GK BH 1995/108
GK BH 1995/108
1995.02.01.
Kezességgel feltételes és jövőbeni követelés is biztosítható. A kezességvállaló nyilatkozat érvényesen csak írásban tehető, a kezesség elfogadásához azonban ilyen írásbeli nyilatkozat nem szükséges, az szóban vagy ráutalás formájában is megtehető [Ptk. 216. § (1) bek., 272. § (2) bek., Pp. 196. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesnek 16 757 750 Ft és járulékai megfizetése iránt előterjesztett keresetét mindkét alperessel szemben elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 288 000 Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes 1989. december 5-én írásban vállalta, hogy a C. Kisszövetkezetnek az R. bankkal szemben fennálló 25 000 000 Ft-os tartozása kifizetéséért készfizető kezességet vállal. Ugyanebben a nyilatkozatban felhatalmazta az R. bankot arra, hogy amennyiben a kisszövetkezet a több részletben - 1989. december 25-e és 1993. március 30-a közötti időtartam alatt - esedékessé váló lízingdíjrészleteket a lejáratkor nem fizeti meg, a tartozását nem egyenlíti ki, úgy az esedékesség napját követő 15 napon belül azokat vele szemben érvényesítse. A nyilatkozat tartalma szerint amennyiben a kezességi nyilatkozat alapjául szolgáló lízingszerződés a C. Kisszövetkezet és az R. bank között nem jön létre, úgy a felperes által 1989. december 5-én tett kezességvállaló nyilatkozat hatályát veszti.
Az I. r. alperes és a C. Kisszövetkezet a lízingszerződést 1989. december 20-án megkötötte. A felperes ugyanezen a napon "Megállapodást" kötött az I. r. alperessel, ebben, mint kezes jogosította fel az I. r. alperest arra, hogy a perbeli lízingszerződésből eredő lízingdíj-követeléseit - amennyiben azokat a C. Kisszövetkezet az esedékességkor nem fizeti meg - a számlájáról azonnali beszedési megbízással beszedje. Ugyanezen megállapodásban megbízta a II. r. alperest - a saját számlavezető bankját - a beszedési megbízás teljesítésével. A II. r. alperes a Megállapodás című iratra 1989. decemberi dátummal rávezette, hogy az abban foglaltak teljesítését vállalja. Erről a felperest 1991. augusztus 21-én értesítette.
A C. Kisszövetkezet az egyes lízingdíjakat azok esedékességekor nem fizette ki, ezért az I. r. alperes által benyújtott azonnali beszedési megbízás alapján a II. r. alperes 1991. október 3-a és 1992. május 20-a között 16 757 750 Ft-ot emelt le a felperes számlájáról és utalta át azt az I. r. alperesnek.
Az elsőfokú bíróság mindkét alperessel szemben megalapozatlannak találta a felperes keresetét, mert megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között kifejezett kezesi megállapodás ugyan nem jött létre, de az 1989. december 5-én kelt kezességvállaló nyilatkozat a felperes részéről önmagában kezességvállalásnak tekintendő. A kezességvállalás érvényes létrejöttét bizonyítja az is, hogy a felperes az I. r. alperessel 1989. december 20-án kötött - a promptinkasszó benyújtására vonatkozó - megállapodást kezesként írta alá. Tekintve, hogy a kezességvállalás a fentiek szerint a felperes és az I. r. alperes között érvényesen létrejött, az egyes lízingdíjrészleteknek a felperes számlájáról történő átutalásával az I. r. alperes jogalap nélkül nem gazdagodott, az I. r. alperes ezért e címen az általa kézhez vett összegek visszafizetésére nem kötelezhető.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes és a II. r. alperes között bankszámlaszerződés volt érvényben, a II. r. alperes volt a felperes számlavezető bankja. A számla vezetésére a 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés végrehajtása tárgyában kiadott 4l2/1987. (PK 17.) MNB közlemény rendelkezései az irányadóak, amelyek szerint az azonnali beszedési megbízást a felperesnek kellett volna a II. r. alpereshez továbbítania, és az sem vitás, hogy a II. r. alperes részére ezt az iratot az I. r. alperes adta át. Az elsőfokú bíróság azonban ennek a körülménynek nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget, mert az 1989. december hó 20-án kelt megállapodásban benne volt a felperesnek a II. r. alpereshez szóló határozott utasítása a promptinkasszó befogadására. Ezáltal úgy kellett tekinteni, mintha a II. r. alpereshez a promptinkasszó teljesítésére vonatkozó megbízást maga a felperes juttatta volna el, azt tehát a II. r. alperes jogosult volt teljesíteni. A II. r. alperes azzal, hogy a hozzá fenti módon került promptinkasszót teljesítette, nem szegte meg a felperessel kötött bankszámlaszerződést, ezért kártérítés fizetésére sem kötelezhető.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy az 1989. december 5-én kelt nyilatkozat megtételének időpontjában a lízingszerződést a C. Kisszövetkezet és az I. r. alperes még nem kötötték meg, sőt annak a feltételei sem voltak kidolgozva. A "Nyilatkozat" című okirat még az aláírás időpontjában sem volt teljesen kitöltve, abban a lízingszerződés részletes feltételei nem is szerepelhettek. A felperes szerint sem kizárt egy feltételes, egy jövőbeni kötelezettség kezességgel történő biztosítása, a kezesség járulékos jellege miatt viszont a biztosítani kívánt követelésnek már a kezesi szerződés megkötésekor meghatározottnak kell lennie. Tekintve, hogy a perbeli esetben a lízingszerződés feltételei nem voltak konkretizálva, azt kezességgel nem lehetett biztosítani.
Előadta továbbá a felperes, hogy a kezesi kötelem beálltához a kezesi szerződést - a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése szerint - a felperesnek az I. r. alperessel kellett volna megkötnie. Ilyen megállapodás azonban a felperes és az I. r. alperes között nem jött létre, az 1989. december 5-én kelt nyilatkozatot a felperes nem az I. r. alpereshez címezte. Az 1989. december 20-i megállapodás viszont kizárólag a fizetés módját szabályozza arra az esetre, ha a felperesnek az I. r. alperes javára fizetési kötelezettsége keletkezne. Ilyen fizetési kötelezettség hiányában az 1989. december 20-án kelt megállapodás alapján a perbeli lízingszerződésből eredő követelések a felperessel szemben nem voltak érvényesíthetők. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes sem a lízingszerződés megkötéséről, sem arról, hogy az I. r. alperes vele szemben bármilyen kötelezettségvállalást tartana nyilván, 1991 júliusáig nem értesült.
A II. r. alperes kártérítési kötelezettségét illetően a felperes előadta, hogy a II. r. alperes csak abban az esetben fogadhatta volna be a promptinkasszóra vonatkozó megállapodást, ha azt a felperes maga nyújtotta volna be hozzá. A II. r. alperes viszont az I. r. alperes által benyújtott promptinkasszóra vonatkozó megállapodást befogadta, és az I. r. alperes által benyújtott promptinkasszókat teljesítette, ezáltal megszegte a vele kötött bankszámlaszerződést. A II. r. alperes ügyviteli mulasztást követett el azzal is, hogy a promptinkasszóra vonatkozó megállapodás befogadásáról kellő időben nem értesítette a felperest. Az értesítési kötelezettségének csak 1991. augusztus 21-én - késedelmesen - tett eleget. A felperesnek a II. r. alperes fenti ügyviteli mulasztásaival okozati összefüggésben kára származott, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint az ez alapján alkalmazandó - 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperes kárát megtéríteni.
Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A fellebbezés nem alapos.
Az iratoknál elfekvő - az 1989. december 5-i - nyilatkozat tartalma szerint egyrészt a felperes és a C. Kisszövetkezet közötti megállapodás, amelyben a felperes elvállalta a készfizető kezességet a C. Kisszövetkezet tartozásáért, másrészt olyan írásbeli kötelezettségvállaló nyilatkozat a hitelezést vállaló bank felé, amely felhatalmazza a bankot arra, hogy a kötelezett teljesítésének elmaradása esetén a kezességgel biztosított követelést vele szemben érvényesíthesse. A felperes a nyilatkozatban az 1988. évi árbevételét, nyereségét és vagyoni adatait is feltüntette. A nyilatkozatnak ilyen módon történő megtétele a felperes részéről azzal a nyilvánvaló szándékkal történt, hogy azt a C. Kisszövetkezet a hiteligényléséhez felhasználja.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a nyilatkozat megtételének időpontjában a hitelt folyósító bank még nem volt ismert, ezért címzett hiányában a nyilatkozat megtétele érvényes kezességvállalásnak nem tekinthető.
A bizonyítási eljárás során ugyan megállapítást nyert, hogy a felperes kötelezettségvállaló nyilatkozatában a jogosult személyét valóban nem jelölte meg, de ennek az volt az oka, hogy nem tudták melyik gazdálkodó szervezet vállalja el a pénzügyi lízing lebonyolítását. A felperes azzal a magatartásával, hogy írásbeli nyilatkozatában a jogosult személyének megjelölése nélkül, de annak kitöltésére helyet hagyva vállalta a C. Kisszövetkezet tartozásának kiegyenlítését, feljogosította az adóst arra, hogy a vele szerződni hajlandó gazdálkodó szervezet nevét jogosultként a nyilatkozatban feltüntesse. A bíróság bizonyítottnak találta azt, hogy a nyilatkozat tartalmazta a 25 000 000 Ft-os tartozás összegét. Ezt a felperes által bejelentett és meghallgatott tanúk sem cáfolták meg, viszont megerősítette a felperes által 10/F/1. alatt csatolt - egy másik esetleges jogosult nevére kitöltött ugyanilyen összegre szóló - nyilatkozat, amelyben a tartozás összegének utólagos kitöltésére utaló jel szintén nem volt felismerhető.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek azt a jogi álláspontját sem, miszerint a lízingszerződés megkötését a kezességvállaló nyilatkozat megelőzte, ezért arra fizetési kötelezettség nem alapítható. A jövőbeni hitelszerződés kezességgel történő biztosítása jogszabályi tilalomba nem ütközik, ezért kezességgel feltételes és jövőbeni követelés is biztosítható.
Az ügy mikénti elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciája annak a körülménynek, hogy az I. r. alperes a kezesség elfogadását írásban nem igazolta vissza. A Ptk. 272. §-ának (2) bekezdése csak a kezességvállaló nyilatkozat írásba foglalását írja elő, annak elfogadása a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése szerint akár írásban, akár szóban, sőt ráutaló magatartással is történhet.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek azt az állítását sem, miszerint a lízingszerződés megkötéséről nem volt tudomása. A másodfokú eljárásban az I. r. alperes által becsatolt, 1989. december 20-án keltezett telex tanúsága szerint az I. r. alperes kifejezetten a lízingszerződés megkötéséhez kért tájékoztató adatokat a felperestől, ezeket a tájékoztató adatokat A. L.-né dr. gazdasági igazgató aláírással a felperes továbbította. A másodfokú eljárásban tanúként kihallgatott A. L.-né dr. gazdasági igazgató és Cs. J.-né pénzügyi vezető egybehangzóan adták elő, hogy a telexben szereplő adatok a valóságnak megfeleltek, bár annak továbbítását mindketten tagadták. A fentebb részletezett és az I. r. alpereshez továbbított telex tartalmából, valamint - a lízingszerződés megkötésének napján, 1989. december 20-án kelt "Megállapodásból" - amelyet a felperes, mint kezes írt alá - ítélve a felperes tudomással bírt a lízingszerződés megkötéséről, és tudomást szerzett arról is, hogy az R. bank az általa adott kezesi nyilatkozatot a lízingszerződés biztosítékául elfogadta. Az 1989. december 20-i keltezésű megállapodás - melyen a felperes kezesként szerepel - alakilag a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt kellékeknek megfelel, ezért az teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy a fél a nyilatkozatot az ott írt időben tette meg. Azt a tényt, hogy ezt a nyilatkozatot a felperes korábban, tehát a lízingszerződést megelőzően tette, a felperesnek a tanúvallomásokkal bizonyítania nem sikerült. Az I. r. alperes azzal, hogy az 1989. december 5-i nyilatkozatban szereplő adatok kontrollálásaképpen a felperes árbevételére, nyereségére és vagyonára vonatkozó tájékoztató adatokat kért, továbbá hogy az 1989. december 20-i megállapodást aláírta, a kezességvállaló nyilatkozatot - a felperes felé címzetten - elfogadta. Nem hivatkozhat eredményesen a felperes arra sem, hogy az I. r. alperes az elfogadó nyilatkozatot az arra nyitva álló határidő lejártát követően tette volna meg. A felperes a kezességvállaló nyilatkozatában az ajánlati kötöttségére időt nem szabott. A körülményekből kitűnően ennek oka az lehetett, hogy a hitelező személyének megtalálása előre meg nem határozható időtartamot igényelt. Ténylegesen a felperes az ajánlati kötöttségének idejét "negatívan" határozta meg, nevezetesen a szerződési ajánlata akkor veszti hatályát, ha a lízingszerződés nem jön létre. Érdemben helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság - annak ellenére, hogy a jogi indokolása nem volt megfelelő -, amikor megállapította, hogy a felperes, mint kezes a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése szerint az I. r. alperessel szemben helytállni tartozik, ezért a felperesnek a számlájáról beszedett követelés visszafizetése iránti igénye az I. r. alperessel szemben megalapozatlan volt.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak a II. r. alperes kártérítési felelősségével kapcsolatos jogi álláspontját is. Kétségtelen, hogy a felperes és a II. r. alperes között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdése szerinti bankszámlaszerződés volt érvényben, a II. r. alperes ennek megfelelően vezette a felperes számláját. Az sem kétséges, hogy a 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés végrehajtása tárgyában kiadott 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény 25. pontja szerint az azonnali beszedési megbízás teljesítéséhez a felperes lett volna jogosult az arra vonatkozó megállapodást a számlavezető bankjával közölni. A megállapodás 2. pontjában azonban a felperes a számlavezető bankjának az erre vonatkozó közlést megadta, ezért az ügy mikénti elbírálása szempontjából nem volt jogi jelentősége annak, hogy a megállapodást ténylegesen melyik fél juttatta el a II. r. alpereshez. A II. r. alperesnek a megállapodás 2. pontjában foglaltak szerint a promptinkasszót teljesítenie kellett, annak sem a befogadásával, sem a teljesítésével a felperessel szemben szerződésszegést nem követett el. Szerződésszegés hiányában a II. r. alperes a Ptk. 318. §-a alapján kártérítésre nem kötelezhető, már csak azért sem, mert a felperes fizetési kötelezettsége fennállt, így a felperesnek kárt sem okozhatott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint a fenti indokolásbeli kiegészítéssel helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30. 484/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás