BK BH 1995/145
BK BH 1995/145
1995.03.01.
Abban a kérdésben, hogy a vádirat benyújtása előtti szakban az előzetes letartóztatás meghosszabbítása mely időpontig indokolt, nem köti a bíróságot az ügyészi indítvány, azt a bíróság a törvényben meghatározott feltételek között – az ügyészi indítványtól függetlenül – maga határozza meg [Be. 92. § (1) bek., 95. § (1) bek., 96. § (2) bek., 302. § (1) bek.].
A városi bíróság lopás bűntettével és más bűncselekményekkel gyanúsított vádlott előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, legfeljebb azonban 1994. augusztus 13. napjáig meghosszabbította.
A gyanúsított 1994. május 13. napjától volt előzetes letartóztatásban. A városi ügyészség az előzetes letartóztatás egy hónappal történő meghosszabbítását indítványozta. A városi bíróság a meghosszabbítást célzó indítványt alaposnak találta. A fk. gyanúsított végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés, továbbá az ellene bírói szakban - mintegy 43 rb. lopás bűntette és más bűncselekmények miatt - folyamatban levő büntetőeljárás hatálya alatt követte el az újabb vagyon elleni bűncselekményeket, ezért alaposan tartani lehet attól, hogy a gyanúsított szabadlábon hagyása esetén újabb bűncselekményeket követne el, illetőleg a büntetőeljárás sikerét megnehezítené, illetve meghiúsítaná.
A végzés ellen az ügyész az előzetes letartóztatásnak az indítványban foglaltaknál hosszabb időre történő meghosszabbítása miatt, míg a gyanúsított a kényszerintézkedés meghosszabbítása miatt és a szabadlábra helyezés érdekében jelentett be fellebbezést.
A másodfokú bíróság a fellebbezéseket részben alaposnak találta.
A gyanúsított ellen azért van folyamatban büntetőeljárás, mert alaposan gyanúsítható azzal, hogy 1994. január 22-én lakatpánt-lefeszítéssel be akart hatolni az élelmiszerboltba, hogy onnan áruféleségeket tulajdonítson el. A cselekmény elkövetésében megzavarták, így a helyszínről elmenekült.
Ezt meghaladóan alaposan gyanúsítható azzal is, hogy 1994. január 24-én éjjel az ABC-üzletbe, 1994. február 10-re virradó éjjel az eszpresszóba, 1994. április 7-ére virradó éjjel egy büfékocsiba, míg 1994. április 23-ra virradó éjjel a borozóba hatolt be erőszakkal, és tulajdonított el különböző értékben árucikkeket.
A gyanúsítás tárgyául szolgált bűncselekmények gyanúsított által történt elkövetésének az alapos gyanúját a nyomozás eddigi adatai, így a gyanúsított részbeni beismerése, a tanúvallomások és a lefoglalt bűnjelek alátámasztják. A gyanúsított 1993. február 11. napjától kezdődően felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt áll, jelenleg 43 rb. lopás és más bűncselekmények miatt - bírósági szakban - másik büntetőeljárás is folyamatban van ellene. A gyanúsítás tárgyául szolgált bűncselekmények sorozatjellegére, a gyanúsított életvezetésére figyelemmel okszerűen jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy azok az okok - így a Be. 302. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltétel is -, amelyek az előzetes letartóztatás elrendelését indokolttá tették, jelenleg is fennállnak, így a kényszerintézkedés megszüntetésére a megyei bíróság nem látott lehetőséget.
A megyei bíróság álláspontja szerint azonban szükségtelenül került sor az előzetes letartóztatásnak az ügyészi indítványban foglaltaknál hosszabb időre történő meghosszabbítására, és a határozat e tekintetben az elsőfokú bíróság meg sem indokolta.
A nyomozás stádiumára tekintettel az indítványt tevő és a nyomozást felügyelő ügyész úgy ítélte meg, hogy a kényszerintézkedés meghosszabbítása legfeljebb csak egy hónappal szükséges. Ezt az álláspontját egyébként a nyomozás iratanyaga, illetve adatai is megerősítik. Az ügyben a nyomozás a befejezéshez közeledik, és ezt követően - amennyiben szabadlábra helyezésre nem kerül sor - ismételten állást kell foglalnia a bíróságnak az előzetes letartóztatás fenntartása kérdésében. Ily módon a kényszerintézkedésnek a szükségesnél hosszabb időre való meghosszabbítása semmiképpen sem indokolt, ezért e tekintetben a másodfokú bíróság az elsőfokú végzést megváltoztatta, és a gyanúsított előzetes letartóztatását 1994. július 13. napjáig hosszabbította meg.
Ugyanakkor nem értett egyet a megyei bíróság azzal az ügyészi állásponttal, hogy az elsőfokú bíróság önmagában azzal is törvénysértést követett el, hogy az ügyészi indítványon túlterjeszkedve állapította meg a meghosszabbítás végső időpontját, mert erre nincs eljárásjogi lehetőség. A megyei bíróság ebben a körben mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a bíróság számára az előzetes letartóztatás meghosszabbításának a tartama tekintetében elsődlegesen a Be. 95. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időpontok az irányadók, s ezen időhatárokon belül kell vizsgálni azt - az ügyészi indítványban foglaltakra is tekintettel -, hogy milyen tartalmú meghosszabbítás szükséges. Így az előzetes letartóztatást a helyi bíróság egy alkalommal legfeljebb két hónappal, míg ezt követően a megyei bíróság két alkalommal, legfeljebb az elrendeléstől számított egy év elteltéig hosszabbíthatja meg. Nem kétséges az, hogy a vádirat benyújtása előtti előzetes letartóztatás elrendelésének és meghosszabbításának a jogi alapját, lehetőségét az erre irányuló ügyészi indítvány teremti meg, azaz e körben a bíróság hivatalból nem határozhat. Téves azonban az az álláspont, hogy a bíróság kötve van az ügyészi indítványhoz oly módon is, hogy csak abban meghatározott időhatáron belül hosszabbítja meg a kényszerintézkedést, és azon túlterjeszkedve nem.
A bíróság nincs kötve semmilyen irányban sem az ügyészi indítványhoz, a bíróság a törvényi kereteken belül foglalhat állást a meghosszabbítás tartama vonatkozásában. Az indítványhoz kötöttség nem következik ugyanis a törvény szelleméből, még kevésbé azonosítható a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében foglalt vádhoz kötöttség elvével, de ezzel ellentétes következtetésre lehet jutni - a fentiekben kifejtettek alapján - a Be. 95. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseiből is. Csupán utal arra a másodfokú bíróság, hogy amennyiben az ügyészi indítvány határidőt nem tartalmaz, a bíróságnak állást kell foglalnia a meghosszabbítás tartama tekintetében, másrészt az ügyész az általa indokoltnak látott esetben az előzetes letartóztatást bírói döntés nélkül bármikor megszüntetheti. [96. § (2) bek.].
Mindezek alapján a fenti értelemben nem sértette meg az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat akkor, amikor az ügyész által megjelölt időtartamon túlmenően hosszabbította meg az előzetes letartóztatást. Tekintettel azonban arra, hogy ez a jelen esetben nem volt indokolt, ez okból került sor az elsőfokú határozat megváltoztatására. (Vas Megyei Bíróság Bkf. 90/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás