PK BH 1994/81
PK BH 1994/81
1994.02.01.
Ha a volt házastársak a közös lakást nem bérleti, hanem ,,használati jogcímen'' használták, úgy a lakás használatával való önkéntes felhagyás esetén a távozó fél a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részét jogszerűen nem követelheti [Csjt. 31/D §, Ptk. 165. §, 423. §].
Az elsőfokú bíróság a részítéletével a felek 1981-ben kötött házasságát felbontotta, az 1982-ben született fiúgyermeket az alperesnél helyezte el, és egyéb rendelkezések mellett a felperesnek a volt közös lakás 1990 nyarán történt elhagyása után követelt, lakáshasználati jog ellenértékének megfizetése iránti keresetét elutasította. Indoklása szerint a házastársi volt közös lakás az alperes különvagyonaként nyilvántartott ingatlanban van, s azt haszonélvezeti jog terheli.
Az ítélet ellen a felperes - egyebek között - a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetésére való kötelezés érdekében fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indoklásában kifejtette, hogy a felperes említett követelése csak akkor lenne alapos, ha a felek a lakást önálló jogcímen használták volna. Minthogy a használatra vonatkozó jogcímük nem önálló, hanem járulékos, a bentmaradó házastársnál nem jelentkezik olyan vagyoni előny, amely az ellenérték megfizetését indokolná. A jogcím járulékossága az ellenérték megállapítását kizárja. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a lakáshasználati jog ellenértéke a tényleges lakhatási lehetőség, a használati jogosultság elvesztésének kárpótlására szolgál, annak mértéke pedig a házastársak által ténylegesen használt lakrész figyelembevételével a Csjt. 31/C. §-a (1) és (2) bekezdéseinek megfelelő alkalmazásával állapítható meg. A perbeli lakásra szerződéssel kikötött haszonélvezet csak az alperes édesanyja által ajándékozott ingatlanilletőségen áll fenn, az alperes édesapjának halálával az ingatlan megfelelő hányadán a haszonélvezeti jog megszűnt. Az életközösség fennállása alatti beruházással egyébként az ingatlanon ő (a felperes) is tulajdonjogot szerzett, mindezeket figyelembe véve tehát a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő.
A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott érdemi rendelkezése - az alábbi indokolás szerint - nem jogszabálysértő.
A nem vitás tényállás szerint a perbeli 302 négyszögöl telekingatlan felét és a telken épült háromszobás komfortos házingatlan kétharmad részét az alperes szülei 1975-ben azzal ajándékozták az alperesnek, hogy haszonélvezeti jogukat az ingatlanon mindketten életük végéig fenntartják. Az alperes édesapja 1975-ben meghalt. Az alperes az általa elfoglalt kétszobás lakrész használata fejében bírói ítélet alapján 1980. március 1-je óta - és jelenleg is - havi 500 forint használati díjat fizet az édesanyjának. Peradat az is, hogy az alperes édesanyja az ingatlanon ráépítés címén résztulajdonjogot is szerzett, az azonban ez idő szerint nincs tisztázva, hogy a ráépítés a felépítményen történt, vagy a tulajdonjog a telekingatlanon levő épület létesítésével keletkezett-e.
A felperes, aki az életközösség 1990 nyarán történt megszűnésekor a házastartási közös lakást magában foglaló fenti ingatlanból költözött el, a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozik arra, hogy a haszonélvezeti jog az alperes anyját az apa halála után csak az általa ajándékozott ingatlanrészen illeti meg. Az ajándékozási szerződés korlátozása nélkül, mindkét szülő holtig tartó haszonélvezeti jogára vonatkozó kikötést tartalmaz, a haszonélvezeti jog terjedelme tehát a szülők által átengedett tulajdoni illetőségtől független, vagyis ez a jog mindkettőjüket az ajándékozással elidegenített teljes ingatlanra halálukig megilleti.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a házastársak nem önálló jogcímen gyakorolt, járulékos lakáshasználata - egyebek között - az, ha a közös tulajdonú vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartozó lakáson harmadik személynek haszonélvezeti joga áll fenn, és a haszonélvező a Ptk. 157. §-ában meghatározott jogosultságait a 159. § (2) bekezdése alapján ingyenesen átengedi. Ilyenkor a haszonélvező a szívességi lakáshasználat megvonására bármikor jogosult, tehát a házastársak a használat jogával nem rendelkezhetnek.
A perbeli esetben az alperes a haszonélvezőnek már a házasság megkötése előtt is használati díjat fizetett. A felek az életközösség fennállása alatt ugyancsak ellenérték fejében laktak a perbeli lakásban, lakáshasználatuk jogcíme ennélfogva - figyelemmel a lakáshasználati díj alacsony összegére - legalábbis részben önálló volt. Tévedett tehát a bíróság, amikor a felperes lakáshasználati jog ellenértéke iránti igényét a felek lakáshasználatának ún. "járulékos jogcímére" figyelemmel nem találta alaposnak.
A másodfokú bíróság megalapozatlanul hagyta figyelmen kívül azt is, hogy a felperes az F/9/1. számú keresetmódosításával az életközösség alatti értéknövelő beruházásokra hivatkozva az ingatlanon ráépítéssel szerzett tulajdonjoga megállapítását kérte. Minthogy az elsőfokú bíróság a tulajdonjog megállapítása, illetőleg a közös tulajdon megszüntetése iránti kérelmet a részítélet meghozatala előtt érdemben nem vizsgálta, ezért nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a felperes szerzett-e az általa hivatkozott közös vagyoni beruházások értéke erejéig, s ha igen, milyen mértékben tulajdonjogot, továbbá hogy a beruházások jellegénél fogva az alperes édesanyjának az ajándékozáskor kikötött haszonélvezeti joga a felperes tulajdoni illetőségére kiterjed-e vagy sem.
A kifejtettek folytán a lakáshasználati jog ellenértéke iránt előterjesztett keresetnek a jogerős ítéletben felhozott indokok szerinti elutasítása megalapozatlan.
Az érdemi döntés azonban mégsem jogszabálysértő. A felperes lakáshasználati jog ellenértéke iránti igénye - amint az a fentiekből következik - nem azért alaptalan, mert a házastársi volt közös lakás használati jogcíme "járulékos jellegű", vagy, mert a házastársi közös vagyoni beruházás folytán esetleg szerzett résztulajdont haszonélvezeti jog terheli. A lakáshasználati jog ellenértékének jogszerű igénye csak abban az esetben lett volna megállapítható, ha a felek a házastársi volt közös lakást bérleti jogcímen használták volna. Ilyen esetben a lakáshasználati jog ellenértékének arányos része a Családjogi törvény (Csjt.) 31/D. §-a értelmében a lakásból kényszerítő körülmények nélküli elköltözés ellenére is igényelhető. A felek lakáshasználati joga azonban nem a Ptk. 423. §-a szerinti bérleten, hanem a peradatok okszerű értékeléséből levont következtetés szerint a 165. §-ban meghatározott használati jogon alapult: az alperes édesanyjának 1980 óta fizetett - a bíróság által havi 500 forintban megállapított - összegre, de a felek által használt lakás terjedelmére is figyelemmel, használati, nem pedig bérleti díj volt. Minthogy tehát a felperes a perbeli lakást nem bérleti (bérlői), hanem az alperessel együtt csekély díj ellenében használati jogcímen használta, a lakás használatával való önkéntes felhagyás folytán a használati jog ellenértékének rá eső részét kellő alappal nem követelheti.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a fenti indokolás szerint hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárási költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. § (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 916/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás