BK BH 1994/658
BK BH 1994/658
1994.12.01.
Ha a terhelt az alapügyben hozott ítélet ellen nem fellebbezett, kártalanításnak akkor sincs helye, ha a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a korábbi törvényességi eljárásban az ítélet egyes járulékos rendelkezései (visszaesői minőség, szabadságvesztés végrehajtási fokozata, feltételes szabadságra bocsátás) tekintetében a terhelttel szemben hozott hátrányosabb rendelkezéseket hatályon kívül helyezte [Be. 384. § (2) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság az 1990. október 18. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet a különösen nagy értékre, társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt - mint különös visszaesőt - 3 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság az 1991. június 4. napján kelt törvényességi határozatában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a visszaesői minőség megállapítására, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára és a közkegyelem alkalmazására vonatkozó része, valamint a feltételes szabadság kizárásának az elmulasztása miatt törvénysértő; az említett ítéleti rendelkezéseket ezért hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a terhelt többszörös visszaeső, a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Kimondta továbbá, hogy a szabadságvesztés tartama - közkegyelem folytán - az egynyolcadával csökken.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az 1992. október 21. napján kelt határozatában megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, és a szóban levő kérdésekben az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítettekkel egyező határozatot hozott.
A terhelt és a védője 1993. március 29. napján kártalanítási kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Az igényét 2 000 000 forintban jelölte meg arra hivatkozással, hogy a Legfelsőbb Bíróság utóbb hatályon kívül helyezett határozata alapján 408 nappal több időt töltött fogva tartásban, mint amennyit a törvényes határozat alapján kellett volna. Az elsőfokú bíróság a kérelmet az 1993. május 27. napján kelt végzésével elutasította.
A terhelt és a védő fellebbezett az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelem elutasítása miatt.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság helyes érvekkel fejtette ki, hogy a kérelem több okból sem teljesíthető.
A Be. 384. §-a (2) bekezdésének b) pontja egyértelműen leszögezi, hogy nincs helye kártalanításnak, ha a terhelt az alapügyben hozott ítélet ellen nem fellebbezett. Az adott esetben az alapügyben hozott első fokú ítélet meghozatala napján jogerőre emelkedett, mivel a terhelt nem fellebbezett, és ezért kártalanítás megítélésére nincs lehetőség annak ellenére, hogy a terhelttel szemben meghatározott kedvezőtlenebb rendelkezések alkalmazására törvényességi eljárásban került sor.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy a sérelmezett törvényességi határozatot hatályon kívül helyezve, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa nem ítélte "enyhébb büntetésre" a terheltet, csupán a törvény kötelező rendelkezéseinek megfelelően egyes járulékos rendelkezéseket módosított, ez pedig nem lehet alap - törvényi rendelkezés hiányában - a kártalanításra.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 635/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás