GK BH 1995/110
GK BH 1995/110
1995.02.01.
Vagyonbiztosítási szerződés létrejöttének, és felmondása érvényességének elbírálási szempontjai [Ptk. 219. § (2) bek., 220. § (1)–(2) bek., 537. § (1)–(2) bek., 543. § (1) bek., 551. §(4) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek biztosítási díj címén 63 756 Ft tőkét és ennek az összegnek az egyes esedékességi időpontoktól számított törvényes kamatait és 5468 Ft perköltséget.
Ítéletének indokolásában tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes 1991. december 31-én írásban a gazdálkodó szervezetek vagyonbiztosítására vonatkozó szerződés megkötésére ajánlatot tett az alperesnek, aki arra nem nyilatkozott, ezáltal a felek között az ajánlatban közölt tartalommal határozatlan időtartamra vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Ebben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy 85 010 Ft biztosítási díj ellenében 1992. január 1. és 1992. december 31. közötti időben az alperes biztosított vagyontárgyaiban bekövetkezett - a biztosítási feltételekben felsorolt események okozta - károkat megtéríti. A biztosítási díjak egyes részletei negyedévenként - február 20-án, április 20-án, július 20-án és október 20-án váltak esedékessé. Az alperes az I. negyedévi díjat megfizette, a II. negyedévi - 1992. április 20-án esedékes - díj befizetését elmulasztotta. A felperes 1992. május 12-én a fizetésre felszólította, ezzel szemben az alperes 1992. június 1-jén a szerződést - 1992. április 1-jére visszamenőlegesen - felmondta. A felperes a felmondást nem fogadta el, a biztosítási díj iránti igényét perrel érvényesítette.
Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperesnek az 1992. április 1-jétől december 31-ig terjedő időre járó biztosítási díj megfizetése iránt előterjesztett keresetét. Megállapította, hogy a felek között a biztosítási szerződés a Ptk. 537. §-ának (2) bekezdése szerint az 1992. évre érvényesen létrejött. Alaptalanul hivatkozott az alperes az írásbeli megállapodás hiányára. Az alperes szerződési ajánlatát aláíró főkönyvelő az alperes megbízottjaként járt el, a Ptk. 220. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az ilyen minőségben tett jognyilatkozatok az alperest jogosítják, illetőleg kötelezik, ezért a felek között érvényesen létrejött biztosítási szerződés - a Ptk. 551. §-ának (4) bekezdése és az 543. §-ának (1) bekezdése szerint - csak 1992. december 31-én szűnt meg. A biztosított részéről a szerződés felmondása csak a biztosítási időszak végére - 1992. december 31-re - hatályos, a díj nem fizetése miatt pedig nem szűnt meg a szerződés, mert a biztosító az esedékes díj megfizetésére az alperest felszólította, majd annak eredménytelensége miatt az igényét perrel érvényesítette. Az érvényes biztosítási szerződés alapján a felperesnek az 1992. évi biztosítási díj megfizetése iránti igénye megalapozott, ezért a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte az alperest a még hiányzó - 1992. évre esedékes - biztosítási díj megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes költségekben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a szerződés érvényesen nem jött létre, mert az alperes nevében eljáró könyvelő nem volt jogosult aláírni a szerződési ajánlatot, az alperes nevében a szerződési ajánlatot aláíró személy álképviselőként járt el, ezért a szerződésből az alperesre nézve kötelezettségek nem származnak. Előadta továbbá, hogy az általa egyébként is érvénytelennek tartott vagyonbiztosítási szerződés felmondását követően, 1992. április 7-én vagyonbiztosítási szerződést kötött a C. Biztosító Rt.-vel ugyanazon vagyontárgyakra. A C. Biztosító Rt. az alperes Sz., Lomnici u. 68. szám alatti épületén bekövetkezett ablaküvegtörés miatt 1992. október 13-án 1834 Ft-ot, 1992. november 24-én pedig egyéb biztosítási esemény miatt 16 902 Ft-ot fizetett ki. Az esetben, ha a bíróság megállapítaná a szerződés érvényes létrejöttét, beszámítási kifogást terjesztett elő, amely szerint a fenti összegeket és azok kamatait be kívánta számítani a felperesnek a vele szemben fennálló követelésébe, tekintve, hogy a felperessel kötött biztosítási szerződés érvényessége esetén ezt az összeget a felperes lett volna köteles a részére kifizetni.
Végezetül hivatkozott arra, hogy a felperessel kötött biztosítási szerződés érvényesen azért sem jött létre, mert a felperes a szerződés megkötését követően a kötvényt nem állította ki.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A bíróságnak a másodfokú eljárásban is abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felek között érvényes biztosítási szerződés jött-e létre. E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság mindenben osztotta az elsőfokú bíróság ténybeli megállapításait és jogi álláspontját is.
Az eljárás során nem képezte vita tárgyát, hogy a felperes felé a biztosítási ajánlatot az alperessel munkaviszonyban álló dr. S. Gy.-né tette. Az ajánlatot az alperes bélyegzőjével látta el és ki is fizette az 1992. I. negyedévre járó biztosítási díjat. A biztosítási szerződést az alperes 1992. június 1-jén - 1992. április 1-jére - visszamenőleges hatállyal mondta fel, az Á. Á. ügyvezető igazgató által aláírt felmondásban szó sem volt arról, hogy az alperes nevében biztosítási ajánlatot tevő dolgozó aláírási jogosultsággal nem rendelkezett, a felmondás okaként egyik - meg nem nevezett - munkatársuk személyes sérelmét jelölte meg. Az alperes akként nyilatkozott, hogy ugyanezekre a vagyontárgyakra nézve ugyanerre az időszakra a C. Biztosító Rt.-vel kötött biztosítási szerződést és a C. Biztosító Rt. üvegtörés folytán keletkezett, valamint csőrepedés okozta károkért térítést is fizetett az alperes részére. Ennek igazolására becsatolta a kárfelvételi jegyzőkönyveket, amelyeket az alperes képviselőjeként ugyancsak dr. S. Gy.-né írt alá. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes felé tett, cégbélyegzőjével ellátott biztosítási ajánlatot meghatalmazással nem rendelkező dolgozója írta alá. Az alperes erre vonatkozó bizonyítékokat nem terjesztett elő, az ügy körülményei pedig éppen azt erősítik meg, hogy dr. S. Gy. né a biztosítási ajánlat megtételénél az alperes képviselőjeként járt el. Az alperes a szerződést felmondta, tehát azt maga is létrejöttnek tekintette. Az ajánlatot aláíró dolgozója más - biztosítási ügyben is - az alperes képviseletében írt alá. A Ptk. 219. §-ának (2) bekezdése szerint a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté, ezért a Ptk. 537. §-ának (2) bekezdése szerint a felek között a biztosítási szerződés - az ajánlatnak megfelelő tartalommal, határozatlan időre - érvényesen létrejött.
A biztosítási szerződést a Ptk. 551. §-ának (4) bekezdése szerint csupán a biztosítási időszak végére lehet érvényesen felmondani, ezért az alperes által 1992. június 1-jén keltezett felmondás érvényesnek nem tekinthető. A biztosítási szerződés a díj nem fizetése miatt sem tekinthető megszűntnek, mert a Ptk. 543. §-ának (1) bekezdésében szabályozott 30 napos határidő alatt a felperes az esedékes díj megfizetésére az alperest felszólította, majd annak eredménytelenségét követően pert indított.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a kötvény kiállításának hiányára is. A kötvény kiállítása a Ptk. 537. §-ának (1) bekezdése szerint nem érvényességi kelléke a biztosítási szerződésnek. Az alperes a biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó szerződési ajánlatát megtette. Az ajánlatban benne szerepelt a biztosítási szerződés minden lényeges feltétele, és az egyes díjfizetési időpontok meghatározásra kerültek. A biztosítási szerződés azzal, hogy a biztosító az ajánlatra 15 napon belül nem nyilatkozott, a Ptk. 537. §-ának (2) bekezdése szerint érvényesen létrejött, az alperes az érvényes szerződés alapján követelhette volna a biztosítási kötvény kiállítását. Az alperes ezért sem hivatkozhat arra, hogy közötte és a felperes között érvényes biztosítási szerződés nem jött létre.
Megalapozatlan az alperes beszámítási kifogása is. A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint egyéb feltételek fennforgása esetében is a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését számíthatja be. A felperes nem vitatta, hogy érvényes biztosítási szerződés esetében a C. Biztosító Rt. által kifizetett összegeket a felperes lett volna köteles az alperesnek megtéríteni. Az alperes a káreseményt a felperesnek nem jelentette be, ezzel szemben a C. Biztosító Rt.-től a kárösszeget felvette, azt vissza nem fizette. Az alperesnek a felperessel szemben fennálló követelése mindaddig nem válik esedékessé, amíg a káreseményt a felperesnél be nem jelentette, és a bejelentést követően nem jár le a szerződés 4. fejezetének 65. pontjában írt - a kárrendezés elintézésére nyitva álló - 15 napos határidő. A Ptk. 549. §-ának (1) bekezdése tiltja a túlbiztosítást, illetve a többszöri biztosítást, mert ez azzal járhat, hogy a biztosított a tényleges kárát meghaladó biztosítási összeghez jut. Az alperes éppen ezért a felperestől csak akkor követelhetne teljesítést, ha a második biztosítási szerződés semmissége miatt a kapott biztosítási összeget visszafizette. Az újabb szerződés semmisségének jogkövetkezményei a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerint annak alanyai között kerülhetnek csak rendezésre.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét, a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31. 626/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás