BK BH 1994/9
BK BH 1994/9
1994.01.01.
I. A többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette megállapítása feltételezi a több elkövető között fennálló szándékegységet, vagyis azt, hogy az első közösülés megkezdésekor az azt megvalósító elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy a társa (társai) is közösülni akar (akarnak) a sértettel [Btk. 197. § (2) bek. b) pont].
II. A többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette esetében nincs helye a társtettesség megállapításának [Btk. 20. § (2) bek., 197. § (2) bek. b) pont]
Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki többek által társtettességben elkövetett erőszakos közösülés bűntettében, ezért a vádlottakat 5-5 évi fegyházbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről való kiutasításra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A román állampolgár vádlottak a hazájukban munkanélküliek, mindketten nősek, vagyontalanok, Magyarországon büntetlen előéletűek. A vádlottak 1992. augusztus 6-án érkeztek Magyarországra munkavállalás céljából. C. J. tanyáján dolgoztak, akitől ellátást és a munkáért pénzt is kaptak, így havonta 4-5000 forint jövedelemhez jutottak. Az I. r. vádlott 22 éves, 170- 175 cm magas, 60- 65 kg a testsúlya, míg a II. r. vádlott 26 éves, kb. 160 cm magas, testsúlya 57 kg . A vádlottak megismerkedtek a szomszéd tanyán egyedül élő idős, kb. 165 cm magas, 40 kg testsúlyú T. I.-né sértettel, akinél munkát is végeztek. A vádbeli napon este 10 óra körül a 67 éves sértett felkereste C. J.-t, a szomszédját, hogy elkóborolt tehene megkereséséhez a segítségét kérje. A két vádlott ment el neki segíteni. A tehenet megtalálták, ezért a sértett meghívta a két vádlottat házába, és sörrel kínálta őket. A lakásban iszogatás közben az I. r. vádlottban felmerült a gondolat, hogy közösül a sértettel. Ezt közölte is a II. r. vádlottal, aki úgy nyilatkozott, hogy őt nem érdekli a dolog. Ezt követően az I. r. vádlott a heverőn üldögélő sértettet hátralökte az ágyon, ruháját kezdte leszedni, otthonkája alól lehúzta a sértett alsóneműjét, majd elővette a megmerevedett nemi szervét, és igyekezett bevezetni a sértett hüvelyébe. A sértett azonban ellenszegült, kiabált, kapálózott, rugdalózott. A vádlott nemi szervét hozzányomta a sértett külső nemi szervéhez, de látva a sértett ellenkezését, visszaült a szobában levő egyik székre.
Ekkor az eddig a történteken nevetgélő II. r. vádlott a kimerült sértetthez ment, és a leromlott testi állapotára figyelemmel a védekezésre már képtelen állapotban levő sértettel - tudva, hogy ellenszegülését az I. r. vádlott által kifejtett erőszak törte meg - élettani értelemben is befejezetten közösült. A sértett a cselekmény során elájult. A vádlottak ettől megijedtek, vízzel locsolták, majd amikor a sértett magához tért, a helyszínt elhagyták.
Az elsőfokú bíróság megállapította a tényállásban, hogy a vádlottak a fenti cselekményüket egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg.
A sértett mellkasán, karján, hátán, vállán, combján és nemi szervén zúzódásos elszíneződéssel, hámhiánnyal járó sérüléseket szenvedett el, melynek gyógytartama 8 napon belüli. Magánindítványát másnap előterjesztette.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az ügyész, a vádlottak és védőik által bejelentett fellebbezés alapján történt felülvizsgálata során a megyei bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének azt a megállapítását, hogy a vádlottak a cselekményüket egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg. Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az említett helyesbítéssel a megyei bíróság az ítélkezésének alapjául elfogadta.
A tényállásból helyesen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére, de tévedett a cselekmény minősítését illetően. A többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette akkor állapítható meg, ha az elkövetők szándékegységben cselekszenek, ami azt feltételezi, hogy az első közösülés megkezdésekor az azt megvalósító elkövetőnek tudnia kell, hogy társa vagy társai is közösülni akarnak a sértettel. Nem elég a minősített eset megállapításához, ha a később közösülő(k) tudata átfogja, a sértettel már az ő cselekményük előtt más személy közösült. Tehát az elkövetők egyikének cselekménye sem minősül a Btk. 197. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint, ha az első tettes a cselekmény véghezvitelekor nem tudott a második vagy többi készülő cselekményéről és csupán a később közösülő tudott arról, hogy előtte már valaki közösült a sértettel (BJD 3095. sz.).
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a mérlegeléssel megállapított tényállásban rögzítette: az I. r. vádlott ama közlésére, hogy ő közösülni akar a sértettel, a II. r. vádlott akként nyilatkozott, hogy ő nem foglalkozik a dologgal. Ezt követően került sor az I. r. vádlott cselekvőségére, mely jogi értelemben vett közösülés volt. Ekkor azonban az I. r. vádlott tudata nem fogta át azt a körülményt, hogy a II. r. vádlott is közösülni akar a sértettel, hiszen korábban ezzel ellentétes kijelentést tett a II. r. vádlott. Abból a tényből pedig, hogy a II. r. vádlott továbbra is abban a helyiségben maradt, ahol az I. r. vádlott a sértettel közösült, ez a vádlott nem következtethetett arra, hogy a kijelentése után a II. r. vádlott mégis közösülni akar a sértettel. A fentebb kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja szerint a vádlottak önálló tettesként az erőszakos közösülés bűntettének alapesetét valósították meg, mégpedig az I. r. vádlott a Btk. 197. §-a (1) bekezdésének 1. fordulatába, a II. r. vádlott ugyanezen törvényhely (1) bekezdésének 2. fordulatába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő erőszakos közösülés bűntettét.
Rámutat a megyei bíróság, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság minősítése helyes lenne - tehát a többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette megállapítható volna -, abban az esetben is téves a társtettességre hivatkozás. A közösülő, illetőleg közösülni akaró személyek a törvényi rendelkezés megszövegezéséből következően a minősített eset önálló tettesei és nem társtettesei. A törvény az önálló tettességhez kívánja meg az egyébként a társtettesség megállapításához szükséges feltételeket is, minthogy az elkövetőknek - a fentebb kifejtettek szerint - szándékegységben kell cselekedniük. Mivel a minősített esethez kívánja meg a jogalkotó a társtettesség megállapításához szükséges feltételeket, ebből következően a társtettesi minőség megállapítására nem kerülhet sor. A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság mellőzte súlyosító körülményként értékelni a vádlottak terhére a társtettességben való elkövetést.
A minősítésváltozásra figyelemmel a cselekmény büntetési tételének alsó határa nem 5 év, hanem 2 év. A súlyosító körülmények számára, súlyára, arra, hogy az idős sértettre megalázó volt a bűncselekmény elkövetése, a megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a cselekmény tárgyi súlya indokolttá teszi a büntetési tétel alsó határát lényegesen meghaladó mértékű szabadságvesztés kiszabását. Ezért a vádlottak büntetését 4 évre enyhítette. A megváltozott minősítésre figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 43. §-ának a) pontja alapján börtön. (Csongrád Megyei Bíróság I. Bf. 314/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás