GK BH 1994/693
GK BH 1994/693
1994.12.01.
A felszámolás körébe tartozó vagyonnak minősül a dolgozó munkabéréből – az általa adott megbízás folytán– levont, de a szakszervezetnek át nem utalt szakszervezeti tagdíj összege is. Ez a tartozás a gazdálkodó szervezeti tagdíj összege is. Ez a tartozás a gazdálkodó szervezetet annak kifizetéséig továbbra is munkabér címén terheli [Ptk. 117. § (2) bek., 1991. évi XXIX. tv., 1986. évi 11. tvr.1 3. § (1) bek., 30. § (1) bek., 35. § (1) bek.].
Az alperessel szemben felszámolási eljárás folyik az elsőfokú bíróság előtt. A felszámolási eljárás megindítását a Magyar Közlöny 1991. augusztus 3-i 88. számában tették közzé. A felperes 1992. szeptember 30-án az elsőfokú bírósághoz benyújtott keresetében 114 500 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kereseti előadás szerint az alperes a dolgozóival kötött megállapodás, valamint 1991. évi XXIX. tv. rendelkezései szerint jogosult volt arra, hogy a dolgozók munkabéréből a szakszervezeti tagdíjat közvetlenül levonja. Ezt a díjat a szakszervezet illetékes szervének át kellett volna utalnia. A dolgozók által így engedményezett összeget azonban, amely a szakszervezet tulajdonát képezi, az alperes a szakaszervezet jogosult szervének nem utalta át, azzal sajátjaként rendelkezett és így az a felszámolandó vagyon körébe is bekerült. 1991. szeptember 6-án a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz igényüket bejelentették, és kérték azt is, hogy a szakszervezeti tagdíj soron kívüli átutalásáról gondoskodjanak. Ennek ellenére a bíróság követelésüket hitelezői igényként vette nyilvántartásba, éspedig elkésettként; a kielégítési sorrendet illetően pedig az utolsó ún. egyéb kategóriába sorolta be. Tekintettel arra, hogy igénye nem hitelezői igény, hanem a szakszervezet a fenti összegnek tulajdonosa, ezért arra kérte a bíróságot: kötelezze a felszámolás alatt álló alperest a tagdíjnak megfelelő összeg soron kívüli átutalására.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperesi keresetet egyben a felszámoló intézkedése elleni kifogásnak tekintette, és azt a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak megküldte. Végzésének indokolásában kitért arra, hogy a folyamatban lévő felszámolási eljárásban az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) rendelkezéseit kell alkalmazni. E jogszabály 17. §-ának (4) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás közzététele után, a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Peres eljárás lefolytatására tehát - figyelemmel arra, hogy a felszámolási eljárás megindításának közzététele megtörtént - lehetőség nincs.
A végzéssel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és az alperes marasztalását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság is megállapította, hogy a kereseti kérelem tartalmát tekintve az Ftvr. 26. §-ának (2) bekezdése alapján a felszámoló intézkedése ellen irányul, és az elleni kifogásnak minősül. Ezt az igényt pedig a felszámolási eljárás keretében kell elbírálni. A végzésben foglaltak szerint a felperes által érvényesíteni kívánt követelés is a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonába tartozik, az Ftvr. 3. §-ának (1) bekezdése szerint.
A jogerős végzéssel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A végzés megváltoztatását, az alperesnek 114 500 Ft és kamatai megfizetésére való kötelezését kérte. A felülvizsgálati kérelemben előadta, hogy az általa igényelt összeg nem tartozik a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek, az alperesnek a vagyonába. A szakszervezeti tagdíj nem esik azonos elbírálás alá a dolgozók által fizetendő és a munkáltató által levonandó személyi jövedelemadó-előleggel, illetve a nyugdíj- vagy egészségbiztosítási járulékkal. Ezek az összegek ugyanis kötelezően levonandók a dolgozóknak a fizetéséből, erre a dolgozó tulajdonjogot nem szerez, azzal nem rendelkezhet. A levont járulékokkal a munkáltató rendelkezik addig, amíg a jogosultnak át nem utalja. Ezek a levonások a dolgozó elhatározásától függetlenül következhetnek be, és ezért beletartoznak a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetnek a vagyonába.
A szakszervezeti tagdíjak esetében azonban más a helyzet. A szakszervezeti díjakat a dolgozók részére ténylegesen kifizethető nettó jövedelemből vonják le, a dolgozónak a jognyilatkozata, engedélye alapján. A munkáltató - jogi alapját illetően - a Ptk.-nak a megbízás szerinti szabályai alapján jár el. A munkáltató idegen pénzt köteles átutalni a jogosult részére. Ha ennek a kötelezettségének a munkáltató nem tesz eleget, ez nem jelentheti egyben azt is, hogy e vagyon fölött rendelkezni jogosult. Mivel a szakszervezeti tagdíjak nem esnek az Ftvr. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti vagyon körébe, ezért azokat az alperesi adós köteles kiadni. Jogszabályt sértett tehát a felszámoló is akkor, amikor igénybejelentésük alapján ezt a követelést hitelezői igényként vette figyelembe, és sorolta be az "egyéb" kategóriába.
Az iratok alapján megállapítható volt, hogy az alperes a szakszervezeti díjak levonására a pénzintézetnek megbízást adott, de az a megbízásnak fedezet hiányában nem tudott eleget tenni.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. A felülvizsgálati kérelem kapcsán eldöntendő kérdés az volt, hogy a munkabérből levonandó szakszervezeti tagdíj, a munkabér számfejtésével, annak tényleges levonásával vagy átutalásával válik-e a munkavállaló tulajdonává. A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése értelmében a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen, vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával, vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. A tényállás szerint az alperes a nettó munkabért adta át a munkavállalóknak, a szakszervezeti tagdíjnak felperes javára történő átutalására a pénzintézetnek megbízást adott, ez utóbbi azonban azt fedezet hiányában nem teljesítette.
Ez azt jelenti, hogy az alperes a munkavállalók, illetve a felperes követelését nem teljesítette, az továbbra is követelésként áll fenn, vagyis ez a követelés az alperessel szemben megindult felszámolási eljárással érintett vagyon körébe tartozik. Ez a tartozás az alperest annak kifizetéséig továbbra is munkabér címén terheli, és az Ftvr. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 35. §-ának (1) bekezdése alá esik.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság ezért a fentiek szerint helyes másodfokú döntést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30. 182/1994. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr. a helyébe lépett 1991. évi IL. tv. folytán hatályát vesztette, a tétel azonban az új szabályozás alapján is helytálló.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás