BK BH 1995/17
BK BH 1995/17
1995.01.01.
Az idézéssel szembeni mulasztás következményei csak akkor alkalmazhatók, ha az idézés megfelelt a törvényi követelményeknek, és annak a kézbesítése is szabályszerű volt;
a mulasztás szükségtelenül és a törvényi feltételek hiányában elrendelt törvényi következményeinek – az útbaindításnak vagy az elővezetésnek – az alkalmazásával felmerült költség viselésére a tanú nem kötelezhető [Be. 112. § (2) bek., 113. § (1) bek. b) pont és (2) bek.].
A megyei bíróság az 1993. szeptember hó 2. napján tartott tárgyaláson meghozott végzésével a rendőri elővezetés útján idézett tanút kötelezte arra, hogy az elővezetésével felmerült 800 forint költséget fizesse meg.
E végzés ellen a tanú jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész átiratában a határozat helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés alapos.
Az iratokból kitűnően a megyei bíróság a tanút a munkahelyének címéről idézte az 1993. június 10. napjára kitűzött tárgyalásra. A vétív tanúsága szerint az idézést F. L. vette át. A kisszövetkezet jogi képviseletét ellátó ügyvéd azonban a megyei bírósághoz érkezett beadványában közölte, hogy az idézés nem tekinthető szabályszerűnek, mivel a tanú munkaviszonya egy évvel korábban megszűnt, lakóhelyének címét nem ismerik, így az idézést részére a szövetkezet nem tudja átadni.
Ennek ellenére a megyei bíróság a tárgyaláson - szabályosnak minősítve a távolmaradt tanú idézését - az 1993. július 13-i tárgyalási napra a tanút rendőri útbaindítással idézte. Ezt viszont a rendőrkapitányság - jelezve, hogy a tanú orvosi kezelés alatt áll - nem foganatosította. A tanú ugyanakkor - amint az a megyei bíróság irodaigazgatója által 1993. július 13-án felvett hivatalos feljegyzésből megállapítható - még aznap telefonon tájékoztatta a megyei bíróságot arról, hogy az előző tárgyalásra nem kapott idézést, az esedékes megjelenési kötelezettségéről pedig a reggeli órákban a rendőröktől értesült. A tanú mindezt az 1993. július 19-én érkezett beadványában is megismételte, egyben csatolta a gyógykezeléséről szóló orvosi igazolást. A megyei bíróság azonban 1993. július 13-án a tanú elővezetését rendelte el az 1993. augusztus hó 2. napján tartandó folytatólagos tárgyalásra, amelyet most már a rendőrkapitányság - 800 forint költségtérítést megjelölve - az említett napon teljesített is.
A Be. 113. §-a (1) bekezdésének h) pontja értelmében a hatóság az idézés ellenére meg nem jelenő és távolmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentő tanú elővezetését rendelheti el, mely esetben - az idézett jogszabályhely (2) bekezdéséből kitűnően - a tanút a meg nem jelenésével okozott költség megtérítésére kell kötelezni. Az idézéssel szembeni mulasztás említett következményei azonban csak akkor alkalmazhatók, ha egyrészt az idézés megfelelt a Be. 112. §-ának (2) bekezdésében előírt tartalmi követelményeknek, másrészt pedig annak a kézbesítése is szabályszerű volt. A fentebb részletezettekből megállapíthatóan viszont kétség sem férhet ahhoz, hogy a tanúnak az 1993. június hó 10. napján megtartott tárgyalásról történt távolmaradása az idézés kézbesítésének szabálytalan módja folytán - nem róható fel. Erről a körülményről pedig a kisszövetkezet jogi képviseletét ellátó ügyvéd bejelentése nyomán a megyei bíróság kellő időben tudomást szerzett, ehhez képest az idézéssel szembeni mulasztás törvényi következményeinek - az útbaindításnak vagy elővezetésnek - az érvényesítésére nem kerülhetett volna sor. Nyilvánvaló tehát, hogy - a végső soron szükségtelenül elrendelt - elővezetéssel felmerült költség viselésére a tanú nem kötelezhető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 269. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint eljárva, a Be. - 268. §-a szerint alkalmazandó - 260. §-a értelmében akként változtatta meg, hogy megállapította, a tanú elővezetése kapcsán felmerült költség az államot terheli. (Legf. Bír. Bf. II. 1371/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás