BK BH 1995/1
BK BH 1995/1
1995.01.01.
Az összbüntetési ítéletnek a terhelt feltételes szabadságra bocsátásából való kizárását kimondó rendelkezése a különleges eljárás során nem változtatható meg, ha az összbüntetési ítéletbe foglalt egyik alapítélettel kapcsolatban engedélyezett feltételes szabadságot a bíróság a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak a megsértése folytán megszüntette; emellett a terhelt az összbüntetés alapjául szolgáló bűncselekményt a korábbi ítélettel engedélyezett feltételes szabadság tartama alatt valósította meg [Btk. 47. § (3) bek. a) pont, Be. 359. §].
A megyei bíróság a jogerőre emelkedett ítéletével a terhelttel szemben összbüntetésül 12 év 7 hónap fegyházbüntetést állapított meg azzal, hogy a terhelt többszörös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az összbüntetési ítéletnek a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezését a terhelt sérelmezte; a büntetés-végrehajtási intézet ugyancsak kezdeményezte a rendelkezés felülvizsgálatát azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás esedékes; a terhelt a büntetését kitöltve 1994. június 10. napján szabadul.
Ennek a két beadványnak a tartalma alapján vizsgálta felül a megyei bíróság a sérelmezett rendelkezés törvényességét, és ennek az eljárásnak az alapján hozta meg 1994. január 14. napján a végzését, mellyel az összbüntetési ítéletnek a feltételes szabadságra bocsátást kizáró rendelkezését utólag nem módosította.
A végzés ellen a terhelt jelentett be fellebbezést a kérelmének elutasítását sérelmezve.
A legfőbb ügyész a végzés helybenhagyását indítványozta. A terhelt fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú ügydöntő határozatot és a megelőző összbüntetésbe foglalást felülvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság - a legfőbb ügyész nyilatkozatában kifejtettekkel egyetértve - megállapította:
az iratok tartalma szerint a terhelt a megyei bíróság ítéletével kiszabott 6 évi fegyházbüntetés végrehajtása során 1984. december 18. napján kedvezménnyel szabadult. A feltételes szabadsága 1985. december 24. napján járt volna le, azt azonban a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak megszegése miatt a megyei bíróság bv.-bírója az 1985. szeptember 9. napján meghozott és november 12. napján jogerőre emelkedett végzésével megszüntette. A kerületi bíróság az 1986. december 12. napján, illetve a másodfokú bíróság az 1987. október 1. napján hozott jogerős ítéletével az 1985. október 30. napján elkövetett szándékos bűncselekmény miatt - mint különös visszaesőt 7 év 6 hónapi fegyházbüntetésre ítélte; egyben kimondotta: mivel a terhelt a cselekményét az előző szabadságvesztés büntetésből engedélyezett feltételes szabadsága tartama alatt követte el az újabb elítélésének alapjául szolgáló bűncselekményét, ezért kizárták a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből.
Mivel a városi bíróság az 1991. november 25. napján kelt, illetve a másodfokon eljárt megyei bíróság az 1992. szeptember 23. napján meghozott a jogerős ítéleteivel a terheltet többszörös visszaesőként ítélte 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, az összbüntetés megállapítása végett eljáró megyei bíróság az 1993. április 2. napján meghozott összbüntetési ítélete indokolásában helyesen utalt arra, hogy a terhelt az összbüntetési ítélet meghozatalakor hatályos Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontja rendelkezéseinek megfelelően feltételes szabadságra nem bocsátható.
A terheltnek az összbüntetésként megállapított fegyházbüntetésből feltételes szabadságra bocsátásból kizártságát a büntető jogszabályok módosításáról rendelkező 1993. évi XVII. törvény hatálybalépése sem érintette. A Btk.-nak a módosítást követően hatályos 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra az, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el. A terhelt ugyanis az újabb bűncselekményt 1985. október 30. napján, a korábbi büntetésének végrehajtása - közelebbről a büntetésből engedélyezett feltételes szabadságra bocsátása - időtartama alatt követte el.
Ezért az elítélt sérelmezett ügyében a megyei bíróság helyesen utalt arra, hogy "olyan szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén, amelyek egyikéből a terhelt feltételes szabadságra a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján nem bocsátható, ugyanezen okból az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésből sem kerülhet sor a feltételes szabadságra bocsátásra".
A kifejtettekre figyelemmel a terhelt alaptalanul sérelmezte az összbüntetési ügyében hozott, a feltételes szabadságra bocsátásból kizárását utólagosan is fenntartó elsőfokú ügydöntő határozatot, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 646/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás