KK BH 1995/121
KK BH 1995/121
1995.02.01.
I. Ha a műemlék épület nem adható az önkormányzat tulajdonába, a vagyonátadó bizottság jelöli ki az állami tulajdonban maradó ingatlan kezelőjét [1991. évi XXXIII. tv. 2. § (4) bek.].
II. Ha a központi feladatot ellátó költségvetési szerv az állami tulajdonban levő épületet a kezelő tanácsi szervtől bérelte, az ingatlant a tanács által hasznosítottnak kell tekinteni [1991. évi XXXIII. tv. 4. § (1) bek.].
Az illetékes minisztérium az 1991. november 29-én kelt levelében az ingatlanforgalomban állami feladatot ellátó önálló költségvetési szerv felperes használatában levő S. út 4. szám alatti ingatlan I. emelete és beépített tetőtere kezelői jogának átadását kérte a megyei vagyonátadó bizottságtól a felperes számára. A minisztérium a kérelmet az egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övt.) 2. §-ának (3) és (4) bekezdésére, valamint a 6. §-ára alapította. A megyei vagyonátadó bizottság az 1992. október 7. napján hozott határozatával a minisztérium kezelői jog átadására irányuló kérelmét elutasította. A határozat egyéb döntéseket is tartalmazott. Az indokolás szerint a kérelem a törvényben előírt 90 napos határidőn túl érkezett, továbbá az érintett szervezet ellát ugyan államigazgatási hatósági feladatokat, nem tartozik azonban a korábbi tanácsi szervezetek közé. A minisztérium fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot - indokolásának megváltoztatása mellett - helybenhagyta. Az alperes határozatának indokolásában megállapította, hogy a minisztérium kérelme határidőben érkezett, az Övt. 2. §-ának (3) és (4) bekezdése azonban olyan állami szervek elhelyezéséről rendelkezik, amelyek a hatáskörük, tevékenységük szempontjából a megszűnt tanács vagy intézménye jogutódjának minősülnek. A felperes nem tartozik ebbe a körbe, ezért nem illeti meg kezelői jog az általa használt helyiségekre. A határozat indokolása tartalmazta azt is, hogy a perbeli épület a város önkormányzatának a tulajdonában áll, ezen épületre tehát fogalmilag is kizárt a kezelői jog alapítása.
A felperes keresetében a perbeli épület általa használt részeinek a részére történő kezelésbe adását, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban az önkormányzati tulajdon törlését és az állami tulajdonjog visszaállítását kérte.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3000 Ft perköltséget. A felperes ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes, mint központi állami feladatokat ellátó költségvetési szerv jogosult az állami tulajdonban álló ingatlan kezelésére, és ezáltal az Övt. 2. §-ának (4) bekezdése alapján az ingatlan kezelői jogának megszerzésére. Az ingatlan az Övt. 2. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig nem adható az önkormányzat tulajdonába. Az alperesi határozat tehát a jogszabályi rendelkezéseknek nem felelt meg. Mivel a per tárgya közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata volt, az alperes kereseti kérelmének ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre vonatkozó részét, mint alaptalant el kellett utasítani.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a városi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint a felperes a jogutódlás hiánya miatt az Övt. 2. §-ának (4) bekezdése alapján nem tartozik abba a körbe, amelyet a kezelői jog megillet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a megyei bíróság ítélete, mivel a perbeli ingatlant az Övt. 2. §-ának (4) bekezdése alapján a Vagyonátadó Bizottságnak a felperes használatába kellett volna adnia.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben nem volt vitatott, hogy - az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint - a műemlék épülete I. emeletét és beépített tetőterét az Övt. hatálybalépésekor a felperes, mint az idegenforgalomban állami feladatot ellátó önálló költségvetési szerv a városi tanáccsal korábban kötött bérleti szerződés alapján használta. A műemlék ingatlanokra az Övt. 3-6. §-át kell alkalmazni. Az Övt. 6. §-a értelmében nem adható önkormányzat tulajdonába az a műemlék épület (épületrész), amelyet megszűnt tanácsi szerv vagy intézménye használt, de e törvény hatálybalépésekor nem a képviselő-testület és szervei számára törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott feladat- és hatáskör gyakorlására, illetve önkormányzat által nyújtott közszolgáltatás céljára szolgál. Az ilyen műemlék épületre (épületrészre) az Övt. 2. §-ának (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni. A perbeli épületrészre tehát, mint a tanács által hasznosított [Övt. 4. § (1) bekezdés], de az Övt. hatálybalépésekor nem önkormányzati feladat- és hatáskör gyakorlására szolgáló műemlék épületrészre az Övt. 2. §-a (4) bekezdésének megfelelő alkalmazását írja elő az Övt. 6. §-a.
Az Övt. 2. §-ának (4) bekezdése szerint a bizottság az önkormányzati tulajdonba nem adható épületet (épületrészt) a tevékenység szerint illetékes miniszter által előterjesztett kérelem alapján a tanács vagy intézménye feladatait jogutódként ellátó államigazgatási szerv, állami költségvetési intézmény, illetve a köztársasági megbízott hivatala kezelésébe adja. Ha a miniszter a kezelés átadását nem kéri, a bizottság az épületet (épületrészt) a tanács, tanácsi szerv vagy intézménye jogutódjának minősülő önkormányzat tulajdonába adja, illetve ha az épület nem adható önkormányzat tulajdonába, dönt a kezelő szervről. Az Övt. 6. §-ának rendelkezése alapján a perbeli épületrész nem adható önkormányzat tulajdonába, ezért az ilyen épületrész tekintetében a 6. § alapján megfelelően alkalmazandó 2. § (4) bekezdése szerint a kezelő szervről kell a bizottságnak döntenie, függetlenül attól, hogy a felperes tevékenysége alapján nem minősül a tanács, tanács szerve vagy intézménye jogutódjának. Tévedett tehát az alperes, amikor határozatának indokolásában azt állapította meg, hogy a perbeli esetben az Övt. 2. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható. Tévedett ezért a megyei bíróság is, amikor ítéletével a felperes kezelői jog átadására irányuló kereseti kérelmet elutasította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta úgy, hogy a közigazgatási határozatoknak a felperes kezelői jogának megadására irányuló elutasító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokon eljárt közigazgatási szervet e körben új eljárásra kötelezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az új eljárás során a Vagyonátadó Bizottságnak a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően kell az Övt. 2. §-ának (4) bekezdése alapján a kezelő szervről döntenie. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 589/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás