967/B/1994. AB határozat
967/B/1994. AB határozat*
1998.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 55. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 5. § (4) bekezdés c) pontja és 49. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
1. A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (Tvr.) a szolgálati viszony megszűnésével kapcsolatban a következőképpen rendelkezett:
„5. § (1) A hivatásos szolgálat felső korhatára a betöltött ötvenötödik életév.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott életkor betöltése előtt is meg kell szüntetni a szolgálati viszonyát annak, ...
e) aki a hivatásos szolgálati viszonyáról lemondott.
...
(4) A (2) bekezdés e) pontja esetében a szolgálati viszony megszüntetését az illetékes miniszter ...
c) a szolgálati viszonyról lemondás benyújtásától számított további – legfeljebb egy évi – hivatásos szolgálat letöltéséhez
kötheti.
(5) Aki a hivatásos szolgálati viszonyáról lemondott, elveszti a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogait.
...
...
(2) A hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött, valamint a 33. § (2) bekezdésének b) és c) pontja alapján beszámított szolgálati időt a munkaviszonyban álló dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjjogosultsága szempontjából korkedvezményes munkakörben szerzett jogszerző időnek kell tekinteni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, akinek a szolgálati viszonyát az 5. § (2) bekezdés e) pontja alapján szüntették meg.”
2. Az indítványozó az Alkotmánynak a munkához való jogra vonatkozó szabályából (70/B. §) kiindulva, valamint a személyek közötti hátrányos diszkrimináció tilalmára (70/A. §) hivatkozva kéri felülvizsgálni és megsemmisíteni a Tvr-nek a szolgálati viszony megszűnésével kapcsolatos 5. § (4) bekezdés c) pontja, 5. § (5) bekezdése, 49. § (2) bekezdés utolsó mondata idézett rendelkezéseit.
Álláspontja szerint alkotmányellenes a Tvr. ama rendelkezése, amely szerint az illetékes miniszter a szolgálati viszony megszűnését a szolgálati viszonyról való lemondás benyújtásától számított további egy évi hivatásos szolgálat letöltéséhez kötheti. Ez a szabály lehetetlenné teszi a foglalkozás szabad megválasztásának jogát.
Diszkriminatívnak tartja a Tvr-nek azt a rendelkezését, amely szerint aki lemond szolgálati viszonyáról, az elveszti a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogait. Akit viszont fegyelmi úton bocsátanak el, bűncselekményt követett el vagy akit lefokoztak, az ezeket a jogosítványait nem veszti el [5. § (2) bek. b)–d) pont].
Különösen sérelmezte, hogy az, aki lemond szolgálati viszonyáról, elveszti a korkedvezményes munkakörben a lemondásig szerzett jogszerző ideje alapján a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó jogát is. Az indítvány szerint „elegendő szankció az, hogy lemondás esetén nem jár végkielégítés és az, hogy elveszti a hivatásos szolgálathoz fűződő (és nem annak alapján járó) jogosultságokat, azaz a jogvesztés ex nunc és nem ex tunc”.
3. Az indítvány benyújtását követően a Tvr-t a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 332. § (1) bekezdése 1996. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezte.
A Hszt. a vizsgált körben a következőképpen rendelkezik:
„53. § A szolgálati viszony megszűnik: ...
b) lemondással; ...
55. § (1) A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyáról vagy azzal együtt a rendfokozatáról – a szükségállapot vagy rendkívüli állapot idejét, továbbá az Alkotmány 19/E. §-ában meghatározott időszakot kivéve – lemondhat.
(2) A lemondási idő 2 hónap, a felek ennél rövidebb határidőben is megállapodhatnak.
(3) Aki a szolgálati viszonyáról lemondott, a lemondási idő elteltével elveszti – a szolgálati nyugdíjra, valamint a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó jog kivételével – a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogait.”
4. Megállapítható, hogy a Tvr. 5. § (4) bekezdés c) pontját és 49. § (2) bekezdése utolsó mondatát támadó indítvány – a szabályok hatályvesztése illetve az új szabályozás tartalma miatt – tárgytalanná vált.
A miniszter ezután nem jogosult a lemondott személyt a hivatásos szolgálatban visszatartani a legfeljebb 2 hónapban meghatározott lemondási időn túl.
Az új szabály a szolgálati nyugdíjra, valamint a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó jog tekintetében pedig már kivételt tartalmaz ama főszabály alól, amely szerint a lemondási idő elteltével a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogok elvesznek. A lemondással a szolgálati nyugdíjra, valamint a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó jog nem vész el.
E szabályokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette, mert gyakorlata szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 1., 37., 40. §-ára és a 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a már nem hatályos jogszabály tekintetében nincs helye utólagos és elvont normakontroll eljárásnak, ha annak egyedüli eljárásjogi következménye – az alkotmányellenesség megállapítása esetén is – a jogszabály hatályvesztésének kimondása lehetne (ABH 1994. 561. 564/859.).
II.
A Tvr. 5. § (5) bekezdése helyébe viszont az alkotmányossági vizsgálat szempontjából tartalmilag a Hszt. 55. § (3) bekezdése lépett. A Hszt. változatlanul tartalmazza azt az általános szabályt, hogy aki a hivatásos szolgálati viszonyáról lemondott, elveszti a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogait. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a vizsgálatot e szabály tekintetében folytatta le.
Az indítvány megalapozatlan.
A Hszt. 55. § (3) bekezdése értelmében az a személy, aki a szolgálati viszonyáról lemondott, „a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogait” veszti el.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az Alkotmány 70/A. §-a csak a személyek közötti hátrányos megkülönböztetést vagy más korlátozást tilt, ha az összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197, 200.].
A szolgálati viszony megszűnésének eseteit a Hszt. 53. § a)–h) pontjai tartalmazzák. A Hszt. vizsgált szabálya a szolgálati viszony lemondással való megszűnésének általános jogkövetkezményét és ennek kezdetét rendezi; személyek közötti megkülönböztetést nem tartalmaz. Ebből a szempontból nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a szolgálati viszony megszűnésének egyes eseteit a törvényhozó differenciáltan értékelje és ennek alapján az egyes megszűnési esetekhez (lemondás, felmentés, szolgálati viszony megszüntetése fenyítés kiszabásával) eltérő jogkövekezményeket kapcsoljon. Az Alkotmány 70/A. §-ából nem következik az, hogy a megszűnési esetekhez azonos jogkövetkezmények vagy hátrányok kapcsolódjanak; és az sem, hogy az, aki szolgálati viszonyáról lemond, az ennek alapján járó, jogszabályban meghatározott jogait a jövőre nézve ne veszítse el.
Azt, hogy vannak-e olyan – jogszabályban biztosított – jogok, amelyek ugyan a hivatásos szolgálat alapján járnak, de a szolgálatnak lemondással való megszűnésekor sem vonhatók el alkotmányosan, csak erre irányuló indítvány alapján, esetenként lehet vizsgálni. Az indítványozó ezzel kapcsolatban konkrét indítványt egyedül a társadalombiztosítási nyugdíjjogosultság szempontjából korkedvezményes munkakörben szerzett jogszerző időre vonatkozó szabály tekintetében terjesztett elő, ez a szabály viszont – miként arra a határozat már utalt – hatályát vesztette.
Az Alkotmánybíróság minderre figyelemmel a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 1998. március 30.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás