1292/B/1995. AB határozat
1292/B/1995. AB határozat*
2002.03.25.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 232. § (1) bekezdésének második mondata, valamint 301. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 232. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 232. §-a (1)–(3) bekezdésének, továbbá 301. §-a (1) és (2) bekezdésének egyes rendelkezései ellentétesek az Alkotmánnyal, ezért kezdeményezte az alkotmányellenes szabályok megsemmisítését.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésével ellentétes a Ptk. 232. §-a (2) és (3) bekezdésének az a szabálya, amely jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, a szerződésben kiköthető kamat maximumát 20%-ban határozza meg, és kimondja, hogy a kamatkikötés a 20%-ot meghaladó részében semmis.
A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésénél az indítványozó kifogásolja a késedelmi kamat túl alacsonyan meghatározott mértékét és hiányolja annak lehetőségét, hogy a késedelmi kamatot meghaladó kár megtérítését követelni lehessen. Úgy véli, hiányzik annak megjelölése, milyen időtartamra számítandó a megállapított kamat és ezért a szabály nem alkalmazható egyértelműen, kétség nélkül. A 301. § (1) és (2) bekezdése között ellentmondást lát azon az alapon, hogy késedelem esetén akkor is a meghatározott mértékű késedelmi kamatot kell fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. Igazságtalannak tartja továbbá a késedelmi kamattöbbletnek azt a szabályát, amelynél „a kiszámítás alapja nem a jogszabályi vagy szerződési kamat, hanem maga a tőkekövetelés”, mert helyesen „a késedelmet szankcionáló kamattöbbletnek, mint egyfajta jogi ,aranymetszésnek' … külön jogszabályokban, szerződésekben, vagy akár magában a Ptk.-ban meghatározott mindenkori kamatot kell alapul venni, és ehhez kell viszonyítani a kamattöbbletet nem pedig a tőkéhez”. Mindezekre tekintettel az indítványozó szerint a Ptk. 301. §-ának (1) és (2) bekezdése ellentétben áll az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével és 57. §-ának (1) bekezdésével.
Az indítványozó kifejti továbbá: „A Ptk. 232. § (1) bekezdésének második mondata és a 301. § (1) bekezdésének a kamatigény keletkezésének időpontjára vonatkozó támadott rendelkezései az indítványozó álláspontja szerint sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, amennyiben a jogállamiság fogalmi eleme az ellentmondásmentes, alkalmazható jogszabályalkotás, ezzel szemben e rendelkezések a Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdéssel együtt nem alkalmazhatóak, legalábbis ellentmondásmentesen nem.” Értelmezése szerint ugyanis ajándékozásról van szó akkor, ha nem a követelés keletkezésének időpontjától jár a 20%-os vagy a külön jogszabályban megállapított mértékű kamat, és ez ellentétben áll a visszterhesség általános vélelmével. Az indítványozó véleménye az, hogy a jogszabályoknak ez az ellentéte alkotmányosan nem oldható fel.
2. Az indítvány benyújtását követően a Ptk. támadott rendelkezései ismételten változtak. Az indítványozó által támadott, kamatmaximumról szóló szabály hatályát vesztette, a kamatszámítás időszakát ma már a vonatkozó rendelkezés meghatározza, a jogosult a késedelmi kamatot meghaladó kárát a Ptk.-ba beiktatott szabály szerint követelheti. A jogszabályok változására tekintettel az Alkotmánybíróság 2000. június 26-i végzésében felhívta az indítványozót, hogy közölje, fenntartja-e indítványát, az indítványozó azonban nem válaszolt.
Az indítvány vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott szabályok egy része – bár megváltozott szöveggel – továbbra is hatályban van. Így a Ptk. 232. §-a (1) bekezdésének második mondata a magánszemélyek közötti szerződéses kapcsolatokra most sem a visszterhesség elvét veszi alapul, hanem kamatfizetési kötelezettséget csak szerződéses kikötés esetére állapít meg, a 301. § (1) bekezdése pedig – ezzel összhangban – a kötelezett késedelembe esésének időpontjától írja elő a késedelmi kamat fizetésének kötelezettségét. A 301. § (2) bekezdése a késedelmi kamattöbbletről szóló szabályt ma is az indítványozó által támadott elv alapján határozza meg. Az új jogi szabályozás szerint a felek a szerződésben eltérhetnek ugyan az éves költségvetési törvényben meghatározott kamatmértéktől, és a késedelmi kamatról szóló szabályoktól, de ha a felek a szerződésben nem rendelkeznek másként, mint ahogy azt a vonatkozó jogszabályok előírják, akkor az indítványban kifogásolt elvek érvényesülnek.
Az Alkotmánybíróság – kezdettől fogva követett gyakorlata szerint – olyankor is folytatja a megkezdett eljárást, ha az indítványban megjelölt jogszabály hatályát vesztette ugyan, de az új rendelkezés szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést (1558/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 506., 507.). Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a Ptk. hatályos rendelkezései tekintetében végezte el az alkotmányellenesség vizsgálatát.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
A Ptk. vizsgált rendelkezései:
„232. § (1) A szerződéses kapcsolatokban – ha jogszabály kivételt nem tesz – kamat jár. Magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár.
(2) A kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz vagy a felek másként nem állapodnak meg – az évi költségvetési törvényben meghatározott kamatmérték.
(3) A felek által túlzott mértékben megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti.”
„301. § (1) Pénztartozás esetében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a felek másként nem állapodnak meg – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
(2) Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jogszabály vagy szerződés alapján jár, a kötelezett – ha a jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek másként nem állapodnak meg – a késedelembe esésétől ennek az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamattal növelt összegét, legalább azonban az (1) bekezdésben meghatározott mértékű kamattal köteles megfizetni.
(3) A felek által túlzott mértékben megállapított késedelmi kamatot a bíróság mérsékelheti.
(4) A jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát.”
A Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 2000. évi LXXXVIII. törvény (hatályos szövege szerint)
„3. § (3) a kamatkövetelés esedékessé válásától a kamatkövetelés alapjául szolgáló kötelezettség teljesítéséig terjedő időtartam minden időszakára a kamatmértéket megállapító törvényben az adott időszakra vonatkozóan meghatározott kamatmértéket kell alkalmazni.
(4) A 2000. évben
a) az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 232. §-ának (2) bekezdésében említett kamat mértéke évi tizenkét százalék;
b) a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében említett kamat mértéke évi tizenkét százalék;
c) a Ptk. 301. §-ának (2) bekezdésében említett kamat mértéke évi négy százalék.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó szerint a Ptk. 232. §-a (1) bekezdésének második mondata, illetve 301. §-a (1) bekezdésének a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjáról szóló szabálya az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogbiztonság elvébe ütközik, mert nem alkalmazható ellentmondástól mentesen a Ptk. ajándékozásról szóló 582. §-ának (2) és (3) bekezdésével (az ajándék visszakövetelésének szabályaival) együtt. Az indítványozó megfogalmazása szerint „a kötelmi jog általános szabályai között a szolgáltatás speciális voltára tekintettel külön nevesítetten megfogalmazott minden szerződéstípus esetén alkalmazandó speciális szabály ütközik egy adott szerződéstípusra vonatkozóan megfogalmazott, de abban a körben a szolgáltatás tárgyától függetlenül érvényesülő speciális szabállyal, mely ütközés a ,speciális szabály lerontja az általános szabályt' elv bénultsága okán ellentmondásmentesen, így alkotmányosan az indítványozó álláspontja szerint nem feloldható. … Az indítványozó álláspontja szerint … a Ptk. 582. §-nak alkalmazása vezetne méltányos, igazságos és így alkotmányos eredményre, szemben a jelenlegi gyakorlattal”.
A Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerint ajándékozási szerződés esetén az egyik fél a saját vagyona rovására juttat vagyoni előnyt a másik félnek. Az indítványban is leírtaknak megfelelően a kamatmentesen nyújtott kölcsönnél nem lehet utólag kamatot követelni a Ptk. 582. §-ának az ajándék visszaköveteléséről szóló szabálya alapján, a kamatmentes kölcsön ugyanis – bár nem következik be a kamat révén elérhető vagyonnövekedés – nem csökkenti a kölcsönadó vagyonát, ezért nem minősül az 579. § (1) bekezdése szerint ajándékozásnak (hasonlóan pl. a szívességből vállalt kezességhez).
A hivatkozott jogszabályok indítványozó által feltételezett ellentétének hiányában nem áll fenn alkotmányellenesség.
2. Az indítványozó az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésével ellentétesnek tartja a Ptk. 301. §-ának (2) bekezdését. Arra hivatkozik, hogy helytelen az a szabály, amely a jogszabály vagy szerződés alapján járó kamat mértékét teljesítési késedelem esetén meghatározott mértékű kamattal növeli, mert a többletkamatot a törvényes kamathoz kellene hozzászámítani.
A támadott szabály és az Alkotmány hivatkozott szabálya között alkotmányjogi összefüggés nem áll fenn.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ptk. 232. § (1) bekezdés második mondata, továbbá 301. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.
3. A Ptk. 232. §-a (2) és (3) bekezdésének indítványozó által támadott szabályai már nincsenek hatályban. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hatályban nem lévő szabályok alkotmányosságát csak két esetben: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja. Mivel az indítvány nem tartozik ezek közé az esetek közé, az Alkotmánybíróság az eljárást az indítvány e része tekintetében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2001. december 683., 688.) 31. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2002. március 5.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás