PK BH 1995/154
PK BH 1995/154
1995.03.01.
Személygépkocsi hibája miatti elállás esetén a vevőt a visszafizetett vételárösszeg után a gépkocsi vételének időpontjától, a gépkocsi időközbeni áremelkedése folytán keletkezett kárként érvényesített összeg után a károsodás, illetve az áremelkedés bekövetkeztétől illeti meg a késedelmi kamat [Ptk. 301. § (1) bek., 306. § (3) bek., 310. §, 319. § (3) bek.].
A felperes keresetében jótállás jogcímén kérte az alperestől vásárolt hibás személygépkocsi kicserélését. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert azt állapította meg, hogy a gépkocsi hibái javíthatóak, így a kicserélés jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, és bejelentette, hogy eláll a szerződéstől, tekintettel arra, hogy az alperes nem tud csere-gépkocsit adni, és alkatrész hiányában a javítást sem tudja elvégezni. Kérte az alperes kötelezését a kifizetett vételár és az időközbeni áremelkedésből eredő árkülönbözet megfizetésére.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 285 000 forintot és ennek 1989. december 5. napjától járó évi 20% kamatát, egyidejűleg a felperest a gépkocsi kiadására kötelezte. Az indokolás szerint a felperes a jogszerű elállása folytán nemcsak a kifizetett vételár visszafizetésére tarthat igényt, hanem kártérítés címén megilleti őt a vételár időközben bekövetkezett emelkedéséből eredő különbözet is.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg, hogy a gépkocsi cseréjének feltételei fent álltak. Következésképpen a felperes elállása nem volt jogszerű, s így a felperest csak a kifizetett vételár illetheti meg, kártérítés és kamat azonban nem. A jogerős ítélet egyébként is eltúlzottan, az állandó bírói gyakorlattól eltérően állapította meg a kártérítés összegét, amikor 285 000 forintban határozta meg a Dacia személygépkocsi értékesítési árát szemben a reális 200 000 forinttal.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem túlnyomórészt alaptalan.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján megalapozottan és jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes jogszerűen állt el a szerződéstől, tekintettel arra, hogy az alperes más személygépkocsi, illetve alkatrész hiányában sem a gépkocsi cseréjére, sem pedig a kocsiszekrény cseréjével járó javításra nem tudott vállalkozni [Ptk. 306. § (3) bek.]. Helyesen alkalmazta a másodfokú bíróság a szerződést felbontó elállás jogkövetkezményeit is, amikor úgy rendelkezett, hogy az eredeti állapot helyreállításán [Ptk. 319. § (3) bek.] túl a felperes a Ptk. 310. §-a alapján igényt tarthat a gépkocsi időközbeni áremelkedése folytán keletkezett árkülönbözet kárként történő megtérítésére is.
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul támadja a kártérítés összegének megállapítását. E körben a kérelem lényegében a Pp. 206. §-a szerinti bírói mérlegelést támadja. A Legfelsőbb Bíróság azonban már többször kifejtette azt a töretlen álláspontját, amely szerint a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok helyes mérlegelésével megalapozottan és kellően megindokoltan állapította meg, hogy a perbeli személygépkocsi értékesítési ára garancia és vizsga nélkül 250 000 forint volt, a garancia ellenértéke pedig 35 000 forint. A felperes tehát 285 000 forintén tudott volna magának a kereset benyújtásakor jótállással azonos típusú személygépkocsit vásárolni, ez tehát az az összeg, ami őt jogszerűen megilleti.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor - és ennyiben a felülvizsgálati kérelem alapos -, amikor a kárösszeg után is 1989. december 5. napjától, vagyis a gépkocsi vételének időpontjától ítélt meg kamatot. Ez az időpont csak a szerződést felbontó elállás folytán az eredeti állapot helyreállítása körében visszajáró vételárösszeg utáni kamatfizetésnél irányadó. A Ptk. 310. §-a alapján kárként megítélt összeg után azonban a kamatfizetés kezdő időpontja a károsodás bekövetkezte, ami semmiképpen sem lehet korábbi időpont, mint a csereigény megnyílta, illetve az áremelkedés bekövetkezte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kártérítésként megítélt összeg után a kamatfizetés kezdő időpontjaként 1991. január 21. napját, vagyis az áremelkedés (a szabadpiaci árra való áttérés) időpontját határozta meg [Ptk. 301. § (1) bek.].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül meghozott határozatával - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - a kártérítésként fizetendő összeg utáni kamatfizetés kezdő időpontjának megváltoztatásával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Prv. VI. 22. 523/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás