BK BH 1995/148
BK BH 1995/148
1995.03.01.
I. A fellebbezési eljárás során az elsőfokú bíróság ítélete teljes terjedelmében való felülbírálatának van helye abban az esetben is, ha a vádlott által bejelentett fellebbezés az elkobzás mellőzésére irányul [Be. 236. § (1) és (3) bek.].
II. Ha a bíróság a büntetőeljárás során lefoglalt dolog elkobzását rendeli el, a lefoglalás megszüntetése tárgyában nem kell rendelkezést hozni [Be. 102. § (1) bek., Btk. 77. §, 314. § (3) bek.].
A városi bíróság a vádlottat csempészet vétsége és magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 140 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 90 forintban állapította meg.
A bűnjelként lefoglalt és a vámhivatalnál bevételezett videokamera és akkumulátortöltő lefoglalását megszüntette és ezeknek a tárgyaknak az elkobzását rendelte el.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott 1992 februárjában egy évig látogatóban volt az Amerikai Egyesült Államokban. Kint tartózkodása idején 1993 januárjában ajándékba kapott egy videokamerát és egy akkumulátortöltőt.
1993. február 2. napján érkezett haza. Hazaérkezése előtt elhatározta, hogy a videokamerát és az akkumulátortöltőt vám fizetése nélkül hozza be az országba. Amikor a vámhivatalnál vámvizsgálatra jelentkezett, a videokamerát és az akkumulátortöltőt nem jelentette be, csak miután a vámolást végző pénzügyőr rákérdezett, akkor állította azt valótlanul, hogy a videokamerát és az akkumulátortöltőt még indulás előtt Magyarországon vásárolta.
A vámolást végző pénzügyőr ekkor felhívta őt arra, hogy ezt majd igazolnia kell. Ezek után a vádlott 1993. február 10. napján a videokamera és az akkumulátortöltő vámmentes kezelését kérte, és kérelméhez csatolta a 10 06987 számú készpénzfizetési számlát. E számla szerint a vádlott a videokamerát és az akkumulátortöltőt itthon vásárolta 93 500 forintért 1991. november 9. napján. A vádlott azonban ezt a számlát teljes egészében maga hamisította, az adatokat maga találta ki azért, hogy igazolja: a videokamera és az akkumulátortöltő már korábban is a tulajdonában volt, és ezzel a célja az volt, hogy mentesüljön a vám fizetése alól.
Az eljárás során felfedték a számla valótlanságát, és ezután a vádlott a cselekmény elkövetését beismerte.
Az ügyben szereplő videokamera és akkumulátortöltő értéke összesen 102 640 forint.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést az elkobzás mellőzése érdekében. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az elkobzott tárgyak lefoglalásának a megszüntetését mellőzte.
I. A megyei bíróság a vádlott fellebbezése folytán teljes terjedelmében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőzően lefolytatott bírósági eljárást az alábbiakra tekintettel.
A Be. 236. §-ának (1) bekezdése a felülbírálat általános szabályát úgy határozza meg, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja, tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
E törvényhely (3) bekezdésének a rendelkezései a kivételesen érvényesülő részjogerőről szólnak, amelyet azonban szorosan kell értelmezni. Az ott - és természetesen a (2) bekezdésben - írt kivételektől eltekintve a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel meg nem támadott részeit is felülbírálja.
A törvény hivatkozott (3) bekezdése részleges jogerőt teremt, ha a fellebbezés kizárólag azt ítéletnek a lefoglalás megszüntetésére, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul. Ilyenkor a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül. A felülbírálat teljes, tehát nincsen részjogerő, ha a fellebbezést kizárólag az elkobzásra vonatkozó rendelkezés miatt jelentették be.
A felülbírálat eredményeként a megyei bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségét megfelelően teljesítette, a bizonyítást a szükséges körben lefolytatta, az ítéleti tényállást a feltárt bizonyítékokkal összhangban állapította meg, eljárási szabályt nem sértett, és az indokolási kötelezettségének minden tekintetben eleget tett. Az így megállapított tényállást a megyei bíróság csupán azzal egészítette ki, hogy a vádlott a magatartásával megszegte a 39/1976. (IX. 10.) PM-KkM együttes rendelet 70. §-ának (2) bekezdésében írtakat, mert a vámárunak a vámszempontból lényeges körülményei tekintetében valótlan vámnyilatkozatot tett.
E tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
A cselekmény elkövetése után 1993. május 15-én hatályba lépett a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény, mely - a büntetőjogi felelősségre vonatkozó valamennyi rendelkezés egybevetésével - enyhébb elbírálást tesz lehetővé, ezért a Btk. 2. §-ára figyelemmel a megyei bíróság az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazta a vádlottal szemben.
A cselekmények minősítése megfelel az új büntetőjogi rendelkezéseknek is.
A büntetés kiszabásánál figyelembe jövő bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen ismerte és sorolta fel, a megyei bíróság azonban további enyhítő körülményként értékeli a vádlott javára az időmúlást, minthogy a cselekmény elkövetése és jogerős elbírálás között hosszabb idő telt el.
Az így módosult bűnösségi körülményeket együtt értékelve az elkövetett bűncselekmények konkrét tárgyi súlyával, az elkövetés módjával és a vádlott bűnössége fokával, a megyei bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság arányos napi tételszámú pénzbüntetést alkalmazott, az egy napi tétel megállapított forintösszege pedig kellően igazodik a vádlott személyi, jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz.
II. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a lefoglalt tárgyakat a Btk. 314. §-ának (3) bekezdése alapján elkobozta. A vádlott személyi és vagyoni, valamint az elkövetés körülményeit és indítékát értékelve, a megyei bíróság is arra az álláspontra jutott, nem tehető olyan megállapítás, hogy az elkobzás a bűncselekmény súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene, így az nem volt mellőzhető.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásra okot nem látott, ezért azt helybenhagyta azzal, hogy az eljárás során bűnjelként lefoglalt és az ítéletben elkobozni rendelt dolgok lefoglalásának a megszüntetését mellőzte, ugyanis a Be. 102. §-a (1) bekezdésének második mondata értelmében a lefoglalás megszüntetése helyett - és nem emellett - kell az elkobzás kimondása esetén rendelkezni. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Bf. 888/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás