BK BH 1995/12
BK BH 1995/12
1995.01.01.
A nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatásnak minősített cselekmény – a háborúban elesett szovjet katonák emlékművére a hozzátartozók által elhelyezett koszorú eltávolítása – miatti elítélés semmissé nyilvánításának nem akadálya, hogy a cselekmény önmagában kegyeletsértést is megvalósítana, ha ezt a látszólagos eszmei halmazat szabályai nem zárnák ki [1992. XI. tv. 1. §, 2. § (1) bek.].
A kérelmezőt a járásbíróság a Btk. korábban hatályos 148. §-a (1) bekezdésének d) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette miatt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetésből 1982. november 6. napján - egy év letöltése után - egynegyed feltételes kedvezménnyel szabadult. 1989-ben a bíróság a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól bírósági mentesítésben részesítette.
A jogerős ítéletben foglalt tényállás szerint az elkövetéskor a fiatalkor határát néhány héttel meghaladó életkorú, szakközépiskolai tanuló kérelmező 1981. november 5. napján az esti órákig tartó italozás után, az enyhe-közepes fok határán levő alkoholos állapotban a város főterén 20 óra 15 perc körüli időben a vasrácsos kapu kinyitásával bement a szovjet hősi emlékmű elkerített területére, majd az emlékmű talapzatára fellépve a hősi halált halt szovjet katonák hozzátartozói által hozott és ott elhelyezett, cirillbetűs táblákkal ellátott 2 db művirág koszorút letépte, és azokat az emlékmű mellett levő sétányra dobta ki. Ezt követően az emlékmű talapzatán elhelyezett virágcserepet is kidobta az elkerített helyről, majd eltávozott a helyszínről. Kb. 1. óra elteltével újból megjelent a helyszínen, és ekkor az általa leszakított és kidobott koszorúkat egy avarhalom alá rejtette.
A kérelmező az elítélés semmissé nyilvánítása iránt kérelmet nyújtott be az elsőfokon eljárt bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság az elítélés semmissé nyilvánítását megtagadta. Határozatában kifejtette, hogy az 1992. évi XI. törvény 1. §-ának rendelkezései a törvényben taxatíve felsorolt bűncselekmények semmissé nyilvánítását csak abban az esetben teszik lehetővé, ha a bűncselekmény elkövetése a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok gyakorlását vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette. Az indokolás szerint kétségtelen az, hogy a kérelmező a korábbiakban részletezett magatartásával a szabad véleménynyilvánítás egyik formáját gyakorolta, ennyiben a vonatkozó alapjog által biztosított jogosítványaival élt, ennek megfelelően az elítélés alapjául szolgáló cselekmény a törvény 1. §-ának hatálya alá esne. Tekintettel azonban arra, hogy az alapjog gyakorlásának a szóban levő módja az egyezségokmány más rendelkezéseinek a sérelmét is jelentette, amennyiben az a világháborúban elesett szovjet katonák megsértésén keresztül (Btk. 181. §) mások jogainak vagy jó hírnevének a sérelméhez is vezetett, az elsőfokú bíróság az elítélés semmissé nyilvánítására ez okból törvényes lehetőséget nem látott.
A határozat a megtagadás további indokaként hivatkozott arra is, hogy az izgatás bűntettéhez viszonyítva lényegesen enyhébb törvényi büntetési tétellel fenyegetett kegyeletsértés vétségének lehetséges egyedüli büntetőjogi jogkövetkezményei az elítélés semmissé nyilvánítására irányuló eljárás keretében nem lehet a mérlegelés tárgya, így az egyébként semmisség alá eső bűntett mellett jelentkezik egy olyan bűncselekménytöbblet, amely az elítélés semmissé nyilvánítását kizárja.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező az elítélés semmissé nyilvánításának megtagadása miatt fellebbezést jelentett be.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az alkalmazandó jogszabály rendelkezéseit, és erre visszavezethetően törvényes indokok hiányában tagadta meg az elítélés semmissé nyilvánítását.
Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény 1. §-ában foglalt rendelkezések szerint semmissé kell nyilvánítani a megjelölt időhatárokon belül történt izgatás bűntette miatti elítéléseket is [tv. 1. § c) pont], ha a bűncselekmény elkövetése az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári- és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok gyakorlását vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette.
A törvény 2. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy semmissé kell nyilvánítani az olyan elítélést is, amelyet az 1. §-ban meghatározott időhatárokon belül, az ott felsorolt bűncselekménnyel halmazatban más - nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett - bűncselekmények miatt mondtak ki, ha azt az 1. §-ban felsorolt bűncselekménnyel szoros összefüggésben követték el.
A tárgyalt esetben a kérelmező az izgatás bűntettének az akkor hatályos anyagi jogszabályoknak és az azokhoz kapcsolódó bírói gyakorlatnak mindenben megfelelő minősített esetét azzal a magatartásával valósította meg, hogy a főtéren levő emlékműről 2 db művirág koszorút letépett, és annak talapzatáról egy virágcserepet kidobott. Ez a cselekmény a Btk. akkor hatályos 148. §-a (1) bekezdésének d) pontjába ütköző magatartás volt, és ez az akkori értékrend szerint a Szovjetunió ellen gyűlölet szítására, illetőleg ennek felkeltésére alkalmas, ezáltal büntetendő megnyilvánulást jelentett.
A kérelmező a cselekményt két nappal az ekkor még nemzeti ünnepeknek számító évforduló, november 7-e előtti időben követte el, nem temetőben, hanem egy település főterén, ahol a hősi emlékmű elsősorban jelképet képviselt. Természetesen kegyeleti tartalmat is hordozott, tekintettel arra, hogy azon két hősi halált halt szovjet katona hozzátartozói felirattal ellátott művirág koszorúkat helyeztek el. Az egyezségokmány 19. cikke kifejti, hogy nézetei miatt senki sem zaklatható, és mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Ez az alapjog azonban törvény útján bizonyos korlátozásoknak vethető alá mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, az állambiztonság vagy közrend stb. védelme érdekében. A véleménynyilvánítás szabadsága a kinyilvánítás formájának a szabadságát is jelenti, a 19. cikk 2. pontja ezt is kifejezésre juttatja. A szóban levő elkövetési magatartás a szabad véleménynyilvánítás gyakorlásának, tehát az egyezségokmányban biztosított egyik alapjog gyakorlásának felelt meg, ezzel a kérelmező egyfajta politikai nézetének, politikai hovatartozásának adott hangot, vitathatatlanul az akkori Szovjetunióval szemben. Kétségtelen viszont az, hogy a koszorúk letépésével, azok avarhalom alá rejtésével, magatartásának kegyeletet sértő következménye is volt, ezáltal egy ilyen konkrét magatartás - egyéb törvényes feltételek megléte esetén - alkalmas lett volna a Btk. 181. §-ába ütköző kegyeletsértés vétségének a megállapítására is, melyre a törvény az izgatás bűntetténél lényegesen enyhébb, 2 évig terjedő szabadságvesztés alkalmazását írja elő.
Az elkövetéskor és elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezések szerint azonban a kérelmező a terhére megállapított bűncselekményt a kegyeletet is sértő magatartásával követte el. Kétségtelen, hogy az egyetlen, egységes elkövetési magatartás két bűncselekmény törvényi tényállásába is beleillik, a tárgyalt körülmények között azonban csak látszólagos eszmei halmazatról van szó, emiatt a korábbi eljárás során a kérelmező terhére a kegyeletsértés vétségének a megállapítására nem kerülhetett sor.
Az izgatás bűntettét megvalósító és kegyeletet is sértő cselekmény egymással olyan szoros összefüggésben áll, hogy a kegyeletsértő cselekmény hiányában nem kerülhetett volna sor az izgatás bűntettének megállapítására sem. A kegyeletsértés vétségének büntetési tétele lényegesen enyhébb az izgatás törvényi büntetési tételhez viszonyítva, így az elsőfokú bíróság az 1992. évi XI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint az elítélést abban az esetben is semmissé kellett volna nyilvánítani, ha a korábbi eljárás során a kérelmező terhére a nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette mellett a kegyeletsértés vétségét is megállapították volna, ennek megfelelően - nyilvánvalóan súlyosabb - halmazati büntetést szabtak volna ki. Ha a felhívott törvény rendelkezései alapján a tárgyalt elítélést semmissé kell nyilvánítani bűnhalmazat esetében, abban az esetben csak ugyanilyen érdemi megoldás felelhet meg a törvény rendelkezéseinek akkor, ha ugyanazon magatartáshoz kapcsolódóan a halmazat megállapítását anyagi büntetőjogi szabályok zárják ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tárgyalt ügyben a bűncselekménytöbblet büntetőjogi értékelésének a kérdése fel sem merülhet, mert az elítélést a törvény rendelkezései szerint abban az esetben is semmissé kell nyilvánítani, ha a kérelmező terhére a kegyeletsértés vétségét is megállapították volna.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság a Be. 356. §-a (2) bekezdésének h) pontja szerint eljárva, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kérelmező szóban levő elítélését az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában, valamint 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően semmissé nyilvánította. (Veszprém Megyei Bíróság Bsf. 1/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás