KK BH 1995/126
KK BH 1995/126
1995.02.01.
A vámhatóság nem változtathatja meg határozatát, ha a korábbi döntéskor minden adat rendelkezésre állt; személyi, tárgyi és tényállásbeli azonosság esetén nem lehet szó új határozatról [1957. évi IV. tv. 61. §].
Az M. művek megbízásából a felperes kft. szerződést kötött egy amerikai céggel a kemencéből kiáramló és fűtőanyagként felhasználható gázok dúsítását és stabilizációját szabályozó rendszer beállítására és kiépítésére.
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1991. március 12. és május 6. között vizsgálatot végzett a felperesnél, majd ennek eredménye alapján utasította az M. vámhivatalt, hogy a felperes által 1986-1987 között lebonyolított külkereskedelmi ügyletre vonatkozó jogszabálysértő vámkezelést szüntesse meg.
A vámhivatal felülvizsgálta a 05002-1-7-00901-7. azonosítószám alatt 1987. április 28-án végrehajtott vámkezelést. Ennek eredményeként 2 039 149 Ft vám, 233 046 Ft vámkezelési díj, 349 568 Ft statisztikai illeték, valamint 1 019 575 Ft vámbírság, összesen 3 641 338 Ft vámfizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére. Az indokolás szerint a szerződés alapján a komplett berendezésért kifizettek 326 000 USD-t. A gázstabilizálási berendezés vámkezelése 78 000 USD értékben, a hivatkozott azonosító számon 1987-ben megtörtént. A know-how értéke 248 000 USD, amelyet a vámkezelés során - figyelembe véve a GATT Egyezmény előírásait - elmulasztottak vámértéknövelő tényezőként szerepeltetni.
A határozat ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés indokaként előadta, hogy a határozat törvénysértő, mert az Áe. szerint a határozat módosítására már nincs lehetőség, mivel egyrészt a határozat közlésétől számított egy év már eltelt, másrészt a módosítás a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sérti.
A másodfokú vámhatóság 1991. december 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes a dokumentációt 1000 Ft hordozóanyag értékben vámkezeltette, ezért a vámhivatal a know-how után is felszámította a vámtételeket. Az Általános Kereskedelmi és Vámegyezmény 8. cikke alapján, mint vámértéknövelő tényezőt kell figyelembe venni a know-how-t és a rendszer kiépítésével kapcsolatos szolgáltatásokat. A vámhivatal a nem közölt vám- és egyéb költségek tekintetében új határozatot hozott, amelyre - álláspontja szerint - a vámjogszabály alapján a vámkezeléstől számított öt éven belül jogosult.
A felperes az 1991. december 31-én előterjesztett keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. A kereset indokaként előadta, hogy a know-how vámkezelésekor a mágneses hordozó anyagára felvett értéket 114 000 USD feltüntetése mellett 1000 Ft hordozóanyag értékre végeztette el. Kifogásolta a vámbírság alkalmazását, mivel álláspontja szerint az 1987-ben történt vámkezeléshez minden adatot - ekként a szerződést is - rendelkezésre bocsátott, és ennek alapján lehetőség lett volna a vámtarifa megállapítására.
Az M.-i Városi Bíróság 1992. szeptember 16-án kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indoklás szerint a felperes egy rendszert kívánt beszerezni a szerződés szerint berendezésekkel, technológiával, a szükséges műszaki szolgáltatásokkal, valamint a személyzet betanításával. Ezek mind a vámrendelkezések hatálya alá tartoznak. Hivatkozott továbbá az elsőfokú bíróság arra is, hogy az 1966. évi 2. tvr. 11. §-ának (4) bekezdése szerint a külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámáruval kapcsolatban nem közölt vámkövetelési joga a vámkezeléstől számított 5 évig érvényesíthető. Így a követelés nem évült el. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását kérte. Az fellebbezés indokaként előadta, hogy egy éven túl nem lett volna lehetőség a vámot kiszabó határozat módosítására. Hivatkozott továbbá arra is, hogy vele szemben a vámbírság kiszabásának semmiféle jogalapja nem volt, ugyanis a vámeljárás során minden vámárut és szerződést is bemutatott a vámhivatalnak. A megyei bíróság 1993. június 17-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperes határozatának a vámbírságra vonatkozó részét az M. vámhivatal határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a felperes előbbieket meghaladó keresetét elutasította. Megállapította, hogy a fellebbezés csak részben, a vámbírság vonatkozásában alapos, egyebekben pedig megalapozatlan. Az indokolásból kitűnően a szerződés szerinti rendszer részét képező program és a berendezés külön-külön érkezett az országba. Az 1986. december 2-án a felperes által kiállított árunyilatkozat szerint a vámáru "műszaki dokumentáció (know-how) a gázstabilizációs berendezéshez" elnevezéssel volt megjelölve. A vámáru hordozóanyag-értéke 1000 Ft, míg az ezen lévő ismeretanyag értéke 114 000 USD értékben volt feltüntetve az árunyilatkozaton. Az árunyilatkozathoz a szerződés magyar nyelvű fordítását is csatolta a felperes. Az 1987. április 27-én kiállított árunyilatkozat alapján került vámkezelésre a gázstabilizáló berendezés 78 000 USD értékben. A továbbiakban a megyei bíróság utalt arra, hogy az Áe. rendelkezései a vámügyekben is irányadók, amit az 1966. évi 2 tvr. 13. §-ának (1) bekezdése kifejezetten elő is ír. Az Áe. rendelkezései szerint a határozat módosítására vagy visszavonására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított 1 éven belül jogosult. Erre is azonban csak akkor kerülhet sor, ha ez a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérti. A jelen esetben viszont az alperes, illetve az elsőfokon eljárt M. Vámhivatal nem a korábbi határozatot vonta vissza, illetve módosította a perbeli határozatával, hanem új határozatot hozott, amellyel még nem közölt vámot szabott ki, amire lehetősége volt. Az 1966. évi 2. tvr. 11. §-a (4) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis a külkereskedelmi áruforgalomba behozott vámáruval kapcsolatban a nem közölt vám követelési joga a vámközléstől számított 5 év elteltével évül el. A felperes tehát alaptalanul hivatkozik az Áe. rendelkezéseire. A megyei bíróság megítélése szerint az M. Vámhivatal az alperes által helybenhagyott határozatával helyesen állapította meg a vámértéket 326 000 USD-ből kiindulva, figyelembe véve azt is, hogy a felperes ebből 78 000 USD vámérték után már megfizette a vámot. Utalt továbbá a megyei bíróság arra is, hogy az importált áru a becsatolt szerződés szerint három tételből tevődött össze, nevezetesen a berendezésből, az ehhez tartozó know-how-ból és a helyszínen teljesítendő műszaki szolgáltatásból. Ezek közül az első kettő egy rendszert képezett, az egyik a másik nélkül nem funkcionál. Ezen rendszer üzembe helyezéséhez feltétlenül szükséges volt a helyszínen nyújtott műszaki szolgáltatás is, így a szerződésben mindhárom tétel ellenértéke egységesen lett megjelölve. A megyei bíróság megítélése szerint a floppyn behozott know-how nem műszaki, gazdasági vagy tudományos ismeret volt, hanem a teljes rendszer része, tehát a vámértékbe az is beszámít, figyelemmel a GATT-egyezmény 8. cikkének 1. c) pontjában foglaltakra. Mindezekre tekintettel a vámhivatal a korábbi vámkezelések során figyelmen kívül hagyott 248 000 USD vámérték után helytállóan szabott ki vámot, vámkezelési díjat és statisztikai illetéket. Nem volt helye azonban vámbírság kiszabásának, ennek ugyanis a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 103. §-a (12) bekezdésének b) pontjában írt előfeltételei nem állnak fenn. Tény ugyan, hogy a felperes vámértékként a know-how értékét nem jelölte meg, de a teljes szerződés magyar nyelvű fordítását becsatolta az első vámkezelés során, amelynek alapján a vámhivatalnak módjában lett volna helyes összegben kiszabni a vámot. Ezekre tekintettel a rendelkező rész szerint határozott.
A felperes 1993. szeptember 6-án - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakkal.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. §-ának (3) bekezdése szerint a törvény alkalmazása szempontjából államigazgatási ügy minden olyan ügy, melyben a közigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, adatot igazol nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez. A fentiekből következik, hogy a vámeljárás során kötelezettséget megállapító határozatot eredményező ügyek államigazgatási ügynek minősülnek, annál is inkább mivel az Ae. 3. §-ának (6) bekezdése meghatározza azokat a kivételes eljárásokat, amelyek során az Áe. szabályait másodlagosan csak akkor kell alkalmazni, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Az 1966. évi 2. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése egyértelműen ki is mondja, hogy vámügyekben az eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A fentiekből kitűnően az eljáró vámhatóságnak a határozatok módosítására vonatkozó eljárása során az Áe. 61. §-át kell alkalmazni. A 61. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv abban az esetben, ha megállapítja, hogy a felettes szerv vagy bíróság által még el nem bírált határozat jogszabályt sért, a határozatot módosíthatja vagy visszavonhatja. A (3) bekezdés szerint a határozat módosítására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatott bírói gyakorlata szerint az Áe. fent hivatkozott rendelkezése az egyazon ügyben történő újabb intézkedésről rendelkezik. Az ügyazonosságnak személyi (ügyfél), tárgyi és ténybeli azonosságon kell alapulnia. A per adatai szerint a vámhatóságok az alapeljárás során ismerték a vámáru értékének pontos adatait, a tárgyi ügyre vonatkozó szerződés magyar nyelvű szövegét, így minden adat rendelkezésre állt ahhoz, hogy a vámhatóság a jogszabályoknak megfelelő vámáruértéket és ehhez képest a jogszabályoknak megfelelő vámkötelezettséget állapítson meg. A rendelkezésre álló adatok szerint 1987-ben és 1991-ben lefolytatott vámeljárás mind személyi, mint tárgyi, mind tényállásbeli szempontból teljesen azonos volt. Így az 1991-ben hozott határozat új határozatnak nem minősíthető.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy az alperes keresettel támadott eljárása során nem az Áe. 61. §-ára hivatkozással módosította korábbi határozatát, hanem a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 11. §-a szerint az elévülési időn belül érvényesíthette vámkövetelését új határozatban.
Az eljáró közigazgatási szervek tehát jogszabályt sértettek, amikor eljárásuk során ügyazonosság ellenére az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésében meghatározott időbeli korlátozás figyelmen kívül hagyásával hozták meg határozataikat. Ennek megfelelően a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az eljáró első- és másodfokú bíróságnak a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül kellett volna helyezniük.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabálysértő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, egyben az alperes határozatát, valamint az annak alapját képező elsőfokú közigazgatási határozatot pedig hatályon kívül helyezte a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Kfv. II. 25. 770/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás