PK BH 1995/155
PK BH 1995/155
1995.03.01.
A volt házastársakat egyetemlegesen terhelő fizetési kötelezettségnek az egyik fél által eszközölt teljesítése a másikkal szemben megtérítési igényt keletkeztet, amely mint kötelmi igény – a vagyontárgy tulajdonjogának értékváltozásától függetlenül – a tényleges teljesítéshez igazodik [Ptk. 338. § (1) bek.].
A felperes és az I. r. alperes 1965-ben megkötött házasságát a városi bíróság az 1983. január 19-én kelt ítéletével jogerősen felbontotta.
A házastársi közös vagyon megosztása és a közös tulajdon megszüntetése iránti perben az elsőfokú bíróság a volt házastársak egyenlő arányú közös tulajdonaként nyilvántartott lakásingatlannak a felperes nevén álló 1/2 illetőségét az I. r. alperes tulajdonába, az ugyanezen a címen lévő és szintén a volt házastársak egyenlő arányú közös tulajdonában álló garázsingatlannak az I. r. alperes nevén álló 1/2 illetőségét, valamint az életközösség alatt 1982-ben szerzett Wartburg személygépkocsit a felperes tulajdonába adta, továbbá úgy rendelkezett, hogy a zártkerti ingatlan bérleti joga és az ebből fakadó egyéb jogosultságok a felek egymás közötti viszonylatában a felperest illetik meg. Az elszámolás körében a lakásingatlan és a garázs, szakértő által meghatározott forgalmi értékéből indult ki. A lakás forgalmi értékét az I. r. alperes gondozásában élő közös kiskorú gyermek bentlakására tekintettel csökkentett, részben beköltözhető összegben vette figyelembe, továbbá elszámolta az I. r. alperesnek az ingatlanra és személygépkocsira fordított különvagyonát, valamint az I. r. alperes által a felperes helyett kiegyenlített közös adósságokat. A felperes tulajdonába került vagyontárgyaknak az I. r. alperest illető arányos értékét szintén az elszámolás körébe vonta. Ennek eredményeként kötelezte az I. r: alperest, hogy a felperesnek 90 nap alatt 318 302 forint értékkülönbözetet fizessen meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az I. r. alperes fellebbezésével összefüggésben kifejtette, hogy a peres adatok egybevetett mérlegelésével az életközösség mindenre kiterjedő megszűnésének időpontja 1983. március 30. napja volt; a közös adósságokat a volt házastársak eddig az időpontig közösen törlesztették. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság által alkalmazott azt a számítási módot, hogy a megváltási árat az I. r. alperes által az életközösség megszűnése után törlesztett 173 098 forint OTP tartozás felperest terhelő fele összegével, valamint a lakás tulajdonjogához kapcsolódó egyéb kiadások felperesre eső részével csökkentette, és az így fennmaradó összegbe beszámította a garázsingatlan és a személygépkocsi felperes által fizetendő értékkiegyenlítését, valamint a zártkerti ingatlan bérletének a felperesi ráfordítások összegével csökkentett részét is. A személygépkocsi megváltási árát az életközösség megszűnésekori forgalmi értéknek a közös-, illetve különvagyoni hozzájárulások aránya figyelembevételével 89 977 forintban határozta meg.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Hivatkozott arra, hogy a kölcsöntörlesztéseket az ingatlan forgalmi értékében bekövetkezett értéknövekedés arányában kellett volna elszámolni. Álláspontja szerint a bíróság a személygépkocsi megváltási árának kiszámításakor tévesen fogadta el az életközösség megszűnésekori értéket, szemben a gépkocsi jelenlegi 448 000 forintos forgalmi értékével. Végül megalapozatlanságra hivatkozással sérelmezte az életközösség megszűnésének időpontjára vonatkozó ítéleti megállapítást is.
A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései nem törvénysértők.
A bíróság a széles körű bizonyítási eljárás adatai alapján okszerűen és megalapozottan állapította meg, hogy a felperes és az I. r. alperes életközössége 1983. március végéig fennállott. A másodfokú bíróság ezt a megállapítását meggyőzően indokolta, a jogerős ítélet tehát ebben a részében a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint eredményesen nem támadható.
Az I. r. alperes által a felperes helyett kifizetett OTP-törlesztések és egyéb, a lakásingatlan tulajdonjogával összefüggő teljesítések elszámolási módját illetően a Legfelsőbb Bíróság elsősorban a jogerős ítélet helyes indokolására utal vissza. A volt házastársakat tulajdonostársakként a kölcsöntartozások és egyéb fizetési kötelezettségek egyetemlegesen terhelték, ami a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése szerint azt jelenti, hogy ha valamelyik társkötelezett a jogosultnak a kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, a többi társkötelezettel szemben - a követelésnek őket terhelő része erejéig - megtérítési követelése támad. Ez a megtérítési igény pedig, mint kötelmi igény, az ítélkezési gyakorlat szerint a vagyontárgy tulajdonjogának értékváltozásától függetlenül a tényleges teljesítéshez igazodik.
Az I. r. alperesnek a személygépkocsi forgalmi értékével kapcsolatos felülvizsgálati kérelme a szakértői vélemény megállapításait figyelmen kívül hagyva iratellenes, minden tárgyi alapot nélkülöz, és az aggályatlan szakvéleményre tekintettel az ő javára értelmezhetetlen.
A személygépkocsinak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 1991. évi 448 000 forintos forgalmi értéke és az I. r. alperes erre alapított igénye - figyelemmel a gépkocsi 1982-es gyártási évére, valamint az 51. sorszámú műszaki szakértői vélemény 8. oldalán felsorolt, a forgalmi értéket jelentősen csökkentő tényezőkre - nyilvánvalóan eltúlzott követelés.
A bíróság egyébként a személygépkocsit éppen az I. r. alperesre kedvezőbb, és életközösség megszűnésekori szakértői véleményen alapuló középarányos forgalmi érték számításbavételével adta a felperes tulajdonába. A szakértői vélemény 10. oldalán feltüntetett, 1992. januári értékelés szerint ugyanis az elszámolás során csupán 42 000 forint arányos részét lehetett volna figyelembe venni abban az esetben, ha az értékmegállapítás a közös tulajdon megszüntetéskori értéken alapul, ami az I. r. alperes által fizetendő értékkiegyenlítés mértékét nemhogy csökkentette, de mintegy 33 000 forinttal növelte volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az I. r. alperes személyes költségmentességére figyelemmel a felülvizsgálati eljárási illeték a 6/1986. (IV. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése értelmében az állam terhén marad.
Az eredménytelen felülvizsgálati kérelemmel élő I. r. alperes a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 86. § (3) bekezdése, illetve a 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeit megtéríteni. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 527/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás