GK BH 1994/683
GK BH 1994/683
1994.12.01.
A távközlési hálózat kiépítésére kötött építési szerződésen alapuló vállalkozói díj megfizetésére irányuló követelés elbírálásánál irányadó szempontok, ha a megrendelő a távközlési beruházási hozzájárulást megfizette [Ptk. 402. §; 16/1987. (V. 13.) MT r. 1. §, 3. §; 2/1987. (V. 13.) MP rek. 2. § (1) bek.].
A felperes keresetében 1 581 836 Ft szerelési költség és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetben előadott tényállás szerint a felperes az alperessel szerződést kötött távbeszélő vonalak létesítésére és szerelésére. Az alperes a 90 000 Ft/fővonal beruházási hozzájárulást kifizette, a távhálózat kiépítésére kötött építési szerződés alapján járó díj megfizetése elől azonban elzárkózott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a beruházási hozzájárulásra vonatkozóan kötött megállapodás kizárta a vállalkozói díj iránti igényt. Az építési szerződés megkötése csak a beruházás lebonyolításának „formai kelléke” volt. A szerelési szerződés megkötésekor joggal feltételezhette, hogy a keretátadással teljesített hozzájáruláson felül a felperesnek további követelése nem lehet. Hivatkozott arra, hogy a beruházás az alperes igényeinek kereteit jóval meghaladó, további fejlesztési célokat szolgáló létesítményt hozott létre, melynek költségei őt az építési szerződés ellenére sem terhelhetik.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a 2/1987. (V. 13.) MP rendelkezés 2. §-ának (1) bekezdése együttes feltételként írja elő a beruházási hozzájárulás megfizetését és a tényleges szerelési költség megtérítését. Az építési szerződés a hozzájárulás betudására vonatkozó kikötést nem tartalmaz, ezért a felperes a Ptk. 402. §-a alapján jogszerűen tarthat igényt a vállalkozói díjra.
Az első fokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben változatlanul a kereset teljes elutasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság téves jogi okfejtés alapján adott helyt a keresetnek. Álláspontja szerint perdöntő az ügyben a felek által a beruházási hozzájárulás tárgyában folytatott tárgyalás során készült emlékeztető, amelyben kétséget kizáróan olyan megállapodás született, hogy az alperest többletköltség nem terheli. A felperes követelésének tehát - figyelemmel a védekezése során kifejtett további érvekre is - nincs jogalapja.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
A fellebbezési eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályokat. Téves jogi álláspontja folytán nem tisztázta kellően a tényállást, ezért az ítélet megalapozatlan.
A per eldöntése körében döntő jelentőségű tény, hogy az alperes a jogszabályban előírtaknak megfelelő összegű beruházási hozzájárulást fizetett, és ezt követően a távközlési hálózat kiépítésére szerződést kötött a felperessel. A szerződés tartalmát vizsgálva megállapítható, hogy a felperes kötelezettsége - vállalkozói díj ellenében - nem csupán bekötési, szerelési munka elvégzésére, hanem új nyomvonal kiépítését eredményező beruházás megvalósítására vonatkozott.
A felek jogviszonyát a távközlési berendezések létesítéséről és a beruházási hozzájárulásról szóló 16/1987. (V. 13.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) és a végrehajtásról szóló 2/1987. (V. 13.) MP rendelkezés (a továbbiakban: Rek.) alapján kell elbírálni. E jogszabályok a szolgáltatónak és az előfizetőnek a távközlési összeköttetés létesítésével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit nem elsősorban a felek szerződési akaratára „bízzák”. Az R. 1. §-a egyes előfizetői távközlési berendezések létesítésével, áthelyezésével kapcsolatban az előfizetőt beruházási hozzájárulás megfizetésére kötelezi, a Rek. pedig részletezi a beruházási hozzájárulásra kötelezettek körét és a hozzájárulás összegét.
A fenti jogszabályok azonban külön nem rendelkeznek a távközlési hálózat kiépítésével kapcsolatos tényleges beruházási költségről és annak viseléséről. Ennek oka pedig az, hogy előfizetői oldalról a létesítési forrást átalány jellegű beruházási hozzájárulás formájában jelölik meg és biztosítják. A beruházási hozzájárulás átalányjellege abban jelentkezik, hogy a hozzájárulás egyaránt és azonos mértékben terheli azt az előfizetőt is, aki már meglévő, korábban létesített hálózatra csatlakozik, és azt is, akinek csatlakozásához új hálózat beruházási költséget igénylő kiépítése szükséges.
Az R. nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az előfizető (leendő előfizető) a távközlési beruházások megvalósítása érdekében beruházási költség fizetésének, beruházási keretátadásnak, vagy településfejlesztési hozzájárulás fizetésének a formájában előzetes támogatást nyújtson. Az R. 3. §-ának (1) bekezdése szerint az ilyen címen nyújtott támogatást be kell számítani a beruházási hozzájárulásba. A beruházási hozzájárulás átalányjellege azonban e vonatkozásban is érvényesül, mert ha a támogatás tényleges összege alacsonyabb, mint a beruházási hozzájárulás, a különbözet az előfizetőnek nem jár vissza.
A kifejtettek értelmében téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a jogszabályi rendelkezések alapján köteles az alperes a beruházási hozzájárulást és a tényleges beruházási költséget is külön megtéríteni.
A jogszabály azonban nem állít tilalmat arra vonatkozóan, hogy az előfizető szerződés alapján ne vállalhatna kötelezettséget a tényleges beruházási költség, vagy annak egy része megtérítésére. Az R. 3. §-a nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra az esetre, ha a beruházási célra átadott összegek meghaladják a beruházási hozzájárulás mértékét. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ebből nem következhet olyan értelmezés, hogy ilyen esetekben a beruházási hozzájárulást figyelmen kívül kell hagyni és beszámításra nincs lehetőség. A már kifejtett indokok szerint a beruházási hozzájárulás és a beruházás költsége az előfizetőt együttesen nem terhelheti, ezért ilyen esetekben a beruházási hozzájárulás ténylegesen kifizetett összegét a beruházási költségből le kell vonni, abba be kell számítani.
A beruházási hozzájáruláson felül azonban a jogszabály szerint az alperest terheli a tényleges szerelési költség, illetve a szerelési díj is [Rek. 2. §-ának (1) bekezdése]. Ennek megtérítése alól a beruházási hozzájárulás és a szerződés alapján vállalt beruházási jellegű költségvállalás az alperest nem mentesítheti.
Az elsőfokú bíróság azonban a felek által kötött szerződés tartalmát nem vizsgálta. Nem derítette fel, hogy a terv, a költségvetés és a számla milyen tételekből áll, tartalmaz-e és mennyiben szerelési költséget. Nem tette továbbá vizsgálat tárgyává az összegszerűséget sem, annak ellenére, hogy a szerződésben kikötött vállalkozói díj és a számla összege jelentős eltérést mutat. Nincs értékelhető adat arra sem, hogy a szerződés és a számla valóban csak az alperes hálózati csatlakozásához szükséges beruházás megvalósításának költségét foglalja magában, vagy további előfizetői igények kielégítését szolgáló beruházási költséget is tartalmaz. Vizsgálat tárgyává kell tenni azt, hogy a felperes megalapozottan követelhet-e a beruházási hozzájáruláson felül valamilyen összegű vállalkozói díjat, vagyis meghaladja-e a tényleges megvalósítás megalapozott költsége a beruházási hozzájárulás összegét.
A tényállás teljes körű tisztázásához a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az 1992. évi LXVIII. tv. 29. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára a városi bíróságot utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 32. 006/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás