PK BH 1994/673
PK BH 1994/673
1994.12.01.
Az öröklési szerződés tartalmának értelmezésénél irányadó szempontok [Ptk. 637. § (1) bek., 655. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek tulajdonosai - egymás között egyenlő arányban a perbeli ingatlan 74/295-öd részének. Elrendelte a Fővárosi Kerületek Földhivatalának megkeresését avégett, hogy az I. rendű alperes bejegyzett tulajdonjogának törlésével az említett tulajdoni illetőségre a felperesek jogszerzését jegyezze be, öröklés jogcímén. A döntését azzal indokolta, hogy az örökhagyó a felperesekkel kötött öröklési szerződéssel az egész hagyatékát a felpereseknek kívánta juttatni. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott ugyanis, hogy az örökhagyó azért nem végrendelkezett külön is a perbeli tulajdoni illetőségéről, mert abban a téves feltevésben volt, hogy két ingatlan között fekvő kerítés mind természetben, mind pedig az ingatlan-nyilvántartás szerint is két önálló tulajdont választ el.
Az ítélet ellen az I. rendű alperes jelentett be fellebbezést, abban az ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének teljes elutasítását kérte. Az ügy érdemére vonatkozó érvelésének lényege az volt: az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg azt, hogy az öröklési szerződés a perbeli ingatlanra is vonatkozott.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és annak rendelkező részét csupán azzal egészítette ki, hogy a perbeli ingatlan illetőségből 37/295-öd tulajdoni hányad tekintetében elrendelte C. J. né örökhagyó - az öröklés jogcímén történt - közbenső jogszerzésének a feltüntetését.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában azt emelte ki, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, és helyes az abból levont jogi következtetése is. A rendelkező rész kiegészítését azért tartotta szükségesnek, mert a perben okiratok bizonyították azt a tényt, hogy a 37/295-öd tulajdoni illetőség C. J.-é volt, akinek az 1975. szeptember 1-jén kelt végrendelete alapján - figyelembe véve az I. rendű alperes visszautasító nyilatkozatát is - az örököse C. J.-né, a jelen perbeli örökhagyó lett.
A jogerős másodfokú határozat ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Abban mindkét fokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagos kérelme az volt, hogy az ítéletek hatályon kívül helyezésével állapítsa meg a bíróság, hogy az öröklési szerződés tárgyát képező 74/295-öd tulajdoni hányadból köteles rész illeti meg az I. rendű alperest.
A felülvizsgálati kérelme alapjaként arra hivatkozott: az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek keresete megalapozott. Határozottan nem utalt arra, hogy a sérelmezett jogértelmezés mely jogszabályi rendelkezésbe ütközik. A másodfokú ítélet jogi álláspontját azért sérelmezte, mert megítélése szerint azon alapult, hogy az örökhagyó kizárta az I. rendű alperest az örökségből a Ptk. 637. §-ának (2) bekezdése alapján.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a támadott határozat hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi indokból nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli jogvita alapját az képezi: adható-e - a felperesek keresetében foglaltaknak megfelelően - a felperesek és az örökhagyó között érvényesen létrejött öröklési szerződésnek olyan értelmezés, amely szerint az örökhagyó a teljes hagyatékát a felpereseknek kívánta juttatni.
A Ptk. 637. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a végrendeletből más nem következik. A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklési szerződésben az örökhagyó bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. A hivatkozott két rendelkezés egybevetéséből az következik: a felperesek annak ellenére, hogy a per tárgyát képező tulajdoni illetőségről az öröklési szerződés kifejezetten nem rendelkezett, alappal hivatkozhatnak arra: azt a részükre kívánta az örökhagyó juttatni. Ezt az örökhagyói akaratot igazolta az a tény, hogy az egyébként érvényesen létrejött öröklési szerződésben az örökhagyó kellő indokát adta annak, miért nem kívánja a hagyatékából a törvényes örökösét, az I. rendű alperest részesíteni. Ennek bizonyítéka az a körülmény is, hogy az öröklési szerződésben az örökhagyó olyan felül-építmények juttatásáról is említést tesz, amelyet kétséget kizáróan a per tárgyát képező ingatlanból általa birtokolt földrészleten vannak, azon a földrészleten, amely megfelel az ő tulajdoni hányadának.
A fentiekben kiemeltekre tekintettel az elsőfokú bíróság az ügy érdemében jogszerű döntést hozott, ezért azt a másodfokú bíróság jogszerűen hagyta helyben. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmének alaptalansága folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a támadott másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozhatott az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében előterjesztett másodlagos igénnyel. A köteles rész iránti igényt az I. rendű alperes nem tette a per tárgyává. Ezzel kapcsolatban a bíróságot kioktatási kötelezettség sem terhelte, mivel az öröklési szerződéssel lekötött ingatlan, illetőleg egyéb vagyontárgyak vonatkozásában köteles részre az ügylet visszterhes voltából következően az I. rendű alperes igényt nem tarthat, miként erre a körülményre a másodfokú bíróság is helyesen utalt az ítélete indokolásában.
Tekintettel arra, hogy az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme eredménytelen volt - a Pp. 275/B. §-a szerint irányadó 78. § (1) bekezdése alapján - kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű alperest a felpereseknek okozott felülvizsgálati költség megtérítésére. (Legf. Bír. Pfv. I. 22. 623/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás