715/D/1994. AB határozat
715/D/1994. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 101. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja; a panasznak a nyomozó hatóság és az ügyészség határozatát sérelmező részét pedig visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó maga és 156 társa nevében, jogi képviselője útján a különösen nagy kárt okozó csalás és más bűncselekmények miatt a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya előtt 51/1994. bü. szám alatt folyamatban lévő ügyben, a nyomozó hatóságnak a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (Be.) 101. § (1) bekezdés a) pontján alapuló, lefoglalást elrendelő határozata, valamint a Veszprém Megyei Főügyészség B.787/1994/3/-IV. számú, a lefoglalás ellen bejelentett panaszt elutasító határozata ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
A panaszosok álláspontja szerint a Be. 101. § (1) bekezdése azért alkotmányellenes, ,,mert az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz fűződő alapjoggal ellentétes jogalkalmazói döntés meghozatalát teszi lehetővé'', illetve az alkotmányjogi panaszban leírtak szerint ,,az eljáró hatóságoknak a Be. 101. § (1) bekezdés a) pontja alapján hozott határozata'' sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való alapjogot.
Az Alkotmánybíróság az eljárásban nyilatkozat-tételre megkereste a legfőbb ügyészt és az igazságügy-minisztert. A legfőbb ügyész álláspontjának kifejtése mellett tájékoztatta az Alkotmánybíróságot a folyamatban lévő büntetőeljárás részleteiről, a vádemelést megelőző szakaszban tett eljárási kényszerintézkedésekről. Az igazságügy-miniszter a vitatott jogszabályi rendelkezés alkotmányosságáról fejtette ki véleményét.
2. A büntetőeljárási törvénynek a jelen ügyben releváns rendelkezései a következők:
,,82. § (1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, amely a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozza, vagy a bűncselekmény elkövetése útján jött létre, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a bűncselekményt elkövették.''
,,101. § (1) A hatóság lefoglalja azt a dolgot, amely
a) tárgyi bizonyítási eszköz,
b) a törvény értelmében elkobozható, vagy
c) amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik.
(2) A lefoglalt dolgot a hatóság letétbe helyezi. A megőrzésről egyéb módon kell intézkedni, ha a dolog letétbe helyezésre nem alkalmas vagy ezt más fontos ok indokolja.
(3) A címzettnek még nem kézbesített postai és távközlési küldeményt csak az ügyész, illetőleg a bíróság határozata alapján lehet lefoglalni; a határozat meghozataláig csak visszatartásnak van helye.
102. § (1) A lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében nincs szükség. A lefoglalás megszüntetése helyett a más jogszabályban meghatározott módon kell eljárni, ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik.''
,,105. § (1) A lefoglalást.... az érintett kíméletével, lehetőleg nappal kell végezni. Biztosítani kell, hogy az intézkedés folytán ne kerüljenek nyilvánosságra a magánéletnek az üggyel össze nem függő körülményei, s kerülni kell a szükségtelen károkozást.
(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, hogy a tárgyi bizonyítási eszközt hol és milyen körülmények között találták meg.''
II.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként abban foglalt állást, hogy a beadvány alkotmányjogi panaszként elbírálható-e. A legfőbb ügyész álláspontja szerint az ügyben alkotmányjogi panasznak nincs helye. A panaszosok ugyan formálisan kimerítették a Be. 148. §-ában biztosított jogorvoslati lehetőségüket, azonban a nyomozó hatóság határozatához nem fűződik a bíróság határozatához hasonló jogerőhatás. A felettes ügyész akár az ügyfél kérésére, akár hivatalból az eljárás során bármikor felülvizsgálhatja és ennek nyomán megváltoztathatja a nyomozó hatóság határozatát. Az alkotmányjogi panasz benyújtásakor a konkrét bűnügyben a vádemelés — következésképpen a bírói elbírálás — előkészítése folyamatban volt, tehát a panaszosok a Be. szerinti bírósági jogorvoslati lehetőséget még egyáltalán nem merítették ki.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. §-a szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal élhet az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság 23/1991.(V. 18.) AB végzésében értelmezte először az alkotmányjogi panasz törvényi feltételei közül a jogorvoslati lehetőségekre utalást, megállapítva, hogy az ,,egyéb jogorvoslati lehetőségek ,, alatt kizárólag a rendes jogorvoslatokat kell érteni (ABH 1991, 311.). Az Alkotmánybíróságnak azóta is következetes álláspontja, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdésbeli jogorvoslatokon azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek a jogerőig terjeszthetők elő (735/D/1995. AB végzés, ABH. 1995, 1093—1094.). Ennek következménye, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatra vonatkozó jogi szabályozást ne lehetne alkotmányjogi panasz keretében sérelmezni. Az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő ilyen esetben a rendkívüli jogorvoslat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap [pl. 23/1995. (IV. 5.) AB hat., ABH 1995, 115., 119.].
Az Alkotmánybíróság több alkalommal állást foglalt az idő előtt előterjesztett alkotmányjogi panasz tárgyában is. A folyamatban lévő bírósági eljárásra tekintettel utasította vissza a tartalma szerint alkotmányjogi panaszt a 219/B/1992. AB végzésben (ABH 1992, 789.). A 912/B/1994. AB végzésben megállapította, hogy az indítványozó által kezdeményezett, még folyamatban lévő peres eljárás tartama alatt tett indítvány alkotmányjogi panaszként nem, csupán utólagos normakontrollként bírálható el (ABH 1995, 976., 978.).
A büntetőeljárásban közreműködő hatóságok határozatai közül egyedül a bíróság ügydöntő határozataihoz fűződik olyan jogerő-hatás, amelynek feloldása csak kivételesen, rendkívüli jogorvoslattal lehetséges. A nyomozó hatóság, illetve az ügyész ügydöntő (nyomozást megtagadó, illetve megszüntető) határozata nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassa [Be. 127. § (5) bek., 141. § (1) bek.]. Ez a rendelkezés nem volt akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság a 40/1993. (VI. 30.) AB határozatában (ABH 1993, 288.) alkotmányjogi panasz alapján vizsgálta a nyomozást megtagadó határozat alapjául szolgáló jogszabály alkotmányosságát.
Jelen ügyben elvi kérdésként vetődik fel, hogy a büntetőeljárási kényszercselekmények elrendelése ellen önállóan biztosított jogorvoslati jog (panasz-jog, illetve fellebbezési jog) kimerítése megalapozza-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetőségét még a büntetőeljárás befejezése előtt.
A büntetőeljárási kényszerintézkedések a büntető ügyekben eljáró hatóságok olyan nem ügydöntő, érdemi határozatai, amelyek az állampolgárok alkotmányos alapjogait érinthetik. Az Alkotmánybíróság a 42/1993. (VI. 30.) AB határozat indokolásában kifejtette, hogy a büntetőeljárás olyan korlátozásokra ad lehetőséget, amelyek nem csupán a büntetőeljárás alá vont személyt érintik, hanem érinthetik a bizonyítékok megszerzése érdekében alkalmazott eljárási cselekményeket (szemle, lefoglalás, házkutatás, motozás stb.) eltűrni köteles ,,kívülálló'' személyek alkotmányos alapjogait is (ABH 1993, 300., 305.). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog tartalmaként nem csupán az ügydöntő, hanem az egyéb érdemi határozatok tekintetében is a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét határozta meg [5/1992. (I. 30.) AB hat. — ABH 1992, 27., 31.]. Ennek a kritériumnak a büntetőeljárás menetében, az eljárási kényszercselekmények ellen igénybe vehető jogorvoslati eszközök megfelelnek, mivel biztosítják az alkotmányossági követelmények szerinti felülvizsgálat lehetőségét.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerítése után nincs akadálya alkotmányjogi panasz benyújtásának a büntetőeljárás folyamán hozott hatósági határozatok ellen pusztán amiatt, mert a büntetőjogi felelősség megállapítása még folyamatban van.
2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Be. 101. § (1) bekezdés a) pontja nem alkotmányellenes, nem sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány a tulajdonhoz való jogot alapjogként részesíti alkotmányos védelemben. Ez a védelem kiterjed a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványokra is. A tulajdonhoz való jog azonban nem korlátozhatatlan alapjog. A tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége [64/1993. (XII. 22.) AB hat., ABH 1993, 382.].
A lefoglalás az állami büntető igény érvényesítésére hivatott büntetőeljárás dologra irányuló kényszerintézkedései közé tartozik; a dolog birtokának hatósági elvonása a birtokos rendelkezése alól a bizonyítás érdekében vagy az elkobzás biztosítására. A lefoglalás nem jelent tulajdontól megfosztást, csupán a dolog birtoklását korlátozza ideiglenesen. A Be. 101. § (1) bekezdés a) pontján alapuló lefoglalás hatálya addig tart, amíg arra a bizonyítás érdekében szükség van. A büntető eljárás előre haladó menetében a lefoglalt dolog sorsáról az eljáró hatóságnak mindig határoznia kell, hiszen a törvény előírja a lefoglalás megszüntetését, mihelyt arra az eljárás érdekében nincs szükség. A kényszerintézkedés végső időpontja a büntetőeljárás befejezése. [Nem képezik jelen alkotmányossági vizsgálat tárgyát a lefoglalás megszüntetése után a dolog kiadására, illetve visszatartására vonatkozó büntető eljárási rendelkezések — Be. 102. § (2)—(5) bek.].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tárgyi bizonyítási eszközök lefoglalása a tulajdonjog részjogosítványát érintő szükséges, célszerű és az adott feladatra alkalmas eljárási kényszerintézkedés. Eljárási kényszerintézkedésként alkotmányosan indokolt közérdekű korlátozása a tulajdonjognak.
Az állami büntető igény érvényesítése érdekében a dolog birtokosának ideiglenes megfosztása a birtoklás lehetőségétől, általánosságban nem tekinthető a tulajdonhoz való jog szükségtelen korlátozásának. A büntetőeljárás feltétele a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja (Be. 12. §). A hatályos törvény alapelvei közé tartozik a hatóságok kötelezettsége, hogy az eljárás minden szakaszában a tényállást alaposan és hiánytalanul tisztázzák, a valóságnak megfelelően állapítsák meg, a terhelő és mentő, valamint a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket egyaránt figyelembe vegyék (Be. 5. §). Az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvéből (Alkotmány 57. § (2) bek.) következik, hogy a bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli (Be. 3. §). A bűncselekmény megtörténte miatti felelősség tisztázása érdekében tehát a büntető ügyekben eljáró hatóságokat, így a nyomozó hatóságot, az ügyészt, továbbá a bíróságot felderítési és bizonyítási kötelezettség terheli. Amennyiben ez tárgyi bizonyítási eszközök útján lehetséges, úgy a hatóságok feladatának teljesítéséhez szükséges és az eljárás sikere érdekében célszerű, hogy a bizonyításra alkalmas dolog a hatóság ideiglenes őrizetébe kerüljön.
Az Alkotmány szerint a büntetőjogi felelősségre vonás az állam alkotmányos kötelessége. Az Alkotmány 50. §-a szerint ugyanis a bíróságok büntetik a bűncselekmények elkövetőit. A tulajdonjog közérdekű korlátozása a lefoglalás révén alkotmányos kötelességként értelmezendő. A felelősségre vonásnak megalapozottnak kell lennie. A felelősségre vonás többek között akkor megalapozott, ha bizonyítékokon nyugszik. Az ártatlanság vélelmének alkotmányos elve azt követeli meg, hogy a bűnösséget a hatóságok bizonyítsák. A tárgyi bizonyítékok biztosítása tehát — ami a lefoglalás rendeltetése — szükséges, mert kényszerítő okból történik. A lefoglalás nem aránytalan jogkorlátozás, mert az elérni kívánt cél nem a tulajdon elvonása, hanem a tárgyi bizonyítékot képező dolog birtoklásának ideiglenes elvonása az alkotmányos kötelezettség teljesítése, a bizonyítás érdekében. A lefoglalt tárgyi bizonyíték nem csak az eljárásban érintett személy bűnösségét, hanem adott esetben ártatlanságát is bizonyíthatja. A lefoglalás tehát céljához képest és eszközként mértéktartó ideiglenes kényszerintézkedés. Célszerű és alkalmas eszközként a lefoglalás a jogkorlátozás mértéktartó, alkotmányos jogkorlátozási eszköze.
Ahhoz, hogy az alkotmányos követelmények az egyedi esetekben is érvényesüljenek, a büntetőeljárás alapelvei között az állampolgári jogokat korlátozó kényszerintézkedések törvényességére (4. §), a jogorvoslati jogosultságra (7. §) vonatkozó garanciális törvényi szabályok, valamint a lefoglalásra vonatkozó részlet-rendelkezések [Be. 102. § (1) bek., 105. § (1)—(2) bek.] szolgálnak biztosítékul.
3. Az alkotmányjogi panasz sérelmezi a lefoglalás kérdésében hozott egyedi nyomozóhatósági és ügyészi döntés érdemi helyességét. E kérdések vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak az Abtv. alapján nincs hatásköre, így e részében az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 1997. november 11.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Németh János s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás