PK BH 1995/152
PK BH 1995/152
1995.03.01.
A szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékaránytalansága vizsgálatának szempontjai lakáscsere-szerződés esetén [Ptk. 201. § (2) bek., PK 267. sz.].
A I. r. felperes és a per során elhunyt házastársa (a II. felperes) - akinek jogutódjai a III-IV. r. felperesek - a b.-i tanácsi bérlakásukat az I-V. r. alperesekkel 1985. november 25-én megkötött négyes lakáscsere-szerződéssel elcserélték oly módon, hogy az akkor folyamatban volt - de utóbb megszűnt - bontóperükre tekintettel szétköltöztek a IV-V. r. alperesek, illetve a III. r. alperes bérlakásaiba. A lakáscsere-szerződést a lakásügyi hatóság jóváhagyta. A per során a IV-V. r. alperesek 330 000 forint értékkülönbözetet fizettek az I. r. felperes részére.
A felperesek keresetükben több jogcímen kérték a szerződés semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a II. r. felperesnek a szerződés aláírásakor hiányzott az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. Hivatkoztak két másik semmisségi okra is, ezek azonban még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt elhárultak. A felperesek másodlagosan feltűnő értékaránytalanság címén is támadták a szerződést.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A szerződés semmisségét a Ptk. 17. §-a alapján nem találta megállapíthatónak, a keresetben felhozott egyéb semmisségi okok pedig már orvoslást nyertek. A kirendelt igazságügyi szakértő kiegészített szakvéleménye alapján ugyancsak nem találta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság a feltűnő értékaránytalanságot sem.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, azonban részben eltérő indokok alapján. A másodfokú bíróság ugyanis a fellebbezési eljárásban beszerzett ETT felülvélemény alapján megállapította, hogy a II. r. felperes a szerződés aláírásakor cselekvőképtelen volt. A szerződés semmisségének megállapítására azonban mégsem látott alapot, mert a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdése alapján úgy találta, hogy a II. r. felperes szerződéses nyilatkozata cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. A feltűnő értékaránytalansággal kapcsolatban a másodfokú bíróság csak helybenhagyólag utalt az elsőfokú ítélet helyes indokaira.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak keresetük szerinti megváltoztatását. Jogi álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdését. A II. r. felperes még életében megindította a pert, kérve az eredeti állapot helyreállítását, amely így nyilvánvalóan az ő érdekét szolgálta volna. A szerződés ugyanis számára súlyosan hátrányos volt, hiszen egy három és fél szobás zöldövezeti lakásból egy VII. kerületi egyszobás lakásba került, így jognyilatkozatát semmiképpen sem lehet olyannak tekinteni, mint amely cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. A feltűnő értékaránytalanság körében a másodfokú bíróság egyáltalán nem foglalkozott a fellebbezési eljárásban becsatolt D. G.-féle szakvéleménnyel, így ítélete megalapozatlansága miatt ez okból is törvénysértő.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 18. §-ának (3) bekezdését alkalmazva azt vizsgálta az ügyben, hogy a gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen II. r. felperes szerződéses nyilatkozata cselekvőképessége esetén indokolt lett volna-e. A rendelkezésre álló nagy terjedelmű bizonyítási anyag megfelelő értékelésével jogszabálysértés nélkül és kellően megindokoltan jutott arra a megállapításra, hogy a II. r. felperes nyilatkozata cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna. E körben a Legfelsőbb Bíróság csak utal a még a II. r. felperes életében előterjesztett keresetlevél tartalmára, amelyben többször is hangsúlyozzák a felperesek, hogy a szerződéskötésnél mindkettőjüket - de leginkább a II. r. felperest - az az elsődleges cél vezette, hogy egymástól külön tudjanak költözni. Ennek a szerződéskötéskori motivációnak egyébként jelentősége van a feltűnő értékaránytalanság [Ptk. 201. § (2) bek.] vizsgálatánál is, hiszen a Legfelsőbb Bíróság PK 267. számú állásfoglalása értelmében az e jogcímre alapított megtámadásnál nemcsak értékaránytalanság objektív mértéke a döntő, hanem a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés összes körülményét, ezen belül pedig különösen azt, hogy az egyes szerződő feleket milyen érdekek vezették a szerződés megkötésénél.
Ami egyébként az értékaránytalanság objektív mértékét illeti, helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor elfogadta az elsőfokú bíróságnak a kiegészített szakértői véleményen alapuló azt az álláspontját, amely szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között értékkülönbözet nem volt kimutatható. Cs. I. kiegészített - és a szakértő által a tárgyaláson szóban is megerősített - szakvéleménye aggályatlan volt, azt a felperesek által a fellebbezésükhöz csatolt D. G.-féle magánszakvélemény nem tudta gyengíteni. A D. G.-féle szakvélemény 1992-ben a lakások eredeti műszaki állapotának ismerete nélkül készült, összehasonlító adatokat egyáltalán nem tartalmaz. Nem állapítható meg belőle az sem, hogy a szakértő milyen számítás alapján hozta ki az általa véleményezett értékkülönbözetet. Azt alappal sérelmezi a felülvizsgálati kérelem, hogy a másodfokú bíróság elmulasztotta részletesebben megindokolni, hogy miért tartja elfogadhatatlannak ezt a szakvéleményét, ennek azonban az ügy érdemét tekintve nincs jelentősége. Az ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a másodfokú bíróság értékelése körébe vonta ezt a - felperesi fellebbezés részeként csatolt - véleményt, mert az ítéleti indokolás szerint a másodfokú bíróság "a fellebbezésben írtakkal szemben is az ítéletben írtakra utal". A megalapozott szakértői vélemény gyengítésére alkalmatlan, súlytalan magánszakvélemény mellett helyesen döntött úgy a másodfokú bíróság, hogy további bizonyítás felvétele szükségtelen.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21. 881/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás