BK BH 1995/18
BK BH 1995/18
1995.01.01.
Az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlása iránti kérelemnek a különleges eljárásban történt elbírálása során szükség esetén a bizonyításnak tárgyaláson való felvétele útján kell tisztázni, hogy a sérelmet elszenvedett halála bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt-e [Be. 356. § (2) bek. e) pont, 1992. évi XXXII. tv. 2. § (1) bek. b) pont, 3. § (1) bek. a) pont, 14. § c) pont].
A már elhunyt terheltet a megyei bíróság az 1957. szeptember 4. napján kelt ítéletével a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 évi időtartamra a büntető törvénykönyvben írt állampolgári jogai gyakorlatától való eltiltásra és 500 forint erejéig terjedő vagyonelkobzásra ítélte, egyben az 1957. június 15. napja óta tartó előzetes letartóztatását fenntartotta.
Védelmi perorvoslatok kapcsán a Legfelsőbb Bíróság végzésével az előzetes letartóztatást megszüntette, így a terhelt 1957. október 24. napján szabadlábra került.
A terhelt 1958. február 6. napján meghalt.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson 1958. június 17. napján hozott végzésével a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást büntethetőséget megszüntető okból megszüntette.
A terhelt fia az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének h) pontjára hivatkozással terjesztett elő kárpótlási igényt az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál, amelyet a hivatal - a már hivatkozott törvény 14. §-ának c) pontja alapján - a Be. 356. §-a szerinti eljárás lefolytatása végett az illetékes megyei bírósághoz továbbított.
A megyei bíróság a végzésével a terhelt fiának a kérelmét elutasította. Álláspontját azzal indokolta, hogy a terhelt nem a büntetőeljárás, illetve a büntetés végrehajtása során, hanem a szabadulás után több mint negyedévvel halt meg. A végzés ellen a kérelmező fellebbezett arra hivatkozással, hogy édesapja a letartóztatása előtt egészséges volt; halála pedig a büntetőeljárás során neki a hatóság részéről okozott rendkívüli súlyos sérülésekkel állt okozati összefüggésben. Állításának igazolására tanúbizonyítást is felajánlott.
A legfőbb ügyész átiratában a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A fellebbezés és az ügyészi indítvány alapos.
A megyei bíróság a határozatának indokolásában helyesen hivatkozott arra, hogy az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint egyösszegű kárpótlás az élet elvesztéséért akkor jár, ha a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy a büntetőügyben hozott ítélet végrehajtása során oly módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt.
Tévedett viszont, amikor a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A terhelt ugyanis a másodfokú tárgyalás megtartása előtt, tehát a büntetőeljárás során, annak a jogerős befejezése előtt halt meg. A Be. 356. §-a szerinti eljárás lefolytatásának ily módon a kárpótlási törvényben meghatározott előfeltételei fennállottak.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését a Be. 268. §-ára figyelemmel, a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította. Ennek során a különleges eljárás szabályai szerint kell a bizonyítást lefolytatni a halál okát illetően. A kérelmezőt és az általa bejelentett tanúkat meg kell hallgatni, a kórháztól - ahol a terhelt elhunyt - meg kell kísérelni a vonatkozó orvosi adatoknak a beszerzését, és szükség esetén igazságügyi orvos szakértőt is véleményadásra kell felkérni.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményének az ismeretében lesz a megyei bíróság abban a helyzetben, hogy eldöntse, a terhelt halálának kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt-e, vagy azt más okok idézték elő. Ez utóbbi esetben azt kell a kérelmező részére igazolni, hogy a terhelt előzetes letartóztatása mettől meddig tartott, mivel erre az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában felsorolt politikai jellegű bűncselekmény miatt került sor, és ez esetben az 1992. évi XXXII. törvény 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja második tételében meghatározott kárpótlás illetheti meg a kérelmezőt. (Legf. Bír. Bf. IV. 2906/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás