GK BH 1994/687
GK BH 1994/687
1994.12.01.
I. A tisztességtelen verseny tilalmára és a fogyasztók megtévesztésének tilalmára vonatkozó egyes rendelkezések alkalmazása [1990. évi LXXXVI. tv. 4. §, 11. § (2) bek., 12. § (1) bek.].
II. A kártérítés megállapításának szempontjai a tisztességtelen verseny tilalmára vonatkozó rendelkezések megsértése esetén [1990. évi LXXXVI. tv. 4. §, 28. §, 29. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a fellebbezésekkel támadott ítéletével a jogsértés megtörténtét megállapította, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 150 000 Ft-ot és annak 1991. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. A fentieket meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a peres felek videofilmek forgalmazása területén versenytársak. A felperes 1989 óta foglalkozik videofilmek forgalmazásával magyar területen. Az alperes 1990. február 12-én alakult, 1990. június 11-én került a cégjegyzékbe bejegyzésre, és a videofilmek forgalmazását 1990. év folyamán kezdte meg.
A videofilmeket forgalmazó peres felek vevőköre a videokölcsönzők tulajdonosai közül kerül ki. 1991. év folyamán mintegy 8-10 hasonló forgalmazó működött Magyarországon, akiknek fele nagyforgalmazó volt, jelenleg mintegy 25 kisebb-nagyobb forgalmazó működik a piacon. A videokölcsönző tulajdonosok száma jelenleg mintegy ezer körülire tehető.
1991 első félévének végén az alperes mintegy 200 ügyfelének postai úton szórólapot juttatott el, ez a szórólap az alperes székhelyén is hozzáférhető volt.
A szórólap felhívta az ügyfeleket arra, hogy hasonlítsanak össze egy - a szórólapon megjelölt - filmet a felperes és az alperes kiadásában. A szórólap többek között olyan megállapítást tartalmazott, hogy "az Önök véleménye szerint is" az alperesi kiadás szinkronja kiváló, képminősége összehasonlíthatatlanul jobb, az ára kedvezőbb, az ügyfelek tehát válasszák a jobbat, az alperes filmjeit.
A felperes keresetében nem vagyoni kár címén 20 000 000 Ft kártérítést. továbbá annak 1991. július 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 6. §-ában foglalt rendelkezés - az ún. "bojkottfelhívás" tilalma - megszegésére alapítottan. A felperesi álláspont szerint az alperes megszegte a törvény 11. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakat is, és ezzel a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást fejtett ki. A kereset rámutatott továbbá arra, hogy az alperes által alkalmazott áru-összehasonlítás a törvényben megkövetelt feltételek hiányában megtévesztésre alkalmas volt. A nagyon is körülhatárolt fogyasztói körben terjesztett szórólapban az alperes a versenytárs felperes áruival szemben bizalmatlanságot akart kelteni a versenytárssal való gazdasági kapcsolat megszakítására szólítva fel a fogyasztókat.
Az eljárás során a felperes beszerezte a Magyar Reklám Szövetség etikai bizottságának a perbeli reklámszórólappal kapcsolatos állásfoglalását. Annak tartalmára tekintettel keresetének jogcíméül a továbbiakban már nem hivatkozott a bojkottfelhívásra, hanem az 1990. évi LXXXVI. törvény egyéb rendelkezéseit jelölte meg, így a 4. §-t, a 11. § (2) bekezdésének b) pontját és a 12. § (1) bekezdését. Kifejtette azt az álláspontját, hogy az alperes megtévesztésre alkalmas áru-összehasonlítást alkalmazott konkrét vizsgálati eredmények hiányában, illetőleg ilyen vizsgálatok elvégzése nélkül, e tilalmas magatartással rontotta versenytársának, a felperesnek jó hírnevét. A felperes az eljárás során a keresetét 1 500 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítésre szállította le, figyelemmel a felek közötti üzleti viszony megfelelő alakulására, továbbá az eredeti kereseti követelésnek a magyarországi gyakorlatban még szokatlan voltára.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a szórólapon szereplő film magyarországi forgalmazásának kizárólagos jogát az alperes vásárolta meg a terjesztésre jogosulttól. 1991 áprilisában azonban észlelte, hogy a felperes szintén megjelentette ezt a filmet. Bár az alperes felhívta a felperest e tevékenység megszüntetésére, felhívására választ nem kapott. Utalt arra is, hogy a perbeli szórólappal a saját vevőkörét kívánta megvédeni az állítása szerint a felperes által jogosulatlanul forgalmazott terméktől. Kifejtette: nem sértheti a felperes jó hírnevét az, hogy az alperes a saját termékét valamilyen vonatkozásban jobbnak tartja. Előadta, hogy a szórólap két tekintetben tartalmaz összehasonlítást, az árra és a képminőségre nézve. Az ár vonatkozásában az alperes kínálata ténylegesen kedvezőbb volt, mert a felperes a kérdéses időszakban 2000 Ft-os árat alkalmazott, míg az alperesnek a szórólapon feltüntetett ára 1800 Ft+áfa volt. Az alperesi álláspont szerint a képminőséggel kapcsolatos állítás nem okozhatott kárt a felperesnek, mert a szóba jöhető fogyasztói kör, azaz a videokölcsönzők megfelelő szakértelemmel rendelkeznek.
Az alperes tényként ismerte el, hogy a szórólapja szövegének kialakítását semmiféle szakértői vizsgálat nem előzte meg. Ennek következtében az 1990. évi LXXXVI. törvény 11. és 12. §-ában foglalt rendelkezések, illetőleg a reklámetika sérelme megállapítható, azonban a magyar reklámok többségének a szövege is sérti a reklámetikát. Kifejtett tevékenysége a felperes jó hírnevének sérelmét nem eredményezi.
Az alperes a kereset elutasításán túl viszontkeresetet is előterjesztett a felperessel szemben, amelyben a film felperes által történt jogosulatlan forgalmazása tényének megállapítását, a felperesnek e tevékenységtől való eltiltását, a felperes által megfelelő elégtétel adását, és a jogszerű felhasználás esetére járó jogdíj címén 300 000 Ft megfizetésére kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a viszontkereset tárgyalását elkülönítette. A felperes keresetét megalapozottnak tartotta, és a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a perbeli szórólap terjesztésével az alperes megszegte az 1990. évi LXXXVI. törvény 4. §-ában foglalt tilalmat. A szórólap szerint a címzettek, tehát a videokölcsönzők véleménye szerint is összehasonlíthatatlanul jobb az alperes kazettáinak képminősége. E kitétel: "az Önök véleménye szerint is" fordulat valótlan elemet tartalmaz; az alperesnek ugyanis semmiféle dokumentum nem állt rendelkezésére a szórólap címzettjeinek véleményéről, felmérő vizsgálatot nem végzett, a per során nem bizonyította, de még csak nem is állította azt, hogy a szöveg kialakításánál ténylegesen a forgalmazók véleményére támaszkodott volna. A saját termékének jobb képminőségét is csak a szórólapon állította, az azzal kapcsolatos bizonyítékokkal nem rendelkezett, összehasonlító vizsgálatokat nem végzett, állítása teljesen megalapozatlan volt. A Magyar Reklám Szövetség etikai bizottságának állásfoglalása szerint a képminőség döntően szubjektív megítélés alapján történik, bár elképzelhetők szakmai paraméterek is. Szakmai paraméterekre az alperes az előbbiek szerint nem hivatkozott, a szubjektív megítélés tekintetében pedig sajátja mellett a címzettek véleménye hivatkozik, amely az előbbiek szerint valótlan tényállításnak minősül.
Az "összehasonlíthatatlanul" jobb képminőségre utalás azt sugallja, hogy a versenytársak termékei között igen jelentős minőségi különbség van az alperes javára. Az alperes a szórólapon közölt szöveggel azt sugallta, hogy a saját terméke jelentősen jobb, mint a versenytársáé, mindezt úgy, mint ami a forgalmazók véleményével megegyezik, a magatartás csorbítja a felperes üzleti jó hírnevét.
A bíróság nem fogadta el az alperes védekezését, mely szerint a szórólap címzettjei szakemberek, tehát a szórólap valóságtartalmát el tudják bírálni. Az alperes szórólapjainak terjesztésére nem lehet mentség az a körülmény sem, hogy a felperes állítólag jogsértő magatartást tanúsított az alperes által hivatkozott film forgalmazásával.
Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés mértékénél figyelemmel volt az 1990. évi LXXXVI. törvény 29. §-a (1) bekezdésének e) pontjára, illetve a Ptk. 354. §-ában foglaltakra, és az eset összes körülményeit mérlegelve kötelezte az alperest 150 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Az összeg meghatározásánál a bíróság figyelembe vette az elkülönített alperesi viszontkereset tartalmát is.
A perbeli esetben nem látta fennforogni a bíróság az 1990. évi LXXXVI. törvény 11. §-a (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt tényállást, noha nem volt vitás, hogy az áru-összehasonlítás nem a törvény 12. §-ának (1) bekezdése szerint történt, illetőleg tényleges áru-összehasonlításra nem is került sor. A bíróság álláspontja értelmében a perbeli esetben nem az ún "reklámszédelgés" valósult meg. A reklámszédelgést nem a versenytársak érdekei, hanem a fogyasztók érdekvédelme tiltja.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a marasztalási összeg felemelését kérte 1 500 000 Ft-os összegre. Érvelése szerint bebizonyosodott, hogy az alperes valóban a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütköző módon járt el, és mint ilyen, kártérítéssel tartozik. Méltánytalannak tartotta, hogy a kártérítési összegnél a bíróság a felperes terhére értékelte a keresetleszállítást, és mérlegelési körébe vonta az elkülönített viszontkeresetet, holott annak érdemi tárgyalása nem történt meg. Az ítélet ellen az alperes is fellebbezett és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a per tárgyát képező szórólap károkozásra nem alkalmas, a felperes üzleti jó hírnevét nem csökkentheti az a megállapítás, hogy a perbeli film kazettájának minősége az alperesi cég kiadásában összehasonlíthatatlanul jobb, mint a felperesé. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a perbeli film szerzői joga a jelen perre is kihatással van.
A fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság a rendelkező rész szerint határozott az alábbiakra tekintettel.
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (Tpt.). 4. §-a szerint tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetve veszélyeztetni.
Amennyiben a vállalkozó [Tpt. 2. §-ának a) pontja] a törvény I. fejezetében foglalt rendelkezéseket megsérti - amely fejezetbe a 4. § is tartozik -, úgy az érdekelt fél a 28. § értelmében bírósághoz fordulhat, a 29. § (1) bekezdése szerint pedig követelheti a jogsértés megtörténtének megállapítását, valamint követelhet kártérítést is a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
Az alperesnek a kereset alapját képező szórólapja nem csupán saját tevékenységének magas szintjére hívta fel az érdekeltek figyelmét, hanem ezt akként kívánt megvalósítani, hogy a felperest nevének feltüntetésével kifejezetten hátrányos helyzetbe hozta a felperesi tevékenység minőségének kétségbe vonásával. A szórólap ennek folytán nem általánosságban irányult a versenytársak ellen, hanem kifejezetten a felperes jó hírnevét sértette, csorbította. A szórólap ezért teljes egészében megvalósította a Tpt. 4. §-ában foglalt tényállást - amit egyébként az alperes sem vitatott -, az alperesi magatartás súlyosságát azonban a felperes nevének említése révén jelképes kártérítési összeggel megfelelően értékelni nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest 1 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte a felperes javára, figyelembe véve azt is, hogy a felek több tízmilliós nagyságrendű forgalmat bonyolítottak le a filmek kölcsönzésével.
Egyébként a Legfelsőbb Bíróság is mérlegelési jogkörében eljárva határozta meg az alperes által fizetendő kártérítés nagyságrendjét, azért is, mert a felperes a szórólappal összefüggésben kárának nagyságát kifejezetten bizonyítani nem tudta, amire egyébként hasonló esetekben általában nincs is mód.
A Legfelsőbb Bíróság mérlegelési jogköréből teljesen kivonta azt a körülményt, hogy az alperes viszontkeresetet támasztott a felperessel szemben, mert e viszontkeresetet az elsőfokú bíróság elkülönítve tárgyalja, és az ott érvényesített igény nem áll kapcsolatban a jelen per tárgyával. A tilos magatartás megvalósításának időszakában hatályosuló Ptk. 354. §-a szerint a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. Az alperes által kibocsátott szórólap nem vitásan hátrányosan befolyásolta a felperesnek, mint jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét, ezért a Tpt. 29. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti polgári jogi felelősség a Ptk. ezen rendelkezésén alapszik, összegszerűségében pedig a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésén.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az alperes jogi álláspontját, amely szerint bár tevékenysége megvalósította a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény hivatkozott rendelkezéseit, de konkrét kárt nem okozott a felperesnek. Adott esetben a fent már kifejtettek szerint a kártérítési igény megalapozottsága szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a felperes összegszerűségében pontosan nem igazolta kárát. (Fővárosi Bíróság 21. G . 50. 675/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. III. 32. 185/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás