• Tartalom

BK BH 1994/654

BK BH 1994/654

1994.12.01.
Ha az ítélet kihirdetése után az előzetes letartóztatás fenntartását elrendelő végzés tekintetében a vádlottak és védőik – kioktatás után – sem tesznek perorvoslati nyilatkozatot, a nyilatkozat megtételének hiányát nem lehet a végzés ellen bejelentett fellebbezésként értékelni [Be. 223. § (1) bek., 243. § (1) bek., 269. § (3) bek., 395. § (2) bek. a) pont, 51. §].
Az első fokon eljárt megyei bíróság az 1994. május 19. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett terrorcselekmény bűntettében; társtettesként elkövetett rablás bűntettében; társtettesként, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében; kényszerítés bűntettében és a közlekedés biztonsága elleni vétségben. A megyei bíróság ezért őt halmazati büntetésül - mint különös visszaesőt - 13 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte;
a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett terrorcselekmény bűntettében, valamint társtettesként, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, és ezért őt - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 7 év 10 hó fegyházbüntetésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte;
a III. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében mondta ki, és ezért őt - mint visszaesőt - 3 év 8 hó börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. A megyei bíróság megállapította, hogy a vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak, valamint a védőik fellebbezést jelentettek be. Az ítélet kihirdetése után - a Be. 223. §-ának (1) bekezdése alapján - a megyei bíróság végzésével mindhárom vádlott előzetes letartóztatását az eljárás jogerős befejezéséig, legfeljebb azonban az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamáig fenntartotta.
A végzés kihirdetését követően az I. r. és a II. r. vádlott, valamint védőik az előzetes letartóztatás tárgyában - kellő kioktatás után - sem nyilatkoztak; a III. r. vádlott és védője pedig fellebbezést jelentett be szabadlábra helyezés érdekében.
A legfőbb ügyész a megyei bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlottnak az előzetes letartóztatását fenntartó végzés kihirdetését megelőzően tett - a büntetőügyben eljárt hatóságok tagjait - sértő kijelentéseit mérlegelve sem értett egyet a megyei bíróság és a legfőbb ügyész álláspontjával abban a kérdésben, hogy az I. r. és a II. r. vádlottaknak és védőiknek azt a magatartását, amely szerint az előzetes letartóztatásról rendelkező végzésre "nem nyilatkoztak", fellebbezésként értékelte. A vádlottak a nyilatkozattételt a védőik jelenlétében tagadták meg, sőt a védők maguk sem tettek nyilatkozatot, akik pedig a Be. 51. §-a értelmében kötelesek a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt felhasználni és a vádlottakat a jogaikra és a lehetőségeikre kioktatni. A vádlottak és védőik tisztában voltak a büntetőeljárási törvény által számukra biztosított fellebbezési jogosultsággal - mely joggal az első fokú ítélet tekintetében éltek is [Be. 243. §-ának (1) bekezdése) -, nem nyilatkozásuk így helyesen e jogról való lemondásként, nem pedig perorvoslati kérelemként értékelhető [Be. 269. § (3) bekezdése).
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az I. r. és a II. r. vádlott és védőik "nem nyilatkozását" nem tekintette perorvoslati kérelemnek, ezért e két vádlott tekintetében a megyei bíróság végzésének a felülbírálatát a Be., 395. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján mellőzte, és megállapította, hogy e vádlottak vonatkozásában a végzés 1994. május 19. napján jogerőre emelkedett.
A III. r. vádlott és védője fellebbezése nem alapos. Tekintettel a III. r. vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyára, a nem jogerősen kiszabott büntetés súlyosságára, a vádlott előéletére, szabadlábra helyezése esetén szökésétől, elrejtőzésétől és a bűnismétléstől alappal tartani lehet, ezért az előzetes letartóztatás törvényi feltételei [Be. 92. § (1) bekezdés a) és c) pontja] továbbra is fennállnak, így a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését - e vádlott tekintetében - helybenhagyta. (Legf Bír. Bf. III. 1314/1994. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére