1283/B/1995. AB határozat
1283/B/1995. AB határozat
1997.05.31.
1283/B/1995. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 65. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. A Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, a továbbiakban: Ptk.) 65. §-a, melyet az annak módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény 3. §-a állapított meg 1994. január 1-i hatállyal, a köztestületekre vonatkozó szabályokat tartalmaz. Az indítványozó kifogásolja, hogy a köztestületekre vonatkozóan törvény, a Ptk. szabályokat állapít meg, holott az Alkotmányban e jogi kategória nem szerepel. Érvelése szerint mivel az Alkotmányban nem találni utalást a szakmai önkormányzatokra, illetve a köztestületekre, azokat törvény önmagában nem szabályozhatja.
2. Az indítványozó részleteiben is támadja a Ptk-nak a köztestületekről szóló 65. § (4) bekezdését. Úgy véli, hogy az több alkotmányos jogot is sért.
A Ptk. kifogásolt rendelkezése szerint:
(4) Törvény előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható.
E rendelkezés az indítványozó szerint ellentétben áll az Alkotmány 63. §-ban foglalt egyesülési szabadsággal, a 70/C. § (1) bekezdésében foglalt szabad érdekvédelmi szervezet alakítás jogával, továbbá sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát, és a 70. § (4) bekezdése (az indítványban tévesen 70/B. §) szerinti jogot ahhoz, hogy mindenki képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.
II.
1. Az indítványozó szerint a köztestületekről szóló általános szabályozásnak, de legalább az arra való utalásnak nem a Ptk-ban, tehát nem törvényi szinten, hanem a Alkotmányban kellene megjelennie.
Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: a Magyar Köztársaság Alkotmányában nincs olyan szabály, mely előírná, hogy milyen kérdéseket kell az Alkotmányban szabályozni. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2. § a) pontja szerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg a társadalom meghatározó jelentőségű intézményeire, a b) pont szerint pedig a gazdaság jogintézményeire vonatkozó alapvető szabályokat.
Az indítványozó álláspontja tehát téves: az, hogy valamely állami, önkormányzati szerv, szervezet, jogintézmény stb. az Alkotmányban nem szerepel, nem akadálya annak, hogy azt a jogalkotó annak alapvető jellege, illetve valmely alapjogra vonatkozása miatt törvényben, egyéb esetben akár alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozza.
2.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a köztestület, mint jogintézmény kialakulásának történetét, továbbá alapvető jellegzetességeit. Megállapította, hogy a köztestületek a testületi önkormányzatok közé tartozó közjogi személyek.
A köztestületek jellemzően közfeladatot látnak el, és ehhez közhatalmi jogosítványokkal rendelkezhetnek. Közfeladatnak az olyan tevékenység minősül, amelyek egyébként ha köztestület nem lenne az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kellene elvégeznie.
2.2. Az Alkotmánybíróság több határozatában, legkorábban a 22/1994. (IV. 16.) AB határozatában kimondta, hogy a köztestületként létrehozott szervezet nem az egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező kamarai tagság pedig nem sérti az egyesülési szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát (ABH 1994, 129.). A Ptk. kifogásolt rendelkezése tehát nincs közvetlen összefüggésben az Alkotmány 63. §-ában deklarált egyesülési szabadság jogával, azt nem sérti. Az Alkotmánybíróság e határozatában azt is kifejtette, hogy álláspontja e tekintetben egybeesik az Európai Emberi Jogi Bíróság véleményével. Eszerint ugyanis az Emberi Jogok Európai Egyezménye 11. cikkében biztosított egyesülési szabadságnak a megsértése nem állapítható meg akkor, ha szakmai kamarai kötelező tagságot írnak elő. Az orvoskamara közjogi intézmény, amelyet a törvényhozó létesített és az államszervezetbe kapcsolt be; az orvosi hivatásgyakorlás tekintetében a kamara a közellenőrzést gyakorolja és jelentős jogosítványai vannak. Ezekre tekintettel a kamarát nem lehet egyesületnek tekinteni. ... A kamara és ennek szükségszerű velejárója (a kötelező kamarai tagság), valamint a kamara szerveinek való alárendelés sem tárgyukban, sem következményeikben nem érintik az egyesülési szabadságot. (Eur. Court H.R. Le Compte, Van Leuven and De Meyere judgment of 23 June 1981, Series A no.43)
2.3. Az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. E jog nyilvánvalóan magában foglalja a szervezetalakítástól és a csatlakozástól való tartózkodás szabadságát is. E rendelkezés az Alkotmánybíróság értelmezése szerint szoros összefüggésben van az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével, melynek értelmében az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg ahhoz csatlakozni. A két alkotmányi rendelkezés együtt-értelmezése alapján megállapítható, hogy az Alkotmány 70/C. §-a a 63. § (1) bekezdés részletező, különös szabályaként tekintendő, s ekként szintén az egyesülési szabadság alapján nyugszik. Márpedig mint fentebb az Alkotmánybíróság kifejtette a köztestületek alapítása az egyesülési szabadság érvényesülését nem érinti. A Ptk-nak sem a kifogásolt 65. § (4) bekezdése, sem más rendelkezése nem tiltja az egyesülési jog alapján álló érdekvédelmi szervezet alakítását, és nem is tesz kötelezővé tagságot ilyen szervezetben.
2.4. Az indítványozó álláspontja szerint a Ptk. 65. § (4) bekezdése sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében biztosított, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát is. E joggal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában megállapította, hogy a munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. (...) A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. (ABH 1994, 121.)
A Ptk. kifogásolt rendelkezése szerint törvény előírhatja, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható. E rendelkezés a foglalkozás megválasztását nem korlátozza, gyakorlását és a vállalkozóvá válást nem akadályozza, nem teszi lehetetlenné. Mindössze kifejezetten megállapítja a lehetőségét, hogy a köztestületek működése keretében törvénnyel e jogokat korlátozza oly módon, hogy meghatározott tevékenység gyakorlását köztestületi tagság feltételéhez kötheti. Az alapvető jog korlátozásának lehetősége azonban nem a Ptk-ból, hanem az Alkotmányból ered. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alapjog korlátozása akkor nem alkotmányellenes, ha a kívánt cél eléréséhez szükséges, és annak súlya e célhoz képest nem aránytalan. A köztestületek jellemzően közfeladatot látnak el. E feladatok hatékony és sikeres elvégzéséhez esetenként szükséges, hogy az érintettek összessége a köztestület tagja legyen. Az, hogy meghatározott érintettek tekintetében ez a szabályozás valóban szükséges-e, csak az egyes köztestületek alapításáról szóló törvény vizsgálatával dönthető el, miként az is, hogy valamely köztestület meghatározott céljához képest a kötelező tagságot előíró rendelkezés valamely alapjog aránytalan korlátozása-e. A Ptk. e korlátozásra általában lehetőséget adó rendelkezése nem sérti a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának jogát.
2.5. Az Alkotmány 70. § (4) bekezdése szerint minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptk. kifogásolt, a köztestületekre vonatkozó szabályai nincsenek összefüggésben ezzel az alkotmányi rendelkezéssel.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Ptk. 65. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 1997. május 20.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
|
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
|
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
|
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
|
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás