KK BH 1994/696
KK BH 1994/696
1994.12.01.
Egyház megalakításáról legalább száz magánszemélynek együttesen és egybehangzóan kell döntenie [1990. évi IV. tv. 8. § (2) bek., 9. §].
A B. S. Hitközség képviseletében T. S. titkár kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, amelyben kérte, hogy a bíróság a B. S. Hitközséget az egyházak nyilvántartásába jegyezze be. A Fővárosi Bíróság hiánypótlásra hívta fel a kérelmezőt, megjelölve, hogy az 1990. évi IV. törvény értelmében az egyház bírósági nyilvántartásba vétele érdekében be kell nyújtania az egyház alapszabályát. A hiánypótló végzés részletesen felsorolta az alapszabály törvényes kellékeit, be kell nyújtani továbbá az egyház megalakulását kimondó ülés jegyzőkönyvét és jelenléti ívét, amellyel igazolni kell, hogy 100 alapító tag elfogadta a szervezet alapszabályát, és ennek alapján megválasztotta tisztségviselőit. A többször módosított hiánypótlási határidőben a kérelmező a hiánypótlásnak csak részben és nem az előírtaknak megfelelően tett eleget, ezért a Fővárosi Bíróság végzésével a kérelmező bírósági nyilvántartásba vételi kérelmét elutasította.
A kérelmező fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság elutasító végzése ellen, amelyben előadta, hogy a B. S. Hitközség megalakulását elhatározó 100 fő hiteles aláírását tartalmazó okmányt a fellebbezéssel egyidejűleg csatolja, csatolja a hitközség alapszabályát, amelyet egyhangúlag fogadtak el, és aláírásukkal is igazoltak. A fellebbezésben előadottak szerint a kérelmező hitközség vezetésének gyakorlatlanságából adódott a félreértés, amellyel az 1993. április 14-én, majd április 23-án tartott gyűlést küldöttgyűlésnek jelölték meg, mint az egyház alapszabályát elfogadó közösséget. A valóságban a küldöttgyűlések a már elfogadott alapszabályban meghatározottak szerint kerültek összehívásra és működtek. A kérelmező a fellebbezéshez mellékelte a bejegyezni kért egyház alapszabályát, a 100 fő hiteles aláírását tartalmazó okmányokat.
Az elsőfokú bíróság végzése törvényes és megalapozott. A Magyar Köztársaság Alkotmánya az alapvető állampolgári jogok között hangsúllyal biztosítja a lelkiismereti jogokat és a vallás szabad gyakorlásának a jogát. Az alkotmány 60. §-ának (2) bekezdése szerint e jog magába foglalja a vallás, vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy a vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. Az alkotmányban meghatározott alapvető állampolgári szabadságjog gyakorlása érdekében hozta meg az Országgyűlés a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt, amelynek 8. §-a (2) bekezdése kimondja, hogy egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az alkotmánnyal nem ellentétes, és amely törvénybe nem ütközik. A fent idézett törvény 9. §-a megállapítja az egyházak megalakításának törvényes feltételeit: eszerint egyházat legalább 100 természetes személynek kell megalapítania, el kell fogadnia az egyház alapszabályát, meg kell választania ügyintéző és képviseleti szerveit, és az alapítóknak nyilatkozniuk kell arról, hogy az általuk létrehozott szervezet a törvény 8. §-ában foglaltaknak megfelel. A törvény meghatározza továbbá azokat a minimális törvényi feltételeket, amelyeknek az egyházak alapszabályának, belső törvényeinek meg kell felelniük. Így az egyház alapszabályának meg kell határoznia az egyház nevét, székhelyét, szervezeti felépítését, illetőleg azt is, ha az egyház valamely szervezeti egysége jogi személy, úgy rendelkeznie kell ennek megnevezéséről is.
A kérelmező által benyújtott és 100 alapító személy nyilatkozatát tartalmazó ívek tanúsága szerint azok 1992. május 25-én készültek. Az ívek között van olyan is, amelynek dátuma 1992. május 24-e. A Legfelsőbb Bíróság e tényekből azt állapította meg, hogy az egyház megalakulását kimondó 100 személy nem ugyanabban az időben döntött az egyház megalakításáról. Az 1990. évi IV. törvény előírásai szerint a 100 természetes személynek az egyház megalakításáról egy időben, együttesen és egybehangzóan kell döntenie, ez felel meg a törvényben előírt akaratkinyilvánításnak, ennek hiányában az egyház megalapításának - az alapvető szabadságjog gyakorlásának - a módját meghatározó törvényi feltételek hiánya állapítható meg. Az egyidejű, együttes és egybehangzó akaratnyilvánításnak az egyház megalakulásának a kimondásán kívül ki kell térnie az alapszabály elfogadására is, valamint egyúttal az 1990. évi IV. törvény 9. §-a értelmében meg kell határoznia az egyház szervezetét, és meg kell választani e szervezetet kitöltő tisztségviselők személyét is.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a tárgyi ügy iratai között több alapszabály található, egyrészről a fellebbezési eljárás során becsatolt alapszabály, amely nem tartalmaz dátumot, elfogadását illetően, másrészről az eredeti kérelem benyújtása mellé csatolt alapszabály, illetőleg a hiánypótlási eljárás során becsatolt alapszabály, amelynek elfogadása időpontjaként 1993. évi április 14-e napját jelölte meg. Az alapszabályok az egyház szervezetére vonatkozóan olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek megjelölik az egyház tisztségviselő szervezeteit is. Ezek közül rendelkezést tartalmaznak az elnökre, az elöljáróságra és a közgyűlésre vonatkozóan is. Ezzel szemben az alakuló küldöttgyűlés becsatolt jegyzőkönyve szerint a küldöttgyűlés elnököt és vezetőséget választott, a vezetőség 4 tagú. Az iratok tanúsága szerint a megalakuló szervezet választott szervei nem felelnek meg az elfogadott alapszabályban tervezett szervezettel.
Az egyháznak az alapszabálya szerint önigazgatás és önkormányzati elvek alapján kell működnie. A Legfelsőbb Bíróság úgy ítéli meg, hogy az egyház céljainak megfelelő és az alapszabály rendelkezéseit betartó működés feltételei ebben az esetben nem biztosítottak, így aggályos, hogy a szervezet bejegyzése esetén alkalmas lenne-e az alapszabályban kitűzött célok megvalósítására. Lehetőség van a megalakulás időszakában egyszerűbb, olyan szervezet kialakítására, amely a szervezőmunkák elvégzése után átalakul a kívánatos és a célnak mindenben megfelelő tagolt szervezetté és annak létrehozása után megszűnik. Erre azonban az alapszabálynak rendelkezést kell tartalmaznia, ellenkező esetben az elfogadott alapszabály és a megválasztott szervezet működése nem felel meg a szervezet törvényes és zavartalan működése követelményeinek. A bírósági nyilvántartásba vétel során az eljáró bíróságoknak a nyilvántartásba veendő szervezet létrehozására vonatkozó törvényen kívül figyelemmel kell lennie arra is, hogy a bejegyezni kért szervezet törvényes és az önigazgatási elveknek megfelelő működése biztosított legyen. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a kérelmező bírósági nyilvántartásba vételi kérelmét elutasította. (Legf. Bír. Kpkf. II. 25. 682/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás