PK BH 1995/151
PK BH 1995/151
1995.03.01.
I. A személyhez fűződő jogában megsértett személy választása szerint indíthat pert a kiadó, a lapalapító, a szerkesztő, az újságíró, a nyilatkozattevő vagy az olvasói levelet író személy, illetőleg valamennyiük ellen [Ptk. 78. §, Pp. 51. § b) pont].
II. Ugyanazon valótlan tényállítások miatt több alperes ellen indított perben azok a személyek, akiket a bíróság a személyhez fűződő jogok megsértése miatt marasztalt, olyan pertársaságot alkotnak, akikre a pertárs által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján hozott döntés kiterjed [Ptk. 84. §, Pp. 51. § a) pont, 270. § (1) bek.].
III. A személyhez fűződő jogok megsértése esetén indított polgári perben kiszabható, közérdekű célra fordítható bírság a keresetindítás járulékos következménye, ezért a pertárgy értékének és a perköltség összegének a megállapításánál nem lehet figyelembe venni [Ptk. 84. § (2) bek., 1986. évi II. tv. (St.) 19. § (4) bek., Pp. 51. § a) pont].
A felperes keresetében a II. r. és a III. r. alperesek által írt, a IV. alperes által szerkesztett és az I. r. alperes által kiadott időszaki lap különböző számaiban közölt, a felperes személyére vonatkozó sajtóközlemények teljes tartalma miatt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az alperesek a Ptk. 78. §-ában védett személyhez fűződő jogát (jó hírnevét) megsértették. Elégtétel adására és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket közérdekű célra fordítható bírság megfizetésére is. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperesek a sajtóról szóló - az 1990. évi XI. törvénnyel módosított - 1986. évi II. törvény (továbbiakban: St.) előírásait nem szegték meg, a felperes személyhez fűződő jogát nem sértették meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a II. r. alperes pedig csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította, hogy a II. r. alperes a perbeni időszaki lap 1990. június 20-i számában "Ellopták a V. M.-i rendőrbotrány dokumentumait, munkatársunk autójával együtt", az 1990. július 4-i számában "A plágiumtól a hatalommal való visszaélésig és tovább", illetve "Rendőrhelikopter a vadásztanyán, vadásztársaság a rendőrségen", az 1990. július 18-i számában "Mégis van áram az alezredes kerítésében?", az 1990. augusztus 22-i számában "A szálak a belügyes bársonyszékekig vezettek, nyugdíjazták a V. M.-i rendőrbotrány főszereplőjét" és "Tisztelt ...... Kicsoda?", az 1990. november 14-i számában "Huszáros melléfogás, avagy a hírnöknek nem kell elnézést kérnie" cím alatt megjelent cikkek megírásával és közzétételével, továbbá a III. r. alperes a perbeli időszaki lap 1990. szeptember 12-i számában "Az Egri Csillagok és a betiltott H. H.", valamint az 1990. november I4-i számában "H. M. leszámol a maffiával?" cím alatt megjelent cikkek megírásával és közzétételével, míg a IV. r. alperes a fenti sajtóközlemények közlésével a felperes jó hírnevét megsértette. A felperes keresetét a II-IV. r. felperesekkel szemben ezt meghaladóan elutasította, míg az I. r. felperes tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A II., III. és IV. r. alperesekkel szemben a megyei bíróság a sérelmezett közlemények megjelenése napjának, valamint címének megjelölésével megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok téves mérlegelésével utasította el a keresetet. A II., III. és IV. r. alperesek a "cikkek megírásával a közzétételével" megsértették a felperes jó hírnevét. [Ptk. 78. § (1)-(2) bek.] A Ptk. 84. §-a (1) bekezdése a) és e) pontjának felhívásával a (2) bekezdés alapján a felperesnek a közérdekű célra fordítható bírság kiszabása iránti kérelmét alaptalannak találta.
A jogerős ítélet ellen a II. és a III. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
A II. r. alperes a jogerős ítélet megváltoztatása mellett a felperes keresetének a teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint, a jogerős ítélet jogszabálysértően bírálta el a felperes kereseti kérelmét, mert a felperes nem jelölte meg az eljárás során, hogy milyen tényállításokat tart sérelmesnek, így keresete tárgyalásra eleve alkalmatlan volt. Az eljárt bíróságok a perköltséget is jogszabálysértően állapították meg, mert a felperes - bár a jogsértés megállapítására irányuló keresete tekintetében pernyertes lett - a bírság összege tekintetében viszont nagyobb részben pervesztes, így az alperesnek járna perköltség.
A III. r. alperes ugyancsak a felperes keresetének az elutasítását kérte. Jogszabálysértőnek tartotta, hogy az ítélet rendelkező része nem tartalmazza azt a jogsértést, ami miatt a személyhez fűződő jog megsértését a jogerős ítélet megállapította. Álláspontja szerint egyes tényállítások tekintetében - bár azok valósága bizonyítást nyert - jogszabálysértéssel állapította meg a jogsértést a bíróság, más vonatkozásban pedig a személyhez fűződő jogot nem sértő véleménynyilvánítást minősítette jogsértőnek.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmek az alábbiak szerint alaposak. Alaptalanul hivatkozik a II. r. alperes arra, hogy a felperes keresete nem volt szabályszerűen előterjesztve. A felperes az alapperhez egyesített keresetlevelében egyértelműen megjelölte, hogy a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását és közérdekű célra fordítható bírság kiszabását kéri. A Ptk. 79. §-át ugyan megjelölte, de a bíróság felhívására kijelentette, hogy valamennyi megjelent sajtóközleménnyel kapcsolatban azok teljes tartalma miatt a személyhez fűződő joga megsértésének a megállapítását kéri. Amennyiben a sajtóban megjelent cikk miatt a sérelmet szenvedett fél jó hírnevének védelme érdekében igényt kíván érvényesíteni, előterjesztheti keresetét oly módon, hogy a kifogásolt cikk vagy cikkek valamennyi tényállítása sérti személyhez fűződő jogát, a sajtóközlemények a maguk egészében - esetleg címükben - kifejezett tényállításaikkal meghamisítják, hamis színben tüntetik fel a valóságot. Nem elengedhetetlen feltétel a keresetindítás során, hogy a sérelmet szenvedett személy már a keresetében - ilyen módon előterjesztett kérelem mellett - külön megjelölje a kifogásolt írás valamennyi sérelmesnek tartott állítását.
A II. r. alperesnek a sajtóperre vonatkozó kifogása is megalapozatlan. A bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ezért nem sértettek eljárási jogszabályt az eljáró bíróságok, amikor - bár a felperes hivatkozásként utalt a Ptk. 79. §-ára, azaz a sajtó-helyreigazítás anyagi jogi jogszabályára, és eredetileg alperesként a szerkesztőséget is megjelölte - a felperes igényét nem sajtó-helyreigazítási keresetként, hanem tartalma szerint a személyhez fűződő jog védelmére irányuló keresetként bírálták el.
Téves a II. r. alperesnek a perköltség megállapítására vonatkozó kifogása is. A Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése, az St. 19. §-ának (4) bekezdése értelmében a közérdekű célra fordítható bírságban történő marasztalás a sajtó-helyreigazítási, illetve a személyhez fűződő jog sajtó útján elkövetett megsértése iránti keresetnek olyan járulékos következménye, amelyet a bíróság a keresetet indító fél kereseti kérelmétől - helyesen bírságra irányuló indítványától - függetlenül, hivatalból is kiszabhat. A bíróság tehát a keresetindítás olyan járulékos következménye, amelyet a Pp. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a pertárgy értéke megállapításánál akkor is figyelmen kívül kell hagyni, ha a felperes bírság kiszabására - akár összeg megjelölésével - indítványt tesz. Ebből következően, amennyiben a bíróság a bírság kiszabását mellőzi, az indítványt tevő felperes e vonatkozásban nem válik pervesztessé, és ezt a perköltség megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Arra viszont megalapozottan hivatkozik a II. r. alperes, hogy a bíróságbizonyítási indítványának nem adott helyt. A II. r. alperes a felperes által kifogásolt sajtóközlemények tekintetében akkor mentesülhet a személyhez fűződő jog megsértése alól, ha bizonyítja, hogy az általa közölt tények a valóságnak megfelelnek. Ezért amennyiben az alperes védekezése arra irányul, hogy a tényállítások valósak, a való tényeket sem tüntetik fel hamis színben, és ezért a Ptk. 78. §-ának (2) bekezdése alapján a jó hírnevet nem sérthetik, e valóság bizonyítására irányuló bizonyítási indítvány teljesítése általában nem mellőzhető. A perbeli esetben a II. r. alperes indítványozta B. Á. tanúkénti kihallgatását, aki hivatásos vadász volt, és a perbeli időszaki lapban maga is nyilatkozott a keresettel érintett vadásztársaság ügyeiről. Így vallomása az alperesi védekezés tekintetében releváns lehet, és kihallgatásának mellőzése az ítéletet megalapozatlanná teszi.
A III. r. alperes helytállóan hivatkozik arra, hogy a jogerős ítélet rendelkező része nem felel meg a személyhez fűződő jog megsértésével kapcsolatos jogvitát eldöntő ítélet követelményeinek. A Pp. 213. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a Pp. 149. §-a alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen, ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. A másodfokú bíróság ítélete a fenti jogszabályi rendelkezéseknek nem felel meg. A felperes keresetében nem a cikkek megírását és közzétételét kifogásolta, hanem a II. és III. r. alperes által megírt, a IV. r. alperes által szerkesztett újságban megjelent írások tartalmát. A Ptk. 78. §-a értelmében a cikk megírása és közzététele önmagában, a tartalom nélkül a jó hírnevet nem sértheti, mert a jó hírnév sérelmét kizárólag a más személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tény állítása, híresztelése vagy való ténynek hamis színben való feltüntetése valósíthatja meg. A jogsértő a sajtóközlemény személyhez fűződő jogot sértő tartalmáért tartozik felelősséggel, nem magának a sajtóközleménynek a megírásáért. A jogerős ítélet túlterjedt a kereseti kérelmen, mert a felperes ilyen döntés meghozatalát nem kérte. Ugyanakkor az ítéleti döntés nem terjed ki a felperes kereseti kérelmére, arra, hogy - a keresetben érvényesített igény tartalmi körén belül - a sajtóközleményeknek mely tényállítása sérti a Ptk. 78. §-ában védett személyhez fűződő jogot, milyen való tényeket tüntet fel hamis színben.
Ha az írott sajtóban megjelent írással kapcsolatban az érintett személy az írásmű teljes egészét kifogásolja, a jogsértés megállapítása esetén az ítélet rendelkező részében a bíróságnak kell - az érvényesített igény tartalmi körén belül - megjelölnie a valótlan tényállításokat, illetőleg meghatároznia, hogy a közlemény egészében kifejezett tényállításaival meghamisítja, hamis színben tünteti fel a valóságot. Azon tényállítások tekintetében pedig, amelyekre vonatkozóan jogsértést nem lehet megállapítani, a keresetet el kell utasítani. A jogvita elbírálásánál a sajtóközleményt egészében és összefüggéseiben kell vizsgálni.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a II., III. és IV. r. alperesekre vonatkozó részét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. A IV. r. alperes ugyan felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a hatályon kívül helyezés azonban reá is kihat, mert a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására vonatkozó ítéleti rendelkezések ugyanazon tényállítások vonatkozásában egyes alperesek esetében nem térhetnek el egymástól.
Az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezés hatályát a Legfelsőbb Bíróság végzése nem érinti. A személyhez fűződő jogában megsértett személy az St. 18. §-ára, valamint a 7. és 8. §-ára figyelemmel, keresetet indíthat a kiadó, a lapalapító, a főszerkesztő, az impresszumban feltüntetett felelős szerkesztő, az újságíró és adott esetben a nyilatkozatot tevő vagy az olvasói levelet író személy ellen. Mindegyikük felelőssége önállóan is elbírálható, a jogsértés vagy annak hiánya egyedileg is megállapítható. A pert tehát érdemben el lehet bírálni, ha a felperes az igényét nem valamennyi érdekelt féllel szemben érvényesítette [Pp. 51. § b) pont]. Együttes perlés esetén azonban azok a személyek, akiket a bíróság ugyanazon valótlan tényállítások vonatkozásában a személyhez fűződő jogok megsértése miatt marasztalt (Ptk. 84. §), a marasztalás egységes jellegére tekintettel már olyan pertársaságot alkotnak [Pp. 51. § a) pont], amelynek tagjaira az érdemi döntés, ebből eredően a pertárs által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján hozott döntés is kiterjed. [Pp. 270. § (1) bek.]. Az I. r. alperessel szemben az ítélet a keresetet jogerősen elutasította. Így felperesi felülvizsgálati kérelem hiányában a fent kifejtettekből következően a hatályon kívül helyező döntés reá már nem terjed ki. (Legf. Bír. Pfv. IV. 23. 147/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás