771/B/1994. AB határozat
771/B/1994. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 81. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 81. § (2) bekezdésének utólagos normakontrollját kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a támadott szabály azáltal, hogy a lakásszövetkezet alapszabályának kötelező tartalmáról rendelkezik, több alkotmányi és törvényes előírásba ütközik.
Az indítványozó az Alkotmány 9. §-nak, 12. § (1) bekezdésének, 70/A. § sérelmére; a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § b) pontjával, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Szvt.) 16. §-val, 17. § (2) bekezdés m) pontjával való ellentétre hivatkozva kéri a R. 81. § (2) bekezdésének megsemmisítését, mégpedig a keletkezésére — azaz a 25/1994. (V. 19.) FM rendelet (a továbbiakban: Rm.) 41. § (4) bekezdés a) pontja és 29. §-a hatályba lépésének időpontjára — visszaható hatállyal.
Az indítvány indokolása szerint az Rm. módosító szabályai következtében a szövetkezet alapszabályának kötelező tartalmi elemei bővültek azáltal, hogy a korábbi ,,közgyűlési jegyzőkönyv'' szövegrész helyébe ,,lakásszövetkezeti alapszabály'' kifejezés lépett.
Márpedig a szövetkezet alapszabályának kötelező tartalmi elemeit a hivatkozott alkotmányi és törvényi szabályok értelmében csak törvény határozhatja meg. Az indítványozó ezzel kapcsolatban különösen azt sérelmezi, hogy a hatályos szabályozás következtében a szövetkezeti lakások tulajdonosainak változása minden esetben az alapszabály módosulását is jelentené, amelyet a cégbíróságnak is be kellene jelenteni. Ezzel az R. a ,,társasházakkal egy szinten'' szabályozza az egyébként jogi személyiséggel rendelkező lakásszövetkezeteket. Hivatkozik továbbá a támadott szabály alkalmazásának — a tagnyilvántartás alapszabályba integrálásának — nehézségeire is.
Az Alkotmánybíróság megkeresésére a földművelésügyi miniszter kifejtette az indítvánnyal kapcsolatos álláspontját. Ebben rámutatott, hogy az R. módosítását az Szvt. rendelkezései tették indokolttá. Az Szvt. rendelkezéseiből megállapítható, hogy a lakásszövetkezetek tulajdoni és használati viszonyaira vonatkozó kérdéseket az alapszabály rendezi. Az Szvt. 6. § (3) bekezdése az alapszabály tekintetében előírja a közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalást. Ezáltal az alapszabály alaki kellékei megfelelnek azon feltételeknek, amelyeket az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) 15. § (2) bekezdése meghatározott ingatlannyilvántartási bejegyzésekhez fűz. A miniszter álláspontja szerint a támadott rendelkezés az Inytvr. felhatalmazása alapján csupán azon tartalmi kellékeket szabályozza, amelyek ingatlannyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirattá teszik a szövetkezeti alapszabályt.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Szvt-nek az indítvány kapcsán figyelembe vett rendelkezései:
,,16. § A szövetkezetekről, különösen azok tagsági, szervezeti és vagyoni viszonyairól csak törvényben lehet rendelkezni. Azokat a kérdéseket, amelyekről törvény kötelező erővel nem rendelkezik, a szövetkezet önkormányzati szabályzatban rendezheti.''
A Szvt. 17. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az alapszabály a szövetkezet szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmánya; tartalmát a szövetkezeti tagság a szövetkezet céljait és adottságait figyelembe véve állapítja meg.
Ugyanezen § (2) bekezdés m) pontja szerint a szövetkezet alapszabályában kell rendezni: ,,mindazt, aminek rendezését törvény az alapszabályra utalja, vagy a közgyűlés szükségesnek tartja.''
Az Szvt. 104. § (1) bekezdésében foglaltak rögzítik: Ha lakásszövetkezetben a lakások a tagok magántulajdonában állnak, az alapszabály határozza meg, hogy az épülethez tartozó földrészlet, a lakóház épületszerkezetei, a közös használatra szolgáló helyiségek, területek, a központi berendezések, a házfelügyelői lakás, továbbá a lakásszövetkezet célját szolgáló más létesítmények (pl. iroda, műhely, raktár stb.) a szövetkezet tulajdonába vagy a tagok közös tulajdonába kerülnek.
Az Inytvr. 4. § szerint önálló ingatlanként kell nyilvántartani a szövetkezeti házban levő szövetkezeti lakást.
Az Inytvr. 9. § (1) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:
,,A tulajdoni lap tartalmazza az ingatlan jogilag jelentős adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és tényeket.''
Az Inytvr. 15. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat vagy olyan magánokirat alapján van helye, amelyen a nyilatkozattevő, illetve a szerződő felek névaláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja.
A R. 81. § (1)—(2) bekezdése szerint:
,,(1) Szövetkezeti ház bejegyéséhez lakásszövetkezeti alapszabály és alaprajz szükséges.
(2) A lakásszövetkezeti alapszabálynak tartalmaznia kell:
a) a szövetkezet megalakulásának a tényét, nevét és székhelyét,
b) a szövetkezeti lakások tulajdonosainak megjelölését a 76. § (1) bekezdése a) és b) pontjában foglaltak szerint,
c) a földrészlet helyrajzi számát,
d) a szövetkezeti tulajdonba kerülő épületrészek és helyiségek felsorolását római egytől kezdődő számozással,
e) az egyes tulajdonosok tulajdonába kerülő lakások, illetőleg nem lakás céljára szolgáló más helyiségek meghatározását az alaprajz szerinti számozás és az alapterület feltüntetésével.''
Az Szvt. idézett előírásai szerint a szövetkezet alapszabályában azt kell rendezni, aminek rendezését törvény az alapszabályra utalja. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban azt vizsgálta, hogy törvény — akár kifejezett rendelkezésnél fogva, akár tartalmilag — az alapszabályra utalja-e az R. kifogásolt tartalmú szabályozásával érintett kérdések rendezését.
Az Szvt. 6. § (3) bekezdése szerint az alapszabályt és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Ez a rendelkezés megteremti az alaki feltételét annak, hogy az alapszabály az Inytvr. 15. § (2) bekezdésének megfelelő — a tulajdonjog keletkezésének, módosulásának — ingatlannyilvántartási bejegyzésére alkalmas okirat legyen.
Az Inytvr. 47. §-a felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy az Inytvr. végrehajtásáról gondoskodjon. Az Inytvr. ezzel kapcsolatban korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata a törvényerejű rendeletet a törvénnyel azonos szintű szabályozásként ismerte el [lásd pl. 7/1994. (II. 18.) AB hat., ABH 1994. 68, 71.]. Az Inytvr. mit törvényerejű rendelet a törvénnyel azonos szintű jogforrás.
A bejegyzéshez szükséges tartalmi jellemzőket az Inytvr. keretei között a R. támadott szabálya határozza meg. Az R. 81. § (2) bekezdése összhangot teremt az Inytvr. és az Szvt. rendelkezései között.
Az idézett jogszabályokból megállapítható, hogy a szövetkezeti ház bejegyzéséhez — az Inytvr. és az Sztv. rendelkezései alapján — szükségszerűen hozzátartozik a szövetkezeti alapszabály, különösen ez utóbbinak a tagok adatait feltüntető része.
Ha ugyanis a szövetkezeti ház nem magántulajdonú részei az Sztv. 104. § (1) bekezdése alapján a tagok közös tulajdonába kerülnek, akkor az alapszabály lesz az a dokumentum, amely — alakilag megfelelve az Inytvr. 15. § (2) bekezdésnek — a tulajdonostársak adatait tartalmazza. Ha az említett ingatlan a lakásszövetkezet tulajdonába kerül, akkor pedig a szövetkezeti lakások — mint önálló ingatlanok — tulajdonosi adatai állapíthatók meg az alapszabályból (illetve az annak mellékletét képező tagnévsorból).
Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy ez utóbbi esetben a szövetkezeti lakás későbbi tulajdonosváltozása a szövetkezeti tulajdonban álló ingatlanrészek tulajdoni viszonyait nem változtatja meg, ezért az ingatlannyilvántartási bejegyzéshez szükséges alapszabály módosítás sem lesz kötelező.
Az R. 81. § (1) bekezdése úgy szól, hogy a lakásszövetkezeti alapszabály (és alaprajz) csak a szövetkezeti ház bejegyzéséhez szükséges. A szövetkezeti ház bejegyzése után az R. 81. §-a ilyen kötelezettséget már nem ír elő, a szövetkezeti házban lévő szövetkezeti lakások tulajdonosainak változásakor a bejegyzéshez alapszabály és alaprajz nem szükséges.
A lakásszövetkezet tulajdoni és használati viszonyainak alapokmánya az alapszabály. Az R. vizsgált 81. § (2) bekezdése a tulajdoni viszonyok rendezésének alaki jellegű részletszabályát tartalmazza. A lakásszövetkezeti ingatlannak, a szövetkezeti háznak és a lakásoknak a szövetkezet megalakulásakori ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez szükséges adatok meghatározásával az R. támadott rendelkezése nem érinti a szövetkezet önállóságát sem, hanem az ismertetett törvényi követelmények végrehajtásáról rendelkezik.
2. Az Alkotmánybíróság nem talált érdemi összefüggést — így ellentétet sem — az Alkotmány tulajdoni formák egyenjogúságáról rendelkező 9. §-a, és a vizsgált szabály között. Az R. vizsgált szabályának alkalmazása nem okoz tulajdoni sérelmet, nem gátja az Alkotmány által támogatott szövetkezésnek.
Az indítvány alapján vizsgált körben — alkotmányosan releváns összefüggés hiányára tekintettel — nem állapította meg az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § sérelmét sem. Az indítványozó nem jelölt meg olyan személyi kört, amelyhez képest a szövetkezetek hátrányára jog-, illetve esélyegyenlőtlenségi helyzet alakult volna ki az R. szabálya miatt. A vizsgált szabályozás tekintetében az indítványban hivatkozott társasházközösségek nem tekinthetők a lakásszövetkezetekkel összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyoknak. Ez a két személyi kör ugyanis eltérő jogi, gazdasági, stb. feltételrendszerben működik.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 81. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 1997. február 12.
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás