BK BH 1995/138
BK BH 1995/138
1995.03.01.
Az Állami Vagyonügynökség önálló intézkedésre jogosult tagja (alkalmazottja) nem hivatalos személy, ezért a sérelmére elkövetett vesztegetés nem a hivatali vesztegetés bűntettét, hanem az önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetésének a vétségét valósítja meg [Btk. 137. § 1. pont i) és j) alpont, 253. § (1) és (2) bek., 254. § (1) és (2) bek.].
A kerületi bíróság a vádlott bűnösségét - többek között a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettében állapította meg, és ezért, valamint a terhére megállapított egyéb bűncselekményekért halmazati büntetést szabott ki. Az irányadó tényállás szerint a vádlott 1991. június közepén az egyik, versenytárgyalást kiíró kereskedelmi vállalat ellenőrzési osztálya vezetőjétől - egyben az Állami Vagyonügynökségnek (ÁVÜ) az árveréseket szervező tagjától - az iránt kért felvilágosítást, hogy hol szerveznek árveréseket és azokon lesz-e árverező ("licitáló"). Közölte, hogy ő is részt kíván venni a versenytárgyalásokon és ezért a leendő versenytársak személyéről és körülményeiről érdeklődött. Az AVÜ tagja arra hivatkozással, hogy az árverésre jelentkezők anyaga a jogszabály szerint titkos, az információ adását megtagadta. Ekkor a vádlott a kért felvilágosítás ellenében pénzt, illetve nagyobb értékű ajándékot ajánlott fel az ÁVÜ kiküldött tagjának, aki azonban az ajánlatot visszautasította. Végül a vádlott a lakcímét és a telefonszámát a nevezettnél hagyta, hogy - amennyiben közben meggondolná magát - hívja őt fel.
A kerületi bíróság a vádlott fent leírt magatartását a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettének minősítette. A másodfokú bíróság a minősítést megváltoztatva a vádlott cselekményét a Btk. 254. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetése vétségének minősítette.
A másodfokú bíróság kifejtette: az ÁVÜ nem hatóság, a Btk. 137. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontjaiban az ügynökség nincs felsorolva, és ugyanez a helyzet az i) pont esetében is, ugyanakkor a j) pontban említett közhatalmi és államigazgatási feladattal megbízott szervnek vagy testületnek sem tekinthető. Ez utóbbi megállapításnál fogva az ÁVÜ tagja vagy alkalmazottja rendelkezésszerű működése esetén nem államigazgatási feladatot lát el.
Alátámasztja ezt az álláspontot az elkövetés idején hatályban volt, az ÁVÜ-ről és hozzá tartozó vagyon kezeléséről szóló 1990. évi VII. törvényt módosító 1990. évi LIII. tv. 1. §-ának (1) bekezdése, amely szerint az ÁVÜ közszolgálati feladatot ellátó költségvetési szerv. Az 1992. évi LV. tv. időközben ugyan hatályon kívül helyezte az ÁVÜ-re vonatkozó megelőző törvényeket, egyben hatályba léptette az 1992. évi LIV. törvényt, abból azonban félreérthetetlenül kitűnik, hogy az ügynökség kizárólag az állam gazdasági (vagyoni) ügyeiben jár el, tartalmilag tehát az előző törvényeket mintegy megerősítette.
Az ÁVÜ sajátos intézmény a hatóság és a gazdasági szervezet között, minthogy a költségvetési szerv, és a kormány irányítása alá tartozik, valamint az egész országra kiterjedő jelentős tevékenységet fejt ki. Mivel azonban a Btk. nak a hivatalos személy meghatározására vonatkozó rendelkezései nem ismerik a közszolgálatot ellátó szerv fogalmát, az ÁVÜ tagját vagy alkalmazottját az állami szerv dolgozójának kell tekinteni. A kifejtettek értelmében az ÁVÜ által megbízott személy nem volt hivatalos személy, ezért a vádlott korrupciós cselekményét a Btk. 254. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetése vétségének kellett minősíteni. (Főv. Bír. 25. Bf. XII. 6903/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás