BK BH 1994/645
BK BH 1994/645
1994.12.01.
A szeszes italtól befolyásolt állapotban történt járművezetés tényére és az ennek alapján kiszámított alkoholértékre vonatkozóan a kísérleti jelleggel alkalmazott levegőbefúvásos méréssel működő műszer (Siemens Alcomat) – mint bizonyítási eszköz – által szolgáltatott, és az igazságügyi orvos szakértő véleményével alátámasztott adat az ittas járművezetés vétségében való bűnösség megállapítására alapul szolgálhat [Btk. 188. § (1) bek., Be. 5. § (3) bek., 61. §, 217. § (1) és (3) bek., 218. § (1) bek., KRESZ 4. § (1) bek. c) pont].
A kerületi bíróság a vádlott bűnösségét ittas járművezetés vétségében állapította meg, és ezért őt 70 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 160 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott érettségizett, vendéglátó-ipari és közlekedés-gépészeti szakképzettséget szerzett, jelenleg egy betéti társaság tagja. A vádlott 1976 óta rendelkezik "B" kategóriájú vezetői engedéllyel, azóta mintegy 400 000 km-t vezetett. Büntetlen előéletű, a szabálysértési nyilvántartásban nem szerepel.
A vádlott a vádbeli napon - pontosan meg nem határozható időben és mennyiségben történt egyéb italfogyasztás mellett - 20 órakor megivott 3 dl sört és fél dl whiskyt. Ezt követően 23 óra 33 perckor beült egy ismerőse tulajdonában levő és tőle kölcsön kapott személygépkocsiba, és azt vezetve 4 utast szállított. A vádlott a főváros területén mintegy 30 percen át vezette a gépkocsit, amikor éjfélkor a rendőrjárőr megállította. A vádlottal szemben előbb elektromos szondát alkalmaztak, majd a helyszínen levő Siemens Alcomat típusú készülékhez levegőalkohol-mérés végett előállították. A vádlott megállításától a levegőalkohol-mérés megkezdéséig - a tömeges ellenőrzés miatt - mintegy 20-30 perc telt el, a vádlott első belefújása a készülékbe 0 óra 33 perckor történt.
A vádlott egymás után első három belefújása sikertelen maradt, a nem kellő mennyiségű levegő befújása és a levegőbefújás rövid időtartama miatt. Az ezeket követő két értékelhető mérés során mért levegőalkohol-tartalom 0,48 mg/l volt, a 0 óra 37 perckor történt levegőbefújás kapcsán mért levegőalkohol-tartalma 0,46 mg/l volt. A vádlottal szemben alkalmazott összesen 5 mérési kísérlet után a vádlott gépjárművezetői engedélyét a helyszínen elvették, és azt a rendőrkapitányság határozatával visszavonta.
A vádlottal szemben alkalmazott Alcomat típusú készülékre, illetve a levegőalkohol-meghatározás módjára és az értékelés mikéntjére a hatályos módszertani levelek és a magyar szakirodalom nem tartalmaz előírásokat. Az Alcomat típusú műszer az alkoholos befolyásoltság megállapítására szolgál, a mért értéket egyértelműen dokumentálja, vagyis feltünteti a mérés pontos időpontját, a mérések értékelhetetlenségét, a két ismételt értékelhető mérés után azok eredményét a mért levegőalkohol-értékkel. Az Alcomat típusú műszerrel való eredményes méréshez szükséges, hogy a befújt levegőmennyiség legalább 1,7 liter, és a befújás időtartama legalább 3 sec. legyen. E határoknál kisebb értékek esetén a mérés sikertelen, míg a nagyobb értékek a mérés eredményét nem befolyásolják. A műszer a friss alkoholfogyasztás, vagyis a szájüreg alkoholkoncentrációja esetén nem ad eredményt. A kifújt levegőre nézve a műszer állandó hőmérsékletre; az átlagos 34 C-fokra van beállítva. Az ettől való eltérő hőmérsékletű levegőbefújást a műszer nem jelzi ki.
A mért levegőalkohol-érték átszámítása véralkoholértékre meghatározott szorzószámmal történik, az átszámított érték egy átlagérték, melynek van mérési hibája; a hagyományos véralkoholérték-meghatározás és a levegőalkohol-mérés, illetve -átszámítás között az utóbbi terhére nem állapítható meg nagyobb hibaérték-lehetőség, és a helyszínen a járművezetés után rögtön történt Alcomat-mérés a járművezetés időpontjában fennálló alkoholos befolyásoltságra nézve egzaktabb eredmény, mint a véralkoholérték. Az Alcomat által mért levegőalkohol-érték egzakt, az érték biostatisztikai szempontból megfelel a véralkoholértéknek, és nincsenek olyan élettani tulajdonságok, melyek a kilélegzett levegő alkoholkoncentrációját megváltoztatnák.
A vádlott esetében a mért levegőalkohol-érték a mérés időpontjában fennálló 0,8-1,2 ezrelék közötti véralkoholértéknek felel meg azzal, hogy a vádlott véralkoholértéke a járművezetés időpontjában a 0,8 ezreléket meghaladta, és enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett. A bizonyítékok értékelése során nem volt vitatott a járművezetést megelőző italfogyasztás, a vádlott járművezetésének, a jármű útvonalának, a négy utas szállításának, a rendőri intézkedésnek, a levegőalkohol-mérésnek, ez utóbbi kísérletei számának, valamint a jogosítvány elvételének a ténye. Így a bíróság, miután a fentiek körében kétség és ellentmondás sem merült fel, ezeket a tényeket megállapította.
A cselekmény kronológiájára vonatkozóan az eljárás során a vádlottal szembeni rendőri intézkedés kezdő időpontjára - vagyis a járművezetés egzakt időpontjára - nézve nem történt a helyszínen egyértelműen dokumentálás. Figyelemmel az Alcomat-mérés 0 óra 33 perc-0 óra 37 perc közötti időpontjára, alapjában elfogadhatatlan a szabálysértési feljelentésben írt "elkövetési időpont", valamint a vádlott által helyszínen aláírt "nyilatkozatban" szereplő, "járművezetés kezdő időpontja", illetve a "rendőri ellenőrzés időpontja". A bíróság az időrendre nézve a vádlott vallomásában foglaltakat, mint cáfolhatatlan tényt fogadta el. Tehát tényként állapította meg a bíróság, hogy a vádlott mintegy 30 percen át vezette a személygépkocsit, amikor megállapították, és hogy a megállításától az Alcomat-mérés kezdetéig 20-30 perc telt el.
A bíróság alapvetően tényként fogadta el a mérésre vonatkozó jegyzőkönyvben szereplő időpontokat. A vádlott állítása szerint a műszer a jegyzőkönyvet a szeme láttára nyomtatta ki, amit a vádlott alá is írt, az így regisztrált és alátámasztott időpontot vette alapul a bíróság és a kronológiában ehhez rendelte a vádlott által a járművezetés idejére, illetve az Alcomat-mérést megelőző várakozás idejére megjelölt időtartamokat, és tette azt a tényállás részévé. A vádlott az eljárás során végig tagadta, hogy az általa állított időn kívül, illetve mennyiségen felül is alkoholt fogyasztott volna, és vitatta a terhére rótt véralkoholérték mértékét.
Figyelemmel arra, hogy a vádlott esetében az alkoholos befolyásoltság megállapítására nézve a megelőző gyakorlathoz (a véralkohol-meghatározáshoz) képest mind az eszközben, mind annak működési elvében, mind az eredmény kimutatásában alapvetően eltérő bizonyítási eszköz szolgált alapul, a bíróság vizsgálta, hogy ez a bizonyítási eszköz szolgálhat-e bizonyítékként, illetve annak a bizonyító ereje meggyőző-e. Mindenekelőtt figyelemmel volt a bíróság arra, hogy az Alcomat műszer alkalmazásának kísérleti jellege a vádlottra semmilyen hátránnyal ne járjon, és a Be. 61. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétben ne álljon.
A bíróság a vádlottal szemben alkalmazott Alcomat típusú műszer mérése kapcsán meghallgatta az igazságügyi orvos szakértőket, akik a korábbi - írásbeli - szakvéleményükkel egybehangzóan és egyértelműen állították, hogy a műszer alkalmas a levegőalkohol-érték mérésére. A műszernek a feladat elvégzésére való alkalmasságát a szakértők meggyőzően fejtették ki, mind a műszer felépítése, mind a működési mechanizmusa körében, melyekre vonatkozó állításukat - mint kétség, ellentmondás és cáfolat nélkülit - a bíróság a tényállás alapjául elfogadta.
A szakértők a tárgyaláson előterjesztett véleményüket már a magyar vizsgálatok értékelhető eredményét is figyelembe véve adták meg. Továbbra is fenntartották azt a véleményüket, amely szerint a levegőalkohol-érték adott esetben mért értéke 0,99 ezrelék átlagértékű véralkoholértéknek felel meg. Az orvos szakértő kifejtette, hogy - tekintettel a műszer levegőhőmérsékletre vonatkozó átlagszintű (34 C fokra való) beállítására - befújt levegőnek az átlagostól eltérő vagy eltérített (pl. lihegés, jég szájbavétele) hőmérséklete a mérési eredményre kihatással lehet, továbbá a levegőalkohol-értéknek a véralkoholértékre való átszámítása szintén hibaforrás lehet.
A szakértők egybehangzóan állították, hogy a vádlott véralkoholértéke a járművezetés időpontjában a 0,8 ezreléket feltétlenül meghaladta. A bíróság a szakértői véleményeket - szemben a vádlott állításával - meggyőzőnek találta, és azt tényként elfogadta.
A bíróság az Alcomat típusú műszert bizonyítási eszköznek fogadta el, mely jelen esetben a szakértői vélemény alapján a vádlott befolyásoltságára vonatkozóan bizonyítékot szolgáltatott. A bizonyíték bizonyító ereje mérlegelésénél alapvető volt a szakértők véleménye, amely szerint az Alcomat típusú műszer útján nyert véralkoholérték meghatározása a vérvétel útján nyert véralkoholérték meghatározásához képest nem tartalmaz több hibaforrást, sőt a helyszíni használata egzaktabb bizonyíték a járművezetéskor fennálló befolyásoltságra, mint a vérvétel. Másfelől a véralkohol-vizsgálat nem kizárólagos bizonyító eszköz a bírói gyakorlat alapján az ittasság fokának megállapításánál (BJD 1618). Vagyis a bíróság a jelen ügyben az Alcomat típusú műszer használata folytán kimutatott levegőalkohol-értéket, illetve annak - a már indokoltak szerinti módon átszámított - véralkoholértékét bizonyított ténynek fogadta el, ezzel összefüggésben a bíróság a vádlott állítását az italfogyasztásra nézve nem fogadta el.
Mindezek alapján bizonyított volt, hogy a vádlott a tényállásban írt magatartásával megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakat, a közúton szeszes italtól befolyásolt állapotban gépi meghajtású járművet vezetett, és ezzel elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Ezért őt a bíróság bűnösnek mondta ki a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétségében. A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, hosszú idejű, nagy vezetői tapasztalatú közlekedési múltját. Súlyosító körülményként értékelte a bíróság, hogy a vádlott utasokat szállított, és a cselekmény helyi, illetve országos elszaporodottságát.
A bíróság az említett bűnösségi körülményeket mérlegelve a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, illetve a bűnösség fokához mérten úgy találta, hogy a büntetés céljának az eléréséhez a Btk. 51. §-a alapján meghatározott napi tételszámú pénzbüntetés kiszabása indokolt. Az egynapi tétel összegét a vádlott kereseti, jövedelmi és személyi viszonyaira figyelemmel állapította meg. A vádlott hosszú vezetői múltja és az ittasság enyhe foka miatt a bíróság megítélése az, hogy a büntetés célja a járművezetéstől eltiltás alkalmazása nélkül is megvalósul.
Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben a szakértők többszöri véleményadása lényegében az Alcomat típusú műszer kísérleti jellegű alkalmazására vonatkozott, a bíróság álláspontja szerint az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a Be. 217. §-ának (1) bekezdése alapján a vádlottat csak annak a szakértők egyszeri véleményadása során felmerült része terheli, míg a Be. 217. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróság a bűnügyi költség többi részének a megfizetése alól a vádlottat mentesítette, és a Be. 218. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy azt az állam viseli. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 9. B. 36 200/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás