KK BH 1995/123
KK BH 1995/123
1995.02.01.
A reklámtevékenység akkor is fogyasztásra ösztönöz, ha meglevő kereslet fenntartását vagy a termékek közötti választást célozza meg. Nem feltétlenül az új igények felkeltése jelenti a fogyasztásra való ösztönzést [1978. évi I. tv. 34. § (3) bek., 95/1991. (VII. 23.) Korm. r. 6. § (3) bek. d) pont].
A felperes a B. Kft. dohánygyár ügyvezető igazgatója. A fogyasztóvédelmi főfelügyelőség megyei felügyelősége az 1992. december 16-án kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy a dohányipari termékek fogyasztására ösztönző reklámot, hirdetési tevékenységet szüntesse meg. Határozatának indokolásában megállapította, hogy megyében a dohánygyár termékeinek vásárlására ösztönző reklámtáblákat viselő gépkocsik járnak. Ez a tevékenység a 13/1968. (XI. 12.) BkM rendelet 3/A. §-ában, valamint az 1978. évi I. törvény 34. §-ának módosított (3) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. február 12-én hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat ugyancsak kötelezte a felperest, hogy dohányipari termékeinek reklámozását szüntesse meg, és a kötelezettség elmulasztása esetére 10 000 Ft-ig terjedő végrehajtási bírság kiszabását helyezte kilátásba.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az általa végzett reklámozás és hirdetési tevékenység nem ösztönzött termékei fogyasztására, hanem célja a fogyasztás fokozása volt, továbbá a dohányzók figyelmének felhívása a korszerű termékeire.
Az alperes és a perben fellépett ügyész a kereset elutasítását indítványozták.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény (a továbbiakban: Btv.) 34. §-ának (3) bekezdése tiltja a dohányipari termék fogyasztására ösztönző reklám vagy hirdetés közzétételét. A reklámozás jogszabályban meghatározott fogalma nem különbözteti meg a fogyasztásra ösztönző és a fogyasztás fokozására irányuló reklámozási tevékenységet, ezért nem sértett jogszabályt az alperes, amikor határozatával a felperest a dohányipari termékek reklámozásának megszüntetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a perbeli reklámtevékenységével nemcsak a már dohányzókat sarkallja kevésbé káros termékek fogyasztására, hanem hirdetése figyelemfelhívó a nem dohányosok számára is. A jogszabály a dohányipari termékek mindenfajta reklámozását tiltja.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. Álláspontja szerint a jogszabályi megfogalmazások minden esetben a dohányipari termékek fogyasztására ösztönző reklám- és hirdetési tevékenységet tilalmazzák. A B. dohánygyár reklám- és hirdetési tevékenységének célja nem a dohányipari termékek fogyasztására való ösztönzés, hanem a már dohányzó fogyasztók figyelmének felhívása a korszerűbb, az egészségre kevésbé káros termékekre. Jogszabálysértő ezért a megyei bíróság jogerős ítélete, melyben a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Tévedett továbbá a megyei bíróság azért is, mert a megyei felügyelőség csak a reklámtáblákat viselő gépkocsikat kifogásolta, az eljáró bíróságok ugyanakkor egyéb reklámtevékenységre is hivatkoznak ítéleteikben. Kifogásolta továbbá, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozatok címzettje a dohányipari kft. ügyvezetője, míg az első és másodfokú ítélet a kft.-t tüntette fel felperesként. Kérte ezért a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését.
Az alperes, helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. A Btv. 34. §-ának (3) bekezdése értelmében tilos dohányipari termékek fogyasztására ösztönző reklám vagy hirdetés közzététele. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a bírósági ítéletekben kifejtett állásponttal, amely szerint egy termék bármilyen formában történő reklámozása egyaránt ösztönöz a termék igénybevételére és a fogyasztás fokozására.
Ha tehát a B. Kft. dohányipari termékeit reklámozta - mely tény a perben nem volt vitatott -, megsértette a Btv. 34. §-ának (3) bekezdésében foglalt tilalmat. A törvény valóban csak a fogyasztásra ösztönző reklám közzétételét tilalmazza. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a reklámtevékenység akkor is fogyasztásra ösztönöz, amikor a meglévő kereslet fenntartását vagy a termékek közötti választást propagálja. Nem önmagában az új igények felkeltése jelenti tehát a fogyasztásra való ösztönzést. Nem sértett ezért jogszabályt az alperes, amikor ettől a tevékenységtől a felperest eltiltotta. Nem megalapozott a felperes arra való hivatkozása sem, hogy az eljárt bíróságok ítéleteikben a közigazgatási határozatokban meg nem jelölt reklámtevékenységeket is figyelembe vettek, mivel a határozatok a felperest a dohányipari termékek mindenfajta reklámozásának megszüntetésére kötelezték.
Megalapozottan kifogásolta ugyanakkor a felperes, hogy a bíróságok ítéleteikben tévesen a B. Kft.-t jelölték meg felperesnek. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségről szóló 95/1991. (VII. 23.) Korm. rendelet 6. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint a vizsgálat során észlelt hibák, hiányosságok megszüntetésére az azért felelős személyt kell kötelezni. Az első és másodfokon eljárt közigazgatási szervek ennek megfelelően a kft. ügyvezetőjét kötelezték a reklámozási tevékenység megszüntetésére, és a kft. ügyvezetője kérte a határozatok felülvizsgálatát a bíróságtól. Mivel azonban a felperes téves megjelölésének az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság érdemben helyes és megalapozott jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 459/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás