GK BH 1995/109
GK BH 1995/109
1995.02.01.
A biztosító kárfelelősségének alapja és mértéke, ha a vámelőjegyzésben behozott - a biztosítási esemény folytán totálkárossá vált - gépkocsinak nincs hivatalos belföldi kereskedelmi ára [Ptk. 536. §; 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM r. 47. § (1) bek., 54. § (3) bek.].
A felperes használatában volt Mercedes 200 D típusú 1988. évjáratú személygépkocsit ellopták. A felperes az alperessel fennállott érvényes casco biztosítási szerződés alapján a kárigényét az alperesnél bejelentette. Az alperes 1 046 598 Ft-ot a casco biztosítási szerződés alapján a felperesnek kifizetett.
A felperes a perben beszerzett szakvélemény alapján leszállított keresetében 975 602 Ft és ennek 1991. május 21. napjától 1992. október 14-ig évi 44%-os, 1992. október 15-től a kifizetésig járó évi 42%-os kamata, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a perbeli autót a felperes haszonkölcsönbe hozta be külföldről, az nem került a tulajdonába, erre tekintettel a gépkocsi vámelőjegyzésben volt. Visszaviteli kötelezettsége miatt - vámköltséggel és áfával emelt áron - újabb gépkocsit kell vásárolnia. Sérelmezte az alperesnek a káresemény-kori kárérték-számítását, álláspontja szerint az nem felelt meg a biztosítási szerződés mellékletét képező feltételekben foglaltaknak.
Az alperes a leszállított kereset elutasítását kérte. A felelőssége jogalapját nem vitatta. Álláspontja szerint a felperes teljes kárát megtérítette. A káridőponti értéket vállalta megtéríteni, ezt úgy számította ki, hogy a „SCHWACKE” német katalógusnak a gyártás évében irányadó árait vette figyelembe, az új érték megállapításánál. A biztosítási szerződésben az alkalmazandó katalógust nem kötötték ki és a perbeli autó német gyártmányú volt, ezért választotta ezt a katalógust. Ennek alapján a gépkocsi új ára 1 527 187 Ft volt. Ebből kiindulva a 67%-os műszaki érték alapján számította ki a káridőponti értéket. A vámköltséget és az áfát nem vette figyelembe, mert a gépkocsi nem volt belföldiesítve, ezért a felperes sem vámot, sem áfát nem fizetett.
Az elsőfokú bíróság kirendelése alapján N. E. igazságügyi szakértő készített szakvéleményt. A szakértő a káridőponti érték megállapításánál a biztosítási szerződés feltételei 10. g) pontja alapján az „AUTOMOBIL” svájci katalógust vette figyelembe, ez svájci frankban tartalmazza az autók nemzetközi árát. A perbeli gépkocsi új értékét - vámköltség és áfa nélkül - 1 954 148 Ft-ban, vám- és áfa-költség felszámításával 2 882 400 Ft-ban állapította meg. Ezen utóbbi új értékből kiindulva 76%-os műszaki állapotnak megfelelően a káresetkori értéket 2 052 700 Ft-ban állapította meg. A bírói gyakorlatra utalva végzett számításai szerint - 74%-os avultatott érték alapján - a káresetkori érték 1 999 000 Ft. A két érték átlaga alapján a káresetkori műszaki értéket 2 025 800 Ft-ban adta meg.
Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt elfogadta, és megállapította, hogy a felek között a Ptk. 536. §-a alapján jött létre a biztosítási szerződés. Ebben nem rendelkeztek lopás esetére a káridőponti érték kiszámításának módjáról, ezért a bíróság a III. 10. g) pont szerinti számítási módot alkalmazta. A vámköltség és az áfa felszámítását indokoltnak tartotta, mert a felperes belföldi piacon csak ezen költségekkel emelt áron tud hasonló gépkocsit vásárolni. Az alperest ezért 975 602 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte.
Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szakértő számításait elfogadta, mert a szakértő nem vette figyelembe a gépkocsi értékét hátrányosan befolyásoló keresleti és kínálati viszonyokat, vagyis a tényleges forgalmi értéket. Előadta, hogy a használtautó-piacon túlkínálat van. Sérelmezte azt is, hogy a vámköltséget és az áfát is figyelembe vette az elsőfokú bíróság.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A felek között nem volt vitás, hogy az alperes kockázatvállalása a lopáskárra is kiterjedt, az sem volt vitás, hogy az alperes a káridőponti értéket köteles megfizetni. Vitás volt azonban, hogy a perbeli gépkocsi esetében a káridőponti értéket hogyan kell kiszámítani.
A perbeli biztosítási szerződés részét képező feltételek 10. c) pontja alapján az ellopott gépjárműnek a káridőponti értékét téríti meg az alperes. A 10. e) pont szerint a káridőponti értéket a káresemény bekövetkeztekor érvényben levő újkori árból kiindulva az első forgalomba állítás óta bekövetkezett értékmódosító tényezők figyelembevételével kell megállapítani. Az pedig, hogy újkori áron mit kell érteni, a 10 f) pont határozza meg.
A perbeli járműnek nem volt hivatalos belföldi kereskedelmi ára [10. f) pont szerint], ilyen esetre a feltételek nem tartalmaznak rendelkezést, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az újkori árat a totálkáros gépkocsira vonatkozó, a 10. g) pontban meghatározottak szerint kell értelmezni. Eszerint - hivatalos belföldi kereskedelmi ár hiányában - a káridőponti érték alapjául szolgáló újkori áron a gépjárműnek a gyártása évében, svájci frankban megadott árából a káresemény bekövetkeztekor érvényben levő árszorzóval számított forintérték (vámalapár) és a hatályos vámtarifa szerinti legmagasabb vám együttes összege értendő. Az így képzett értéket kell újkori értékként alapul venni, és ebből kiindulva kell a 10. e) pont szerinti szempontok - az első forgalomba állítás óta bekövetkezett értékmódosító tényezők - figyelembevételével a káridőponti értéket megállapítani. A felek azonban a biztosítási szerződésben az értékmódosító tényezőket nem határozták meg. Mivel az értékmódosító tényezők figyelembevételét a szerződésben egy bizonyos időtartamhoz (az első forgalomba állítástól a káreseményig) kötötték, ezért ezen belül csak a műszaki értéket befolyásoló (pl. fődarab-csere, avulás, karambol stb.) tényezők vehetők figyelembe. A kereslet-kínálat változása egy időtartamon belül nem értékelhető, mert az a piaci helyzet napi alakulásától függ, így a kár bekövetkeztekor annak változását nincs mihez viszonyítani. A keresleti-kínálati viszonyoknak a forgalmi érték megállapításánál van jelentősége. A szerződési feltételek azonban forgalmi értékre nem utalnak. A forgalmi érték figyelembevétele esetén lényegében a használt gépkocsi pótlási értékét fizetné az alperes, szemben a szerződési feltételek 10. c) pontjában vállalt káridőponti érték helyett. Ilyen kikötés a szerződésben nem volt, ezért az alperes azon a címen, hogy a nyugati gépkocsik iránt mérsékeltebb a kereslet - a szakértőnek a másodfokú tárgyaláson adott véleménye egyébként ezt nem is támasztotta alá - nem jogosult a káridőponti értéket csökkenteni.
Alaptalanul sérelmezte az alperes a vám és az áfa figyelembevételét is. A többször módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet 47. §-ának (2) bekezdése szerint a behozatali vámelőjegyzés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vám kiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából áll. A rendelet 54. §-ának (3) bekezdése szerint az el nem számolt előjegyzett vámáru után esedékes vám, kamat és vámkezelési díj beszedése iránt a visszaviteli határidő lejártát követő 5. napon intézkedni kell. A felperes az előjegyzett vámárut visszaszállítani nem tudja, tehát a vámot megfizetni tartozik, amellyel együtt a vámhatóság az áfát is beszedi. Így a 10. g) pont alapján képzett vámalapár részének kell az áfát is tekinteni.
A fent kifejtettek értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az indokolás fenti kiegészítésével - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32. 307/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás