PK BH 1994/680
PK BH 1994/680
1994.12.01.
A végrehajtást kérő az árverés során, becsértéken történő beszámítás estében az ingó tulajdonjogát a dolog átvételével szerzi meg [Ptk. 120. § (1) bek.; 1979. évi 18. tvr.* (Vht.) 87. § (1) bek., 88. § (2) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az I. r. alperesi kft.-t, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 forintot, valamint ennek 1991. május 31-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát és perköltséget. A felperesnek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a perben nem álló K. Z. által Magyarországra behozott Volkswagen Polo személygépkocsin a felperes a II. r. alperessel kötött és érvényes adásvételi szerződés alapján tulajdonjogot szerzett. Ezért az I. r. alperes - akinek a felperes a gépkocsit vámkezelésre adta át - azzal a sajátjaként nem rendelkezhetett volna, nem ajánlhatta volna fel a gépkocsit az államnak. E magatartása jogellenes volt, amellyel okozati összefüggésben a felperesnek 50 000 forint kárt okozott, ennek megfizetésére a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a felperes vele szemben támasztott keresetének az elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítéletet hozó bíróságok a vámrendelkezésekbe ütköző módon állapították meg, hogy a felperes a gépkocsin tulajdonjogot szerzett. Álláspontja szerint tulajdonosa volt a gépkocsinak, és mint ilyen felajánlhatta azt az államnak a kiszabott vám törlése fejében.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Téves az I. r. alperes felülvizsgálati álláspontja, mely szerint a felperessel nem került jogviszonyba és jogszabálysértéssel minősítette a bíróság a K. Z-vel kötött szerződését, ez utóbbi személy perben állása nélkül. Az I. r. alperes és K. Z. között létrejött szerződés a jelen pernek nem volt tárgya, az ítélet hatálya K. Z-re nem hat ki, így a Pp. 51. §-ának a) pontja értelmében K. Z. perben állása nem volt kötelező. A közöttük létrejött szerződés minősítésére pedig a szerződő felek perben állása nélkül is lehetősége van a bíróságnak.
A perbeli esetben a jogvita eldöntése szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az I. r. alperes tulajdonosa volt-e a gépkocsinak, ebből eredően sajátjaként rendelkezhetett-e a gépkocsival. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az I. r. alperes akkor, amikor a felperes a gépkocsit vámkezelésre neki átadta, nem volt tulajdonosa a dolognak. Ebből a szempontból közömbös is, hogy K. Z. saját maga részére vásárolta a gépkocsit, vagy csak az I. r. alperes megbízásából. A gépkocsit K. Z. tartotta birtokában, amit a végrehajtó a végrehajtási eljárás során tőle, tulajdonaként foglalt le. A végrehajtási iratokból megállapíthatóan a gépkocsit a II. r. alperes K. Z-től nem megvásárolta, hanem, az 1979. évi 18. tvr. (Vht.) 87. §-ának (1) bekezdése alapján, a becsértéken történő beszámítás mellett, mint végrehajtást kérő, átvette az adóstól. A II. r. alperes tehát a végrehajtási eljárás eredményeként, az árveréssel történő tulajdonszerzéssel egy tekintet alá eső, eredeti módon szerezte meg a dolog tulajdonjogát a Ptk. 120. §-ának (1) bekezdése értelmében. Az átvétellel való tulajdonszerzés ingó dolog esetében, akárcsak az árverés során a Vht. 88. §-ának (2) bekezdése alapján, az átvevő II. r. alperes tulajdonjogát akkor sem érinti, ha az adós nem volt a dolog tulajdonosa, feltéve az átvevő jóhiszeműségét. Adat sem merült fel arra a perben, hogy a II. r. alperes a végrehajtási eljárás során rosszhiszeműen járt volna el.
A fentiekből következik tehát, hogy a II. r. alperes a gépkocsin tulajdonjogot szerzett, ami által az I. r. alperes tulajdonjoga akkor is megszűnt, ha eredetileg esetleg tulajdonos volt. Ezért az I. r. alperes a felperes megbízásától eltérően - tulajdonjoga hiányában - nem rendelkezhetett a dologgal, azt nem ajánlhatta fel az államnak. E szerződésszegő magatartása a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes kárigényét megalapozza. E kárigény szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes és a II. r. alperes között még a vámkezelést megelőzően létrejött adásvételi szerződés érvényes volt-e vagy sem, mert a felperes a birtokából kikerült dolog után is kérheti a károkozó marasztalását. A fenti indokbeli módosítással a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21. 980/1993. sz.)
*Azonos rendelkezést tartalmaz az 1994. szeptember 1-jétől hatályos 1994. évi LIII. tv. 126. §-ának (1) bekezdése.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás