KK BH 1995/183
KK BH 1995/183
1995.03.01.
Külföldi zártkerti föld tulajdonjogát nem szerezheti meg [1994. évi LV. tv. 7. § (1) bek.].
A szerb állampolgárságú felperes 1992. december 10-én kérte az engedélyt az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a 8232/2. hrsz. alatt felvett 1402 m2 területű "zártkert" ingatlan vételéhez a rajta levő épülettel együtt. Az ingatlan előtt kiépített út, villany, vezetékes víz, gáz és telefon van. A Pénzügyminisztérium alperes 1993. február 10-én kelt határozatával nem engedélyezte a vételt a felperes részére. Az indokolásból kitűnően a vevő külföldinek minősül, és ezért az ügylethez a devizahatóság engedélye szükséges. A jogszabály szerint külföldi termőföld tulajdonát nem szerezheti meg, így a zártkert tulajdonjogát sem.
A Fővárosi Bíróság 1993. szeptember 23-án kelt ítéletével az alperes 1993. február 10-én hozott határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az indokolásból kitűnően az ingatlan-nyilvántartásban a perbeli ingatlan valóban zártkertként van bejegyezve, a tényleges helyzet azonban ezt vitathatóvá teszi. A becsatolt adó- és értékbizonyítvány alapján az alperes maga is meggyőződhetett arról, hogy a jogügyletben szereplő ingatlan magasan közművesített területen fekszik, és emeletes ház áll rajta.
Utalt továbbá az elsőfokú bíróság az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 6. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a városok és községek tervszerű fejlesztése céljából általános rendezési tervet, valamint - a szükségletnek megfelelően fokozatosan - részletes rendezési terveket kell készíteni. A (4) bekezdés pedig előírja, hogy a rendezési tervek jóváhagyása, illetőleg - azok hiányában - a belterület határvonalának megállapítása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. E rendelkezésből következik, hogy az ingatlan-nyilvántartás bejegyzésétől függetlenül a rendezési tervek, illetve a képviselő-testület határozatai irányadóak annak eldöntésénél, hogy a felperesi ingatlan termőföld vagy építmény elhelyezésére szolgáló föld-e. Miután ezt az alperes nem vizsgálta, döntése e vonatkozásban megalapozatlan. Tisztázni kell azt is, hogy a jogügyletben szereplő ingatlan az üdülőterület határán belül vagy kívül fekszik-e. Amennyiben az ingatlan az üdülőterületen belül helyezkedik el, úgy azt is vizsgálni kell, hogy vajon a magyar idegenforgalmi szervek hasznosítani kívánják-e az ingatlant.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását kérte. Fellebbezését a következőkkel indokolta. A perben szereplő ingatlan megszerzéséhez a Pénzügyminisztérium engedélye szükséges. A külföldiek ingatlanszerzésével kapcsolatos jogszabály szerint külföldi termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az ingatlan-nyilvántartási adatokkal szemben a rendezési terveket, illetve képviselő-testületi határozatokat kvázi jogszabályerejűnek tekintette. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján okszerűen állapította meg a tényállást, de ebből helytelen jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy külföldi nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát. A földről szóló 1987. évi I. törvény 38. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy külföldi jogi vagy magánszemély - ha jogszabály vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - ingatlan tulajdonjogát adásvétel, csere vagy ajándékozás útján a Pénzügyminisztérium előzetes engedélyével szerezheti meg. A 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet l. §-ának y) pontja szerint pedig a zártkert termőföldnek minősül.
A külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 171/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet 1. §-a (5) bekezdésének rendelkezése alapján, ha jogszabály másként nem rendelkezik, termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát külföldi nem szerezheti meg. Ugyanezen rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a Pénzügyminisztérium akkor adja meg a külföldi részére a tulajdonszerzési engedélyt, ha az a magyar állami, önkormányzati, gazdasági, idegenforgalmi, művelődési, népjóléti vagy társadalmi érdekeket nem sérti. A (2) bekezdés előírása szerint az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján az engedély megtagadható, ha a külföldi honossága szerinti állam nem biztosít a magyar állampolgároknak, illetőleg a magyar jogi személyeknek a belföldiekkel azonos elbírálást.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - nyilvános, és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes által megvásárolni kívánt ingatlan a csatolt tulajdoni lapon és a városi polgármesteri hivatal által kiállított adó- és értékbizonyítványon is zártkertként van bejegyezve. Erre nézve pedig a hivatkozott 171/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet 1. §-ának (5) bekezdése szerint külföldi tulajdonjogot nem szerezhet.
Helyesen járt el tehát az alperes, amikor az ingatlanvételhez nem járult hozzá.
Az elsőfokú bíróság a külföldiek tulajdonszerzésével kapcsolatos, a fentiekben hivatkozott jogszabályokat tévesen értelmezte, illetve alkalmazta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. II. 25. 872/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás