GK BH 1994/684
GK BH 1994/684
1994.12.01.
A fuvarozóval szemben a küldemény hiányos volta miatt előterjesztett kereset megalapozatlan, ha a hiány - jellegénél fogva - az átvételkor felismerhető lett volna, de a fuvarozótól a küldeményt kifogás nélkül vették át [Ptk. 504. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 178 200 Ft-ot és annak 1990. február 17-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatát. Kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 89 100 Ft kártérítést és annak 1990. február 17-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a bíróság az I. r. alperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes 178 200 Ft és kamatai megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. A felperes előadta, hogy az I. r. alperes 1990. január 30-án szaküzletében különféle autóalkatrészeket vásárolt, így többek között az I. r. alperes egyedi megrendelésére beszerzett Gorica típusú gépkocsihoz való fékkulcs-perselyt. Az értékesítési bizonylaton feltüntetett alkatrészeket, a 120 db fékkulcs-perselyt is az I. r. alperes anyagbeszerzője átvette, az átvétel tényét a cégszerű aláírás bizonyítja. Az I. r. alperes a számla alapján benyújtott határidős beszedési megbízással szemben kifogással élt. A beszedési megbízást 178 200 Ft összeggel csökkentve fogadta el, arra hivatkozással, hogy a 120 db fékkulcs-perselyből a raktárba csak 30 db érkezett.
A felperes felszólította az I. r. alperest, hogy az anyagbeszerzője, illetve a fuvarozást végző V. Rt. dolgozói által hiánytalanul átvett alkatrészek árát fizesse ki, a felszólítás azonban nem vezetett eredményre.
Az I. r. alperes a felperes keresetével azonos tartalmú keresetet terjesztett elő a V. Rt.-vel - a II. r. alperessel - szemben, és kérte, hogy a bíróság az ügyek egyesítését követően a II. r. alperest marasztalja. Előadta, hogy a megrendelt autóalkatrészek felperestől történő átvételével és az áru elfuvarozásával a II. r. alperest bízta meg. Az áruból a raktárba való megérkezésekor 90 db fékkulcs-persely hiányzott, ezért csökkentette a hiányzó áru értékével a felperes számláját. Az I. r. alperes álláspontja szerint a felperest a szállítólevélen történt előzetes átvétel csak a számla kiállítására jogosította, a teljesítés helye és a mennyiségi átvétel helye az I. r. alperes telephelyén volt. Hivatkozott arra is, hogy a V. Rt. II. r. alperes gépkocsivezetőinek előadása szerint a felperes telephelyén a szállítólevelet a rakodás befejezése után „kipipáltan” kapták kézhez.
Az I. r. alperes a II. r. alperes marasztalását arra hivatkozással kérte, hogy vele olyan értelmű keretszerződést kötött, amely szerint a megrendelő kifejezett kérése alapján az árut a gépkocsivezető nemcsak elfuvarozza, hanem át is veszi. A menetlevélre az I. r. alperes rábélyegezte, hogy az árut a gépkocsivezető rakodja és kezeli. Ezen kikötés alapján a II. r. alperesnek kellett volna az árut tételesen átvennie, ezért a rakodásnál az I. r. alperes képviselője nem is volt jelen.
A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a fuvarozás 1990. január 30-án történt, a hiányról azonban a jegyzőkönyv később került felvételre, ezért nem bizonyított, hogy az a fuvarozás alatt keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben, illetve az I. r. alperes keresetét a II. r. alperessel szemben megalapozottnak fogadta el, mert az I. r. alperes anyagbeszerzője 1990. január 30-án cégszerűen aláírta a felperes által kiállított értékesítési bizonylatot, amely az I. r. alperes által korábban megrendelt 120 db fékkulcs-perselyt is tartalmazta. A felek között adásvételi szerződés jött létre. Az I. r. alperes az eljárás során már nem vitatta a felperes állítását, mely szerint a teljesítés helye a felperes telephelye volt, az I. r. alperesnek ezért a felperes telephelyén kellett mennyiség szerint átvennie az árut.
Az I. és a II. r. alperes között létrejött keretszerződés 4. pontja értelmében a megrendelő kifejezett kérése az, hogy az árut a gépjármű vezetője vegye át, és úgy történjék annak továbbítása. A menetlevél különleges megállapodások rovatában jól láthatóan bejegyzésre került, hogy a „gépkocsivezető rakodik, árut kezel”. D. A. gépkocsivezető a tanúvallomásában megerősítette, hogy az idézett szövegű bélyegző a menetlevél részére történő átadásakor már rajta volt a menetlevélen, ezért az I. r. alperes ezen kívánságáról tudomása kellett legyen a felperesnél történő áruátvételkor. Ennek ellenére - a tanúvallomásból kitűnően - a felperes telephelyén lévő tárolórekeszekből a gépkocsira történő átrakáskor az átrakott tételeket a szállítólevéllel nem egyeztették. A szállítólevél a gépkocsivezető rendelkezésére állt, azonban az általa a felperestől átvett árut elmulasztotta a szállítólevélen feltüntetett és az I. r. alperes által előzőleg aláírásával elismert tételekkel egyeztetni.
Az elsőfokú bíróság utalt a Ptk. 514. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 2/1981. (I. 31). MT rendelet 15. §-ában foglaltakra, valamint a Ptk. 521. §-a (1) bekezdésének a szállítmányozással kapcsolatos rendelkezésére. Hivatkozott a Ptk. 315. §-ában foglaltakra is, amelyek a közreműködő tevékenységéért való felelősségre vonatkozik. Megállapította, hogy a II. r. alperes szállítmányozót az I. r. alperes vette igénybe, tehát az árunak a felperestől mennyiségi kifogás nélkül történő átvétele folytán a bizonyítási teher az I. r. alperest terheli. Azt azonban sem az I. r., sem a II. r. alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes nem a bizonylaton feltüntetett mennyiségű árut adta át az átvevőnek. Az I. r. alperes dolgozója, T. L. úgy írta alá a szállítólevelet, hogy a tételesen felsorolt árumennyiséget nem ellenőrizte, bár az árut a felperes konténerben elkülönítve tárolta. Az I. r. alperes ezen mulasztása kiküszöbölhető lett volna, amennyiben a II. r. alperes eleget tesz szállítmányozói kötelezettségének.
A felperest a fentiek szerint megilleti a 90 db fékkulcs-persely vételára, mert az I. r. alperes csak állította, de nem bizonyította, hogy ez a mennyiség nem került részére átadásra. Ugyanakkor a II. r. alperes felelőssége is megállapítható, mert mint szállítmányozó elmulasztotta a megbízója, az I. r. alperes érdekeit képviselni az árunak a felperestől történő átvételekor. A bíróság az alperesek mulasztásának arányát értékelve 50-50%-os kármegosztást tartott indokoltnak, ezért a II. r. alperest kötelezte az I. r. alperes által megfizetendő vételár felének, mint kártérítésnek a megfizetésére.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a vele szembeni kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli küldeményt - a tanúvallomásokból megállapíthatóan - ténylegesen az I. r. alperes megbízottja vette át, így a keletkezett hiányért is az I. r. alperest terheli a felelősség. Hivatkozott a Ptk. 504. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amelyek szerint, ha az áru átvételekor felismerhető, hogy a küldemény hiányos vagy sérült, a fuvarozóval szemben az igényt haladéktalanul érvényesíteni kell, ennek elmulasztása jogvesztéssel jár. Az adott esetben az I. r. alperes 1990. február 8-án vette fel a kárjegyzőkönyvet, míg a fuvarozásra 1990. január 30-án került sor, ezért az áruhiány keletkezhetett a fuvarozás és a jegyzőkönyv felvétele közötti időben is.
A felperes és az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helyben hagyását kérték.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy 1990. január 30-án, a felperes telephelyén az áru átvétele során jelen volt az I. r. alperes részéről T. L. árubeszerző, a II. r. alperes részéről pedig D. A. gépkocsivezető. A felperes által kiállított ún. értékesítési bizonylatot T. L. írta alá. Ezt követően megkezdődött a fuvarozás, a II. r. alperes még ugyanezen a napon az átvett alkatrészeket eljuttatta az I. r. alpereshez, és ott az anyagraktárnak átadta. Ennek igazolásaképpen az I. r. alperes a fuvarlevelet bélyegzőjével és aláírásával ellátta. Ezen átvétel során az áru mennyiségével kapcsolatosan az I. r. alperes semmiféle kifogást nem tett. Az I. r. alperes 1990. január 30-i dátumozással ellátva jegyzőkönyvet vett fel, amelyben 90 db fékkulcs-persely hiányát állapította meg. A jegyzőkönyv felvételénél kizárólag az I. r. alperes dolgozói működtek közre, azt a gépkocsivezető nem írta alá, mert a jegyzőkönyv felvételére távozása után került sor.
1990. február 8-án egy újabb jegyzőkönyvet vettek fel az I. r. alperes raktárában, amelyben feltüntették a hiányt. E jegyzőkönyvet aláírta F. J. gépkocsivezető a II. r. alperes részéről, anélkül azonban, hogy nevezett a hiány tényét kifejezetten elismerte volna.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az I. r. alperes kifogás nélkül vette át a II. r. alperestől a küldeményt. Az I. r. alperes nem rendelkezik olyan bizonyítékokkal, amelyek azt tanúsítanák, hogy 1990. január 30-án a raktárában történő kiszolgáltatás alkalmával fennállott volna az a hiány, amit utóbb állított. Mindennek következtében az I. r. alperes keresete a II. r. alperessel szemben nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r. alperest 178 200 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte a hiányként jelzett fékkulcs-perselyek ellenértéke címén. Az I. r. alperes az elsőfokú bíróság ítéletének ezen rendelkezése ellen fellebbezést nem nyújtott be, ezért a Legfelsőbb Bíróság e rendelkezést nem érintette.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és az I. r. alperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasította. (Legf. Bír. Gf. III. 32. 053/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás