PK BH 1995/156
PK BH 1995/156
1995.03.01.
A pénzintézet kártérítő felelősséggel tartozik, ha az átutalási betétszámla-szerződés alapján őt terhelő kötelezettsége ellenére a biztosítási díjak átutalását úgy szünteti meg, hogy erről a számlatulajdonost nem értesíti [Ptk. 529. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A felperes és felesége 1986-ban átutalási betétszámla-szerződést kötött a pénzintézet alperessel. Az alperes a folyószámláról 1991. december 31-ig kifizette a felperes felesége CSÉB 80-as biztosításának díjait is, noha a szerződésen ez az átutalási megbízás nem volt feltüntetve. 1992. január 1. napjától a díj átutalását az alperes megszüntette. Az felperes felesége 1992. június 1. napján meghalt, a biztosító azonban a felperesnek járó 60 000 forint biztosítási összeg kifizetését megtagadta arra hivatkozással, hogy a biztosítási szerződés díj nem fizetése miatt már megszűnt. A felperes keresetében 60 000 forint és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését szerződésszegéssel okozott kár címén.
Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően marasztalta az alperest. Nem találta elfogadhatónak az alperesnek azt a védekezését, hogy a biztosítási díj átutalása nem megbízás alapján, hanem a biztosítóval kötött együttműködési megállapodás alapján történt. 1992. január 1-jétől azonban ez a rendszer megszűnt, és a biztosító befizetési csekkeket küldött ki ügyfeleinek, így a felperes feleségének is. Az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállás szerint a felperes és felesége részéről az alperesnek adott kifizetési megbízás kiterjedt a CSÉB 80-as biztosítás díjainak fizetésére is. Ehhez képest pedig szerződésszegést követett el az alperes akkor, amikor erre irányuló írásbeli visszavonó nyilatkozat nélkül szüntette meg a megbízás teljesítését.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A jogerős ítélet indokolása szerint az 1992. június 22. napján kelt igazolásban maga az alperes ismerte el, hogy a perbeli átutalási betétszámláról a felperes házastársa javára fennálló CSÉB 80-as biztosítás díjának átutalására megbízás alapján került sor. Külön megbízás nélkül a biztosítási díj átutalására nem is kerülhetett volna sor.
Mivel a biztosítási díj átutalásának visszavonására a számlatulajdonos részéről írásban nem került sor, az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelemben az alperes lényegében megismételte a perben már előadott védekezését, amely szerint a biztosítási díj átutalására a megbízás nem terjedt ki, így azt nem is lehetett visszavonni. Kifogásolta az alperes, hogy a másodfokú bíróság tévesen értékelte az alperes által kiadott 1992. június 22-i igazolást akként, hogy abban az alperes elismerte volna a biztosítási díjra is kiterjedő átutalási megbízást.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem lényegében a perben eljárt bíróságok által a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja. A Legfelsőbb bíróság azonban már több felülvizsgálati eljárás során hozott határozatában (pl. BH 1993/11/685, BH 1994/2/86.) elvi éllel rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás csak akkor támadható sikerrel, ha az feltáratlan, iratellenes, logikai ellentmondást tartalmazó, vagy ha a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapszik. Csak ezekben az esetekben tekinthető ugyanis a jogerős ítélet megalapozatlannak s így jogszabálysértőnek. A jelen esetben azonban ez nem állapítható meg. A felülvizsgálati kérelem alaptalanul állítja, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen értékelte az 1992. június 22. napján kelt igazolás tartalmát. A periratok között 1. és 5. sorszám alatt is megtalálható igazolás a megbízások között említi a CSÉB 80-at, függetlenül attól, hogy ez azonos az ÉLB megjelöléssel vagy sem. A felülvizsgálati kérelem mellékleteként becsatolt fénymásolati példány szövege viszont nem azonos a periratoknál levő példányok szövegével, mivel nem szerepel rajta a CSÉB 80-ra utaló szövegrész. E bizonyítéktól eltekintve is megalapozott azonban a bíróságok által megállapított tényállás és az elfoglalt jogi álláspont, hiszen az alperes kirendeltségének a vezetője által a biztosítóhoz írt 1992. július 13-i levél is azt tartalmazza, hogy "megbízásunk kiterjedt az ÁB és HB díjakra is". Ha nem is volt e tárgyban írásos megbízás a felperes felesége és az alperes között, az a tény, hogy az alperes átutalásokat eszközölt, és a felperes felesége ezt tudomásul vette, önmagában azt jelenti, hogy ráutaló magatartással létrejött a megbízás a felek között. Helyesen utalt a jogerős ítélet arra, hogy megbízás hiányában önmagában a biztosítóval kötött megállapodás alapján az alperes nem is lett volna jogosult az átutalásra.
Az alperes akkor járt volna el szerződésszerűen [Ptk. 529. § (1) bek.], ha az átutalásokat a biztosítóval kötött megállapodás megszűnte után is tovább teljesíti, illetve írásban tájékoztatja ügyfeleit a változásról, és írásbeli nyilatkozatot kér tőlük arra nézve, hogy továbbra is igényt tartanak-e az átutalásra, vagy a jövőben csekken közvetlenül a biztosítónak fizetnek. Mivel az alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a Ptk. 31 R. §-a szerint alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperest ért kárt megtéríteni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabályoknak mindenben megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21. 927/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás