KK BH 1994/699
KK BH 1994/699
1994.12.01.
A fogyasztók érdekeit sértheti az a tiltott reklámtevékenység, amely egészségre káros termék fogyasztását segíti elő [1990. évi LXXXVI. tv. 3. § (2) bek.].
1992. március 17-én kelt határozatával a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megyei felügyelősége megállapította, hogy a felperes az 1992. január 21-én megjelent hirdetési újságban, továbbá az 1992. március 5-én megjelent N. és É. újságban dohányipari termékeket hirdetett, dohányipari termékek reklámját tette közzé. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség első fokú határozata kötelezte a felperes ügyvezető igazgatóját, hogy a tiltott reklámtevékenységet szüntesse meg, és a reklámtevékenységre vonatkozó jogszabályok előírásainak tegyen eleget.
A felperes fellebbezést nyújtott be az első fokú kötelezettséget megállapító határozat ellen. A fellebbezésében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 1992. május 19-én kelt határozatával az első fokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Felhívta a felperes igazgatóját a tiltott tevékenység megszüntetésére, és a kötelezettség elmulasztása esetére 10 000 Ft-ig terjedő végrehajtási bírság kiszabását helyezte kilátásba. A felperes a jogerős másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát nem kérte.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megkereste a Gazdasági Versenyhivatalt a tiltott reklámtevékenység versenyjogi következményének érvényesítése érdekében. Az alperes a megkeresés ellenére hivatalból indított eljárást, amelynek következtében az 1992. november 5-én kelt határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont felperes jogsértést követett el azzal, hogy országos és regionális lapokban termékhirdetést jelentetett meg, amelyet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség tiltottnak minősített. E tevékenységével a felperes megvalósította a tisztességtelen piaci magatartást, amelytől a felperest eltiltotta, s egyúttal 2 millió Ft bírság és 10 000 Ft eljárási díj megfizetésére kötelezte. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának határozata kitért arra is, hogy a felperes 1 710 400 Ft-ot költött kimutathatóan a jogsértő hirdetésekkel kapcsolatos hirdetési tevékenységre.
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának határozatában az 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 3. §-a (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül, különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményébe ütközően folytatni. Az eljárás alá vont felperessel szemben a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogerős határozata megállapította, hogy tiltott reklámtevékenységet folytat. A jogszabályi tilalom ellenére 33 alkalommal jelentetett meg hirdetéseket. E tevékenységével nemcsak a tilos reklámtevékenység tényállását valósította meg, hanem termékeinek eladhatósága növelése érdekében folytatott tiltott reklámtevékenységet, amely üzletpolitikájának részévé vált, így magatartása a tisztességtelen piaci magatartás tilalmát is megsértette. Ezzel a tevékenységével a tiltott tevékenységet nem végző, a jogszabály által meghatározott magatartási szabályokat betartó versenytársak érdekeit sértette, azokat a piaci versenyben tiltott eszközök igénybevételével háttérbe szorította, illetőleg az eljárás alá vont felperes versenyelőnybe került azokkal a versenytársaival szemben, akik a versenyegyenlőséget teremtő kötelező normákat betartották. E tevékenységével az eljárás alá vont felperes az egyébként a jogi normákat betartó versenytársait is arra készteti, hogy hasonló eszközökkel a versenyegyenlőtlenségi hátrányt küszöböljék ki. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának határozata indoklási részében kifejtette, hogy a Vtv. 48. §-ának (2) bekezdése alapján határozta meg az eljárás alá vonttal szemben megállapított bírság összegét. Ennek meghatározásánál figyelemmel volt a hirdetésekre fordított kiadások összegére, a megjelent hirdetések számára, továbbá arra is, hogy a hirdetések nagy példányszámban terjesztett országos napilapokban, valamint regionális lapokban is eljutottak a fogyasztókhoz.
Az eljárás alá vont felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, amelyben kérte a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa határozata felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését. Kérte továbbá a Versenytanács határozatában megállapított bírság, valamint eljárási díj megfizetése alóli mentesítését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A döntéshozatal során a felperes reklámtevékenységének értékelésénél a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogerős határozatának a felperes által megvalósított tiltott reklámtevékenységével kapcsolatos megállapításait tekintette alapvetőnek, mivel ez ellen a határozat ellen a felperes a bírósági felülvizsgálat lehetőségével nem élt, és az a továbbiakban már bíróság előtt nem vitatható. A jogerősen megállapított tiltott reklámtevékenység mellett - a Fővárosi Bíróság egyetértve a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának véleményével - megállapította, hogy a felperes többlettényállást is megvalósított, amellyel okot adott a Vtv. 3. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető, az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartás megállapítására és az attól való eltiltás elrendelésére.
Az elsőfokú bíróság az alperes által kivetett bírság összegét arányban állónak látta az elkövetett jogsérelemmel, így a bírság összegének mérséklésre alapot nem látott.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a felperes termékei hatályos árainak közzétételével nem követett el tisztességtelen piaci magatartást, ezért mentesítse a felperest a kiszabott 2 millió Ft bírságnak és 10 000 Ft eljárási díjnak a megfizetése alól, valamint kötelezze az elsőfokú és másodfokú eljárás költségeinek a megfizetésére is az alperest. A fellebbezésben kifejtett indokolás és jogi érvelés szerint tévedett az alperes és az elsőfokú bíróság is, amikor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség határozatait döntése, illetőleg ítélkezése alapjául elfogadta, tekintettel arra, hogy a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogerejét szabályozza oly módon, hogy ugyanabból a tényalapból ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek, ide értve azok jogutódjait is, egymás ellen keresetet nem indíthatnak, és az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben vitássá nem tehetik. Mivel a felperes reklámtilalomba ütköző tevékenységével kapcsolatosan jogerős bírósági döntés nem született, ezért nincs olyan határozat, amelyben foglaltak a bíróságra nézve kötelezők lennének. A fellebbezésben kifejtettek szerint az eljáró bíróságnak kötelessége lett volna annak vizsgálata, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által hozott döntés mind tényállásbeli, mind jogi vonatkozásban megalapozott volt-e.
A felperes fellebbezésében kifejtette még, hogy a szabad piacgazdaság korszerű követelményeinek megfelelően kifejezetten a fogyasztók érdekében, a kiskereskedelem hibáinak kiküszöbölése céljából, tájékoztató céllal tette közzé az eljárás alá vont közleményeit, ezeknek célja nem a fogyasztók fogyasztásra serkentése, hanem kizárólag és egyedül a fogyasztók tájékoztatása volt. A fellebbezésben kifejtett álláspont szerint a Versenytanács hatáskörét túllépve értékelte a felperes tevékenységét, mivel nem fogyasztókat megtévesztő reklámtevékenységet folytatott, csupán a fogyasztók tájékoztatását kívánta megvalósítani. Emellett a felperes nem valósította meg a versenytársak érdekeinek sérelmét sem, tekintettel arra, hogy a versenytársak mindegyike abban érdekelt, hogy minél nagyobb mennyiségben értékesítse termékeit és ennek érdekében mindent megtesz.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ítélete pontosan megállapított tényállás alapján helyes jogi következtetést vont le, így az törvényes és megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben foglaltak miatt az alábbiak kifejtését tartja szükségesnek.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. A fenti törvényhely (2) bekezdése szerint a közigazgatási szervtől a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségről szóló 95/1991. (VII. 23.) Korm. rendelet 2. §-a értelmében a főfelügyelőség és a felügyelőség a törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében ellenőrzi; különösen [e) pont] a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységre vonatkozó tilalmak betartását. E jogszabályban meghatározott hatáskörében eljárva a főfelügyelőség által meghozott határozat bírósági felülvizsgálata az 1957. évi IV. törvény 72. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályok szerint lehetséges jogszabálysértésre hivatkozással.
Tekintettel arra, hogy a felperes a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség jogerős határozatának bírósági felülvizsgálatát nem kérte, annak jogszerűségét nem tette vitássá, így a jelen ügyben az eljáró Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa, illetőleg a Fővárosi Bíróság a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által megállapított tiltott reklámtevékenységet a felperes részéről tényként fogadhatta el. A Vtv. 3. §-ának (2) bekezdése szerinti minősítéshez szükség van annak megállapítására, hogy a tiltott reklámtevékenység megvalósítsa a fogyasztók érdekeinek sérelmét, illetőleg a versenytársak érdeksérelmét és a versenyegyenlőség, versenyszabadság elvét is sértse.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát a fogyasztók érdekeit nemcsak az a reklám vagy hirdetési tevékenység sértheti, amely a fogyasztók megtévesztésére alkalmas elemeket tartalmaz, sértheti a fogyasztók érdekeit az a tiltott reklámtevékenység is, amely olyan termék fogyasztását kívánja elősegíteni, amely termék a fogyasztók egészségét károsítja.
Nyilvánvalóan az is sérti a versenyegyenlőség és versenyszabadság elvét, ha a versenytársak egyike a jogszabály kogens tilalma ellenére olyan reklámtevékenységet folytat, amelyeket a versenytársak a jogszabályok előírásainak betartásával nem tehetnek meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azokkal az elvekkel és azzal a móddal, ahogy az alperes a Vtv. 48. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a felperessel szemben kiszabható bírság összegét megállapította, és az eset összes körülményeinek mérlegelésével sem talált indokot a kiszabott bírság mérséklésére jogszabálysértés hiányában.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján, helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. II. 25. 766/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás