PK BH 1995/103
PK BH 1995/103
1995.02.01.
I. A bizonyítékok szabálysértő mérlegelésére alapított felülvizsgálati kérelem [Pp. 206. § (1) bek., 270. § (1) bek.].
II. A nem teljes bizonyító erejű magánokirat szerepe a bizonyítási eljárás során [Pp. 196. § (1) bek., 199. §].
A felperes 1992. október 6. napján fizetési meghagyás kibocsátását kérte, melyet a kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban keresetként is fenntartott. Kérelme arra irányult, hogy kötelezze a bíróság az alperest 200 000 Ft tőke és ennek 1988. február 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamata fizetésére. Előadta, hogy az alperes 1985-ben divatáruüzletet nyitott, amelynek áruval történő feltöltéséhez több alkalommal vett fel kölcsönöket. Ezek között 1987. december 3-án 200 000 Ft kölcsönt kért a felperestől, aki azonban nem rendelkezett ezzel az összeggel, ezért azt kérésére O. Gy. nevű ismerőse folyósította az alperesnek 1988. január 31-i lejárattal. A pénz átadására a felperes üzletében került sor két tanú jelenlétében, írásbeli elismervény ellenében, amelynek szövegét a felperes írta, majd az alperes aláírta. Az alperes azonban O. Gy.-nek 1991 nyaráig nem teljesített, ezért ekkor a felperes megadta a tartozást a hitelezőnek, aki ennek ellenében követelését a felperesre engedményezte. Ebből származó igényét érvényesíti a jelen perben.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Állította, hogy csupán egy alkalommal, 1985-ben kért a felperestől 200 000 Ft kölcsönt, melyet azonban visszaadott. Amikor a felperes 1989 nyarán, majd 1992-ben is kérte a pénzt, azt úgy értelmezte, hogy a korábbinak a kamatát kéri, ezért ajánlotta fel törlesztésként üzletének árukészletét, majd az utánfutóját is. A keresethez mellékelt elismervényről azt adta elő, hogy üres papírlapot írt alá a felperesnek, aki a szöveget utólag vezette rá. Bejelentette, hogy az engedményezésről sem volt tudomása.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 200 000 Ft-ot. Úgy foglalt állást, hogy a felperes sikerrel bizonyította, hogy 1987. december 3-án O. Gy. 200 000 Ft kölcsönt folyósított az alperesnek. Mivel a hitelezőnek a tartozást a felperes fizette meg, az a követelést reá engedményezte. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a kölcsönt már visszafizette, ezért a szerződésből származó kötelezettségeinek köteles eleget tenni. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság határozatát azért támadta, mert álláspontja szerint az a bizonyítás anyagát tévesen mérlegelte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes követelése fennállását teljes bizonyító erejű magánokirattal támasztotta alá. A jogerős ítélettel szemben - jogszabálysértésre hivatkozással - ugyancsak az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Rámutatott, hogy a kölcsönről készült elismervényt R.-né tanú vallomása szerint utólag írta alá, ezért az a teljes bizonyító erejű magánokirat alaki követelményeinek nem felel meg. Kifejtette azt is, hogy a felperes az engedményezést nem hozta a tudomására, így az vele szemben hatálytalan.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes a kérelmét megalapozó jogsértést a per adatainak téves értékelésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. A bizonyítékok mérlegelése, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályok megsértése azonban általában csak olyan kivételes esetekben szolgálhat alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésre jutott. Tekintettel arra, hogy ilyen körülményt a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt, a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá, hogy az 1987. december 3-án kelt elismervény a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételeknek nem felel meg, így a teljes bizonyító erejű magánokirat alaki kellékeivel nem rendelkezik, mert azt R. I.-né tanú nem a keletkezésekor, hanem utólag írta alá. Emiatt azt a Pp. 199. §-a által szabályozott egyszerű okiratnak kell tekinteni, amelynek bizonyító erejét a bíróság határozza meg mérlegeléssel. Ennek során a felperest terhelte az okirat tartalmával kapcsolatos bizonyítási kötelezettség, aki annak T. M.-né és R. I.-né tanúk vallomásával eleget tett. Ezért annak bizonyító erejét a korábban eljárt bíróságok helyesen értékelték.
Az alperes arra sem hivatkozott sikerrel, hogy az engedményezésről nem volt tudomása, mert ennek a per adatai, különösen saját személyes előadása ellentmondanak. Amennyiben ugyanis azt állítja, hogy O. Gy.-től nem kapott kölcsön, akkor nem is volt mit engedményezni, így annak hiányára is értelmetlenül hivatkozik. Egyébként az engedményezés ismeretének tényét támasztja alá az alperes azon előadása, mely szerint amikor 1989 nyarán, majd 1992-ben a felperes kérte tőle a pénzt, akkor nem az engedményezés hiányára hivatkozott, hanem árukészletét, valamint utánfutóját ajánlotta föl fedezetül. Így a felülvizsgálati kérelem e része sem megalapozott. (Legf. Bír. Pfv. V. 20. 166/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás