BK BH 1995/137
BK BH 1995/137
1995.03.01.
Az 1994. évi IX. törvénynek a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezése nem visszamenő hatályú, ezért a hatálybalépését (1994. május 15.) megelőzően életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt és ebből feltételes szabadságra bocsátott, majd ennek tartama alatt bűncselekmény miatt ismét szabadságvesztésre ítélt ügyében az elkövetés idején hatályban volt törvényt kell alkalmazni [Btk. 47/A. § (3) bek., 48. § (1) bek., 48/A. § (2) bek., 1994. évi IX. tv. 1. §].
A megyei bíróság a terheltet 1974. február 21-én kelt ítéletével társtettesként, különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Az elítélt a büntetéséből 15 év kiállása után 1988. március 8. napján feltételes szabadságra bocsátották.
A megyei bíróság az 1992. május 19. napján kelt és a Legfelsőbb Bíróság által 1993. március 11-én jogerőre emelt ítéletével az 1991. június 20-án, 26-án és 28-án megvalósított, társtettesként elkövetett, halált okozó testi sértés bűntette; társtettesként elkövetett rablás bűntette; társtettesként, hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás és rablás bűntette miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt, 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a megyei bíróság a korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, és megállapította, hogy a jelen ügyben kiszabott jogerős 10 évi fegyházbüntetés nem hajtható végre.
A terhelt 1991. június 28. napjától az életfogytig tartó szabadságvesztésből még hátralevő 10 évi fegyházbüntetését tölti [Btk. 48. § (1) bek.].
A terhelt kérelme folytán a megyei bíróság az 1994. szeptember 23-án különleges eljárásban hozott végzésében megállapította, hogy a megyei bíróság második ítéletével kiszabott 10 évi fegyházbüntetésből 1991. évi június 28. napjától kezdődően kétszeres időtartamáig, azaz 20 évig feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az elítélt a végzés ellen fellebbezéssel élt.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést alaposnak találta. Az iratokból kitűnően a megyei bíróság a feltételes szabadságra bocsátás időpontját meghatározó végzésének az indokolásában kifejtette, hogy a Be. 359. §-a szerinti különleges eljárást az elítélt kérelme alapján folytatta le. Ennek kapcsán felülvizsgálta a jogerős döntésnek a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezését. Az eljárás idején lépett hatályba az 1994. évi IX. törvény, amelynek 1. §-a 1978. évi IV. törvény 48. §-át kiegészítette. A Btk. 48/A. §-ának (2) bekezdése értelmében "ha a bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságát megszünteti, az elítélt a vele szemben kiszabott határozott ideig tartó szabadságvesztés kétszeres időtartamáig, de legalább 5 évig nem bocsátható feltételes szabadságra". Ennek a rendelkezésnek az értelmében, mivel az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos feltételes szabadságának a megszüntetése mellett 10 évi fegyházbüntetésre ítélték: 20 évig feltételes szabadságra nem bocsátható, ennek időpontja kezdetét a legutóbbi ügyben elrendelt előzetes letartóztatás kezdő napjában állapította meg.
Az elsőfokú bíróságnak ez az álláspontja a jelen ügyben téves.
A Btk.-nak az 1994. május 15. napján hatályba lépett 48/A. §-a rendelkezésének a jogkövetkezménye az adott ügyben nem alkalmazható, mert az 1994. évi IX. törvény nem rendelkezett visszaható hatályról, szemben az 1993. évi XVII. törvény 103. §-ának (2) bekezdésével. A Btk.-t kiegészítő új rendelkezés joghézagot pótolt, szükséges, szigorú joghátránnyal járó rendelkezést tartalmaz, amely csak 1994. május 15-e - a hatálybalépés - után feltételes szabadság tartama alatti elkövetés esetén alkalmazható. Következésképpen az életfogytig tartó szabadságvesztésből szabadlábra került, majd a feltételen szabadság tartama alatt újabb bűncselekményeket megvalósító terhelttel szemben a Btk. 48. §-ának (1) bekezdése értelmében a megszüntetett feltételes szabadság hátralevő része 10 év, ezt a büntetést kell kiállnia. Nem hajtható végre vele szemben azonban az újabb ítélettel kiszabott 10 évi fegyházbüntetés. Téves tehát a megyei bíróság ítéletének a feltételes szabadság kérdésében hozott rendelkezései, az új törvényi rendelkezés alkalmazásának a törvényes feltételei az adott esetben hiányoznak.
Az elsőfokú bíróságnak az elítéltet a Be. 4. §-ának (3) bekezdése alapján tájékoztatnia kellett volna a feltételes szabadság várható időpontjáról.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a különleges eljárást megszüntette. (Legf. Bír. Bf. V. 2441/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás