PK BH 1994/74
PK BH 1994/74
1994.02.01.
Feltalálói és szabadalmi részarány módosítására irányuló kereset elbírálásának szempontjai [1969. évi II. tv. (Szt.) 7-8. §; 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM r. (Szt. V.) 4. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: a perbeli találmány feltalálói és szabadalmasai (az alperesnek a szabadalmi okiratban feltüntetett azonos arányú szabadalmasi jogosultsága helyett) 32%-os részarányban a felperes, 8%-os részarányban az I. r. alperes, 12%-os részarányban a II. r. alperes, 25%-os részarányban a III. r. alperes és 23%-os részarányban a IV. r. alperes. Az I. r. alperes terhére ezt meghaladóan érvényesített - további 8%-os - összesen 40%-os feltalálói és szabadalmasi jogosultság megállapítására irányuló keresetet azonban elutasította, és az I. r. alperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezett, és kérte az I. r. alperes szabadalmasi (és feltalálói) részarányának törlése mellett az ő szabadalmasi részarányának 40%-ra való felemelését. A felperes a fellebbezésben is azt állította, hogy az I. r. alperes nem végzett alkotó munkát a találmány létrehozásában, ezért sem feltalálói, sem szabadalmasi jogok nem illetik meg.
Az I. r. alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, a II-IV. r. alperesek pedig a fellebbezéssel egyetértettek. A fellebbezés az alábbi okok miatt alaptalan.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv.-nek (Szt.) az elsőfokú bíróság által is helytállóan idézett 7. és 8. §-a, valamit a 4/1983. (V. 12.) IM rendelettel módosított 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM rendelet (Sztv) 4. §-a értelmében feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. A szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. A feltaláló és a szabadalmas személyével kapcsolatban az Országos Találmány Hivatalhoz tett bejelentés adatainak valóságához törvényi vélelem fűződik, mely azonban jogerős bírósági ítélettel (szabadalom esetében ezenkívül egyéb hatósági határozattal is) megdönthető. A Legfelsőbb Bíróságnak e jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos jogértelmezése szerint (PK 275. sz. állásfoglalás) a feltalálóknak az a megállapodása, amely a feltalálói részarányokat az alkotómunkában való részvétel figyelmen kívül hagyásával állapítja meg (a személyhez fűződő jogok átruházhatatlansága folytán) a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében érvénytelen. Ezzel szemben a szabadalom, a szabadalmi igény és az ezzel kapcsolatban járó hasznosítási díj nem személyiségi, hanem vagyoni jogosultság, amely másra átruházható.
A felperes keresete - a helyes tartalma szerint - a perben érintett találmánnyal kapcsolatban 40%-os feltalálói részaránynak és egyben ugyanilyen arányú szabadalmasi jogainak elismerése ugyanakkor az I. r. alperes feltalálói és szabadalmasi jogainak törlésére és a II-IV. r. alperesnek feltalálói (szabadalmasi) részarányának ehhez igazodó módosítására irányult. A szabadalmi okiratban feltüntetett (és a feltalálói és szabadalmasi jogokra egyaránt vonatkozó) adatokkal szemben ezért a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az I. r. alperes egyáltalán nem végzett feltalálói tevékenységet, és emiatt sem feltalálói, sem pedig szabadalmasi jogok nem illetik meg.
Az elsőfokú bíróság á bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a keresetében állított tényt, amely szerint az I. r. alperes feltalálói tevékenységet egyáltalán nem végzett, nem tudta bizonyítani, ezért a keresete csak részben volt teljesíthető. A felperes és a II-IV. r. alperesek a másodfokú eljárásban is ellenezték a szakértői bizonyítást, ugyanakkor nem jelöltek meg olyan további bizonyítékot, amely az elsőfokú bíróság által elemzett adatokból levont következtetést megdönthette volna, ezért a felperes fellebbezése nem volt teljesíthető. Miután az I. r. alperes az elsőfokú ítéletet fellebbezéssel nem támadta, ezért az elsőfokú ítéletnek az a rendelkezése, amely az I. r. alperesnek a szabadalmi okiratban bejegyzett szabadalmasi (és egyben feltalálói) részjogosultsága mértékét leszállította, nem volt felülvizsgálható.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az alaptalanul fellebbező felperest pedig a Pp. 239. §-a és a 78. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes perköltségének megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 223/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás