GK BH 1995/161
GK BH 1995/161
1995.03.01.
A nagyszülőknél történő gyermekelhelyezés [Csjt. 76. § (1) bek.; az 1989. november 20-án kelt az 1991. évi LXIV. tv.-vel kihirdetett New York-i egyezmény 12. cikke].
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta, a házasságból 1979-ben született Tamást és az 1982-ben született Kolost az apai nagyanya gondozásába, az 1989-ben született Klárát pedig a felperes anyánál helyezte el, és ennek megfelelően rendelkezett a felek által fizetendő gyermektartásdíjról, valamint a szülők kapcsolattartási jogáról.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes a fiúgyermekek nála történő elhelyezése érdekében fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. Az ítéletek indokolása szerint a peres felek a gyermekek nevelésére átlagos szinten egyaránt alkalmasak. A 14 és 11 éves fiúgyermekek apai nagyanyánál - harmadik személynél - való elhelyezése azért indokolt és szükséges, mert a tanúvallomások, a pszichológus szakértői vélemény és a fiúgyermekek személyes meghallgatása azt támasztották alá, hogy a fiúk a felperestől érzelmileg eltávolodtak; a biztonságot számukra a gondozásukban kezdettől részt vállaló apai nagyanya és annak környezete jelenti. Az ebből való kiszakításuk személyiségfejlődésüket károsan befolyásolná.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy a gyermekelhelyezés tárgyában hozott döntés a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdését sérti, ugyanis a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a szülőnél való elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti. A bizonyítási eljárás adatai a hivatkozott jogszabály alkalmazásának alapjául szolgáló tényeket nem tártak fel. Ellenkezőleg: a legkisebb gyermeket a bíróság is nála helyezte el, nevelési alkalmassága tekintetében aggály nem merült fel, a két fiúgyermek harmadik személynél történő elhelyezésének feltételeit pedig a jogerős ítélet felületesen vizsgálta, jogszabálysértő tehát az a döntés, amely a nevelésre alkalmas szülő helyett a fiúgyermekeket az apai nagyszülőnél helyezte el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A jogerős ítélet nem törvénysértő.
A bíróság a gyermekek elhelyezésének alapjául szolgáló tárgyi és személyi körülményeket kellően feltárta, és okszerűen vizsgálta. Eszerint a felperes már az életközösség fennállása alatt, majd főként 1990 decemberét követően a két fiúgyermek ellátása terén elfogadta, és igénybe vette az apai nagyszülő teljes körű segítéségét. Az életközösség megszakadása utáni időben a felperes erőfeszítései az önálló egzisztencia megteremtésére összpontosultak. Ez a törekvése háttérbe szorította annak a szülői kötelezettségnek a teljesítését, amelynek elsődlegesen a serdülőkor elején álló fiúgyermekekkel való törődésre kellett volna irányulnia. A felperes a gyermekek nevelésében és gondozásában közvetlenül alig vett részt, és ahhoz anyagilag sem járult hozzá. A gyermekekhez való kapcsolatában jelentkező ez az átmeneti aránytévesztése valóban nem jelenti azt, hogy a gyermekek nevelésére alkalmatlan volna, hiszen azt a legkisebb, vele élő leánygyermeke iránt kialakult ragaszkodása is cáfolja. A felperes szülői magatartása azonban olyan eredményre vezetett, hogy a fiúgyermekek a különélés időszakában az anyától szinte teljesen elfordultak, sőt a pszichológiai tesztvizsgálatok tanúsága szerint őt érzelmileg elutasítják. Szüleik házassági konfliktusában az általuk átélt élményanyagból az anya feszültségeit, indulatosabb nevelési módszereit durvaságként értékelik, számukra a nyugalmat teremtő biztonságot az 1990 vége óta fennálló helyzet, a valóban gondos és körültekintő nagyanyai környezet jelenti, melyet az apával való rendszeres találkozás és az apai támogatás erősít meg.
A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek. Megegyezésük hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri.
A fentebb kiemelt körülmények alapján a bíróság azt, hogy a perbeli esetben megvalósultak-e azok a kivételes feltételek, melyek a két fiúgyermek anyánál való elhelyezése esetén a gyermekek érdekeit veszélyeztetik, okszerűen vizsgálta. Helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ilyen korú gyermekek valós érdekét, illetve az annak meg nem felelő elhelyezés veszélyeztető voltát az is meghatározza, ha a gyermekek a szülőt érzelmileg elutasítják, és ennek folytán a szülő a kívánt nevelői hatás gyakorlására képtelen.
A fentiekkel összhangban a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt, az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett egyezmény 12. cikke értelmében, az egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában levő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét; a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően figyelembe kell venni. A pszichológus szakértő véleménye szerint megfelelő értelmi belátással rendelkező Tamás és Kolos több esetben a bíróság előtt is megerősítette azt a határozott kívánságát, hogy a jelenlegi környezetben, vagyis apai nagyanyjuknál kívánnak maradni, ahol egyébként a nem vitás adatok szerint egészséges fejlődésük aggálytalanul biztosított.
A kifejtettekből következik, hogy a jogerős ítélet összhangban áll a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésével, és a harmadik személynél történt elhelyezés jogszabálysértést nem valósított meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati eljárással felmerült költségeinek megfizetésére nem tartott igényt, ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a kérdésben a határozathozatalt mellőzte. (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 414/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás