GK BH 1994/681
GK BH 1994/681
1994.12.01.
A szerződésben vállalt kezesség a kötelezettségnek – megállapodás formájában eszközölt szerződésmódosítás útján – hitelszerződéssé történő átalakításával is teljesíthető [Ptk. 240. § (1) bek., 276. § (1) bek., 301. § (1) és (4) bek., 328. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 14 944 891 Ft tőkét, ennek évi 34% ügyleti és 6% késedelmi kamatát, valamint 180 461 Ft perköltséget, továbbá a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalának 400 Ft szakértői költséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a T.-i Bank K.-i Regionális Igazgatósága és az alperes között 15 000 000 Ft-ra és kamataira kötött hitelszerződés visszafizetéséért a felperes a T.-i Bank felé 1990. november 29-én készfizető kezességet vállalt. A felvett kölcsönt az alperes a lejáratkor - 1991. június 5-én - nem fizette vissza. A pénzintézet 1991. június 10-én az alperes tartozását törölte, és a fizetési igényével a kezes ellen fordult. A felperes és a pénzintézet az 1991. november 4-én kötött szerződéssel a felperes kezesi tartozását hitelszerződéssé alakították át, amelyben a felperes a 15 000 000 Ft tőketartozás, valamint az addig felgyülemlett ügyleti és késedelmi kamatok fejében 17 562 500 Ft megfizetését vállalta.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a készfizető kezesi kötelezettségét a tartozás hiteljogviszonnyá alakításával rendezte, ezért az általa ily módon átvállalt összeg megfizetését a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése szerint alappal igényelhette az alperestől. Álláspontja szerint az igény hitelkonstrukcióval történő rendezése is a hitelezői igény kielégítését jelentette. Az alperes fizetési kötelezettségének beálltát nem érintette, hogy a felperes a pénzintézetet nem készpénzzel fizette ki, ezért az alperes fizetési kötelezettsége beállt.
A tartozás összegszerűségének megállapításánál abból indult ki az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a 15 000 000 Ft tőkekövetelés és kamatai visszafizetéséért vállalt készfizető kezességet, ezért az általa kötött hitelszerződésekből származó tőkésített járulékok nem részei a kezesi kötelemnek. 1991. június 5-én az alperesnek a pénzintézet felé 15 000 000 Ft tartozása állt fenn, a lejárat időpontjában a Ptk. 273. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes ezt volt köteles az alperes helyett megfizetni. Az alperes azonban a felperes részére 55 109 Ft-ot kiegyenlített, ezért a fennálló és megítélhető tartozás 14 944 891 Ft volt.
A tőkekövetelés után fennálló és az alperes által fizetendő kamatot az elsőfokú bíróság akként határozta meg, hogy miután az alperes a pénzintézet részére 34% ügyleti és 6% késedelmi kamat fizetésére lett volna köteles, helyette a tartozásért helytálló felperes ugyanilyen jogcímen, ugyanezt az összeget köteles az alperesnek megfizetni.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta az alperesnek a T. Kft. perbehívására irányuló kérelmét, és azt "elutasította". Megállapította, hogy a perbeli 11 000 000 Ft kölcsönt az alperes a T. Kft. részére tovább kölcsönözte, a T. Kft. azonban a tartozásból még az alperes fizetési kötelezettségének beállta előtt 14 276 830 Ft-ot visszafizetett, ezért alaptalan az alperesnek arra alapított perbehívási kérelme, hogy a perbeli tartozás kifizetésében a T. Kft. akadályozta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést vétett azzal, hogy a T. Kft.-t a perbehívásról nem értesítette, és nem biztosított részére lehetőséget arra, hogy a perbe beavatkozhasson. Tekintve, hogy a beavatkozásra csak az első fokú eljárás során van lehetőség, az eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban nem orvosolható.
Előadta továbbá, hogy perben korábban eljáró sz.-i A.-i Vállalat helyett jogutódként az "I." Sz.-i Kft. jelentkezett. Azt a körülményt azonban, hogy a korábbi felperes helyett az "I." Sz.-i Kft. Milyen jogcímen vesz részt a perben, nem igazolta, ezért a jogutódlás igazolásáig az eljárás felfüggesztését kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a követelését a T. Rt. K.-i Regionális Igazgatóságára engedményezte, erről az engedményezésről azonban az alperest nem értesítette. Az értesítés elmaradásából fakadó bizonytalan jogi helyzet miatt az alperes nem köteles a perbeli tartozást saját veszélyére a felperesnek kifizetni.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy az engedményezésről időközben az alperest kellő módon tájékoztatta.
A fellebbezés alaptalan.
Az alperes a fellebbezésben nem jelölte meg azt a jogszabályt, amelynek alapján a T. Kft.-t "perbe hívta", csupán valószínűsíthető, hogy a perbehívási kérelmét a Pp. 58. §-ának (1) bekezdésére alapította. A Pp. 58. §-a szerint az a fél, aki pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe hívhatja. A perbehívás feltétele eszerint az, hogy a perbeli vitás jogviszony mikénti eldöntése kihatással legyen arra a jogviszonyra, ami a perbehívó és a perbehívott között fennáll, azaz, hogy a perbehívónak a perbehívottal szembeni tartozását az adott jogvita mikénti eldöntése alapozza meg. Ahhoz, hogy a perbeli esetben a T. Kft. perbehívására sor kerülhessen, valamilyen összefüggésnek kellene lennie a jelen jogvita mikénti elbírálása, valamint a perbehívó és a perbehívott között fennálló jogviszony között. Az elsőfokú bíróságnak a perbehívási kérelmet csak abban az esetben kellett volna közölnie a T. Kft. vel, ha ez az összefüggés fennáll.
A perbeli jogvita eldöntése azonban semmilyen módon nem befolyásolta az alperesnek a perbehívottal szemben fennálló követelését tekintve, hogy sem az alperesnek a hitelszerződésen alapuló kötelezettsége, sem a felperesnek a készfizető kezessége nem függött a perbehívott T. Kft. teljesítésétől. Az alperest nem a perbeli marasztalásától függően, hanem a perbelitől független szerződés alapján illette meg a perbehívottal szembeni igénye. Az egyes jogviszonyok között semmiféle összefüggés nincsen, az első fokú bíróság ezért alapos okkal mellőzte a perbehívási kérelemnek a T. Kft. részére történő kézbesítését.
Az elsőfokú bíróság döntése érdemben is megalapozott. Helyesen állapította meg, hogy a felperes a kezesi szerződést a kötelezettség hitelszerződéssé történő átalakításával teljesítette. Az iratokból megállapítható, hogy 1991. november 4-én a felperes és a pénzintézet megállapodtak abban, hogy a felperes készfizető kezesi tartozásának jogcímét módosítják akként, hogy a tartozás kölcsön jogcímén áll fenn. A Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerint jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják a kötelezettségvállalásuk jogcímét. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes által ily módon felvett hitelt a kezesi tartozás kifizetésére fordították. A felperes tartozása nem készfizető kezesség, hanem kölcsönszerződés alapján áll fenn a bankkal szemben.
Nem kétséges ezért, hogy a felperes a kölcsöntartozást az adós helyett a felvett kölcsönből kiegyenlítette, ezért a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése szerint a követelés átszállt a felperesre. A felperes az alperessel szemben ezt az átszállt követelést érvényesítette. A követelés abban az időpontban szállt át, amikor a pénzintézet az alperes kölcsöntartozását kiegyenlítettnek tekintette, és ez okból a tartozást törölte. Az alperes tartozásának törlésére a pénzintézet részéről 1991. június 10-én került sor, ez azonban azt is jelenti, hogy a felperesnek az alperessel szembeni követelése ebben az időpontban esedékessé vált. Az alperes a tartozást nem egyenlítette ki, ezért ettől az időponttól kezdődően a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdése szerint megítélhető késedelmi kamatokat megtéríteni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által összességében 40%-os mértékben megállapított és a felperes által nem kifogásolt kamatok megfizetésére késedelmi kamat jogcímén kötelezte az alperest.
Annak a körülménynek, hogy az engedményezésről kapott-e értesítést az alperes, az ügy mikénti elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciája. A Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése szerint az engedményezésről a kötelezettet ugyan értesíteni kell, az értesítés elmaradása azonban az alperes fizetési kötelezettségét nem érinti, csupán azt eredményezi, hogy az alperes az értesítésig az engedményező részére joghatályosan teljesíthet. Az engedményezésben az engedményes azt vállalta, hogy a perbeli követelés tárgyában hozott ítélet jogerőre emelkedését követően fogja az alperest értesíteni.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a perben korábban alperesként szereplő sz.-i A.-i Vállalat helyett a jogutódlás igazolása nélkül vett részt a perben az "I". Sz.-i Kft. A Fővárosi Bíróság, mint cégbíróság 1993. február 15-én kelt végzésével az sz.-i A.-i Vállalatot 1992. október 10. napjával annak átalakulása miatt törölte, és megállapította, hogy jogutóda az "I." Sz.-i Kft. A Pp. 61. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesi jogutód a perbe önként beléphet, ehhez az alperes hozzájárulása nem szükséges, következésképpen az alperes az "I." Sz.-i Kft. perben való részvételét alappal nem kifogásolhatta.
A Legfelsőbb Bíróság - a fentiekre tekintettel - az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, az indokolás részbeni változtatásával, helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31. 232/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás