PK BH 1994/674
PK BH 1994/674
1994.12.01.
I. A lakáshasználati jog ellenértékének különös méltánylást érdemlő esetben való mérséklése nem vezethet az ellenértékben való marasztalás teljes mellőzéséhez [Csjt. 31/C. § (3) bek., 31/D. §].
II. A hátralékos tartási követelés beszámítható a lakáshasználati jog ellenértéke címén fennálló pénzköveteléssel szemben [Ptk. 296. §, 297. § (1) bek.].
A felek házasságát a bíróság az 1990. március 6-án jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, a járulékos kérdések tekintetében kötött egyezséget pedig jóváhagyta. Eszerint a felek 1975-ben született József és 1977-ben született Attila nevű gyermekei a felperes gondozásában maradnak; az alperes vállalja, hogy a felperesnek tartásdíj címén gyermekenként megfizeti a havi jövedelme 20%-át, de legalább 580 forint alapösszeget; a kétszobás, 53 m2 alapterületű bérlakást egy kisebb lakásra cserélik, amely a felperes és a gyermekek használatába kerül, a pénzbeni értékkülönbözet pedig az alperest illeti meg; az ingóságok néhány személyes használati tárgy kivételével - a felperes tulajdonába kerülnek oly módon, hogy az alperest illető jelentős értékkülönbözetet a hátralékos gyermektartásdíjba beszámítják.
Ezt követően az alperes a közös lakásból elköltözött az édesanyjához, aki később meghalt. A volt közös lakás cseréjére nem került sor.
Ilyen előzmények után terjesztette elő a felperes a közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítása iránti keresetét, kérve, hogy a bíróság az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetésével a hátralékos és a jövőben esedékes tartásdíjat a lakáshasználati jog ellenértékébe számítsa be.
Az alperes lakáshasználati jog megfelelő összegű ellenértékének megállapítása esetén nem ellenezte a lakáson fennálló használati jogának megszüntetését, és a hátralékos tartásdíj beszámításával is egyetértett.
A felperes havi keresete - munkáltatójának igazolása szerint - 1992 májusában 9682 forint volt, az alperes pedig előadása szerint - munkanélküli, 1992 májusáig havi 4200 forint önkormányzati segélyben részesült.
Az 1992. július 2-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt bírói tájékoztatás értelmében, "a lakáshasználati jog ellenértéke 186 600 forint lenne".
Az elsőfokú bíróság ítélettel a lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és őt arra kötelezte, hogy az alperesnek - "egyidejű teljesítéssel" - a lakáshasználati jog ellenértékeként 66 000 forintot fizessen meg.
Az ítélet ellen a felperes az ellenérték megfizetése alóli mentesítése érdekében fellebbezett, az alperes pedig a csatlakozó fellebbezésében az ellenérték 150 000 forintra való felemelését kérte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperest mentesítette a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetése alól. Indokolása szerint a felperes 1989. március 1. óta az alperes anyagi hozzájárulásának hiányában a két gyermek tartásáról egyedül gondoskodik. Havi jövedelme, a családi pótlékot figyelmen kívül hagyva, 10 000 forint, ami az egy főre eső létminimumot sem éri el, ezért a Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdésében meghatározott különös méltányosság alkalmazását látta indokoltnak.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a felperes a Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése értelmében nemcsak teljesen nem mentesíthető a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetése alól, de az első fokú ítélet szerinti marasztalás is túlzottan alacsony. A lakás bérleti jogáról való lemondás esetén az önkormányzat 672 000 forint térítést fizetne, amelynek 1/3 része, 224 000 forint, a hátralékos és a jövőben esedékes tartásdíj beszámításával ezért őt 164 000 forint illetné meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Az alperes a házasság felbontása után - a nem vitás tényállás szerint - a volt közös bérlakásból a visszatérés szándéka nélkül elköltözött. A felperes ezért az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését a Csjt. 31/D. §-a alapján jogszerűen kérte. A hivatkozott törvényhely szerint ugyanakkor az alperes is megalapozottan igényelte a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részét. A bíróságnak ezért azt kellett eldöntenie, hogy a távozó házastárs (az alperes) a Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése alapján - a felperes oldalán fennálló különös méltánylást érdemlő szempontokra figyelemmel - a használati jog ellenértékének mely részére tarthat igényt.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések helyes egybevetéséből következik, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének a perbeli - különös méltánylást érdemlő - esetben való mérséklése sem vezethet az ellenértékben való marasztalás teljes mellőzéséhez. A felek körülményei a méltányosság gyakorlása körében indokolttá tehetik az ellenérték mértékének jelentős csökkentését. Ennek megítéléséhez azonban elsősorban tisztázni kell, hogy az adott lakás használati jogának mennyi a jogszabály szerint meghatározott ellenértéke. Különös méltányosság alkalmazására csak ennek feltárása után és ehhez viszonyítva kerülhet sor. A rendelkezésre álló adatokból nem tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó tájékoztatását mire alapította. Az sem állapítható meg, hogy a jegyzőkönyvben rögzített 186 600 forint a lakáshasználati jog ellenértéke, vagy az csupán az alperest esetleg megillető rész. Kellő adat hiányában tehát nem határozható meg a méltányosságnak az a mértéke, amely a felperest személyi körülményeire és vagyoni-jövedelmi viszonyaira tekintettel megilletheti. Az erre vonatkozó bizonyítás lefolytatása tehát nem mellőzhető.
A felek egyező előadásából az is megállapítható, hogy az alperesnek az 1989. március 1. óta felgyülemlett tartásdíjhátralékából - a közös vagyoni ingóságok értékkülönbözetének elszámolásán túlmenően - milyen összegű tartozása áll fenn a felperes javára, amelynek a használati jog ellenértékébe való beszámítását mindkét peres fél kérte. A beszámításnak egyébként a Ptk. 296. §-a szerint nincs törvényes akadálya, a Ptk. 297. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kivétel ugyanis az adott esetben nem foghat helyt, figyelemmel arra, hogy a beszámítás nem tartási követeléssel szemben érvényesül, hanem a hátralékos tartási igény kerül beszámításra a lakással kapcsolatos pénzköveteléssel szemben. Ebben a vonatkozásban tehát a hátralékos tartásdíj összegét is meg kell állapítani.
A bíróság csak a fentiek tisztázása után kerül abba a helyzetbe, hogy a lakáshasználati jog felperest terhelő ellenértékének mértéke tekintetében a különös méltányosság szem előtt tartásával megalapozottan döntsön.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó rendelkezését - a perköltségre is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. I. 21. 849/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás