PK BH 1994/82
PK BH 1994/82
1994.02.01.
Az adóbevallás adatai mellett a vagyoni helyzet vizsgálata a gyermektartásdíj összegének megállapításánál [Csjt. 69/C. § (1) bek., 69/A. § (1) bek.; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. § (2) és (4) bek.].
A felek házasságon kívüli kapcsolatából 1985. szeptember 15. napján született Kitti nevű gyermek tartása fejében a városi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek havi 1300 forint határozott összegű tartásdíjat.
A felperes által a tartásdíj mértékének felemelése iránt megindított perben a bizonyítási eljárás adatainak mérlegelésével a másodfokú bíróság a gyermektartásdíj összegét 1991. november I. napjától kezdődően havi 2000 forintra felemelte, a tartásdíjhátralékot pedig 5600 forintban határozta meg. Indokolás szerint a személyszállító kisiparos foglalkozású alperesnek tartásdíj alapjául szolgáló tiszta jövedelme az adóköteles tiszta jövedelem alapján nem állapítható meg, az adóalap ugyanis nem azonos a jövedelemmel. A tartásdíj alapját képező alperesi bevételt ezért a minimálbérben, havi 10 000 forintban találta megállapíthatónak, és a gyermek szükségleteit, valamint a varrónő foglalkozású felperes jövedelmét is figyelembe véve állapította meg a felemelt tartásdíj összegét.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 4. §-a (1) bekezdésével ellentétben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyéni vállalkozásból származó tiszta jövedelem nem azonos az adóalappal, és tévesen értékelte az alperes vagyoni helyzetét is.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Családjogi törvény (Csjt.) 69/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tartásdíjat általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában állapítja meg, figyelembe véve a gyermek tényleges szükségleteit, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait, valamint a szülők háztartásában élő más gyermekeket is. A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével mindazt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. A Csjt. végrehajtására kiadott 4/1987. (VI. 14) IM rendelet (Csjtr.) 10. §-ának (2) bekezdése szerint a tartásdíj alapja a kötelezett személy főállásban elért nettó jövedelme, amelyet a (4) bekezdés alapján általában a keresetlevél beadását megelőző egy évi összes jövedelem, juttatás stb. figyelembevételével kell kiszámítani.
A bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor az alperes által az önadózás keretei között elkészített adóbevallás adatai mellett az alperes vagyoni körülményeit is mérlegelési körébe vonta. A havi 5600 forint átlagos tiszta jövedelem ugyanis az alperes által felsorolt rendszeres kiadások mellett is kirívóan életszerűtlen, függetlenül attól, hogy az adónyilatkozat szerinti bevétel adóköteles tiszta jövedelem vagy pedig adóalap. Indokolt ezért a gyermektartásdíj mértékének legutóbb a minimálbér alapján a gyermek tényleges szükségleteinek figyelembevételével történő felemelése.
A kifejtettekre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény rendelkezéseire, ez a jogszabály ugyanis 1992. január 1. napján lépett hatályba, és azt az 1992. évi jövedelmekre kell alkalmazni, a perben vizsgálandó időszakban még a módosított, 1989. évi XLV. törvény volt irányadó.
A fenti indokolás alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 78. § (1) bekezdés értelmében köteles a felperes felülvizsgálati költségeit megfizetni. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 993/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás