GK BH 1995/170
GK BH 1995/170
1995.03.01.
A környezetvédelmi bírság kártérítési követelésként való áthárításánál irányadó szempontok [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 345. § (1) bek.].
A felperes az 1986. december 5-én benyújtott keresetében az alperesekkel kötött vállalkozási szerződésből eredően 444 240 Ft hibás teljesítési kötbért, szavatossági igényt érvényesített, és a vele szemben kiszabott 2 400 000 Ft környezetvédelmi bírság megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni. Utóbb keresetét leszállítva kizárólag a 2 400 000 Ft-os kártérítési igényét tartotta fenn mindkét alperessel szemben, az 1988. június 30-tól számított évi 20%-os késedelmikamat-igényével együtt. A követelést azzal indokolta, hogy az alperesek hibás teljesítése folytán került sor vele szembeni környezetvédelmi bírság kiszabására. Előadta, hogy a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben felmerült bírság káraként jelentkezett.
Az I. r.- II. r. alperesek a keresetet elutasítani kérték. Tagadták, hogy a környezetvédelmi bírság, a szolgáltatott terv, illetve a leszállított víztisztító berendezés hibáival állna okozati összefüggésben.
A perrel érintett berendezés feltalálója Gy. I. az I. r. alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott. Az elsőfokú bíróság a beavatkozást engedélyezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r.- II. r. alpereseket 800 000-800 000 Ft és ennek 1988. június 30-tól számított évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy ma már megnyugtató módon nem lehet felderíteni: az egyes felek konkrétan milyen mértékben hatottak közre a bekövetkezett kárban, ezért a Ptk. 344. §-a "értelmében" 1/3-1/3-ad arányban azt a felek között megosztotta. E megállapításra a kiegészítő szakértői vélemények birtokában jutott. Rámutatott, hogy sem a II. r. alperes által készített tervek, sem pedig az I. r. alperes által kivitelezett berendezés nem hozták meg a "kívánt eredményt", ezért felelősségük a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
Az ítélet ellen az I. r. alperes és a beavatkozó fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság a beavatkozó fellebbezését végzésével hivatalból elutasította. Az I. r. alperes az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Érvei szerint a felperes által érvényesített késedelmes üzembe helyezésével, illetve átalakításának szükségességével. Az I. r. alperes hivatkozott a szakértői vélemény azon megállapításaira, amelyek szerint a felperes nem szennyvíztisztítás céljaira rendelte meg a berendezést, annak feladata kizárólag az olaj és víz elválasztása volt. Arra is utalt, hogy a kémiai kezelés technológiai kidolgozása a II. r. alperes feladatát képezte. Hangsúlyozta, hogy a berendezés átalakításának szükségessége rajta kívül álló okból, nevezetesen a II. r. alperes hibájából történt. Kiemelte, hogy II. r. alperes a szakértői megállapítások szerint elmulasztotta laboratóriumi körülmények között ellenőrizni a javasolt kémiai módszereket. A szakértői nyilatkozat alapján igazoltnak látta közrehatásának hiányát. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint a tisztítóberendezés alkalmatlansága miatt átalakításra szorult, ezért a berendezés a környezetvédelmi ellenőrzés idején nem működött. Előadta, hogy "kénytelen volt" a folyamatosan keletkező szennyvizet a folyóba engedni, mivel a javítás teljes időtartamára lehetetlen volt megoldani a szennyvíz tárolását. Az okozati összefüggés tehát az I. r. alperes hibás teljesítése és a keletkezett kár között egyértelmű.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a fellebbezési tárgyaláson meghallgatott dr. T. J. szakértő aggálymentes véleményét ítélkezése alapjául elfogadva -, az alábbiakkal egészíti ki. Az I. r. alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett. Ezen felül a tervezett berendezés többfázisú emulzió szétválasztására csak akkor lett volna alkalmas, ha a nátriumhidroxidot és alumínium-szulfátot bemért mennyiségben adagolják, de ez nem volt megtervezve. Az adagolás megtervezése a tervező feladata lett volna. Az emulzió bontása nem az I. r. alperes feladatát képezte, az I. r. alperes a cseppes olaj leválasztásának eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes környezetvédelmi bírság elleni fellebbezése, valamint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, mint elsőfokú vízügyi hatóság határozata alapján megállapította, hogy a szennyvíz tisztítására vonatkozó vízjogi engedély már 1984-ben előírta felperesnek az olajos, savas-lúgos nagy sótartalmú szennyvizek kezelését, tisztítását. A felperes saját fellebbezésbeli előadása szerint, a már átvett berendezésen az átalakításokat azért kellett elvégezni, hogy az megfeleljen a vízjogi engedélynek és az időközben hatályba lépett jogszabályi előírásoknak.
A kiegészített tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a perbeli időben a telepén emberi környezetet veszélyeztető tevékenységet folytatott. A környezetvédelmi előírásokat - miként azt az elsőfokú bíróság is megállapította - a felperes tudatosan megszegte, amikor a berendezés mintegy háromhetes átalakítása alatt a folyóba engedte be a szennyvizet. Az ezen idő alatt keletkezett szennyvíz napi 25 m3 volt, amelyek tárolása vasúti tartálykocsikban megoldható lett volna. E ténykérdés és nem szakkérdés tekintetében a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a szakértő ide vonatkozó véleményét, azt a bizonyítékok köréből e vonatkozásban kirekesztette.
A kiegészült tényállásból megállapíthatóan, a felperessel szemben kiszabott környezetvédelmi bírság keletkezése nem áll okozati összefüggésben az I. r. alperes vállalkozói eredményeként átadott víztisztító berendezés hibájával. A felperes, mint a veszélyes üzem üzembentartója a Ptk. 345. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint felel az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott kárért. A környezetvédelmi hatóság e károkozás miatt szabta ki vele szemben jogerős határozatával a veszélyes hulladék miatti bírságot. A leírtak alapján a Legfelsőbb Bíróság - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között maradva [Pp. 253. § (3) bek.] - úgy ítélte meg, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperessel szemben megállapíthatónak találta a környezetvédelmi bírság részbeni áthárítását.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel támadott részében megváltoztatta, és az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 33. 365/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás