KK BH 1995/184
KK BH 1995/184
1995.03.01.
A vadászterület hatósági kijelölését követően a vadásztársaság és a miniszter által kijelölt szerv között polgári jogi jogviszony jön létre [Ptk. 457. §, 30/1970. (XII. 24.) MÉM r. 2. § (1)–(2) bek., 3. § (1)–(2) bek., 4. §].
Az FM megyei földművelésügyi hivatala az 1991. augusztus I2-én kelt határozatával az 1990. december 18-án alakult Sz. Vadásztársaság (II. r. alperes) területbérleti igényét elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a II. r. alperes által igényelt területre vonatkozóan a felperes vadásztársasággal érvényes együttműködési megállapodása van, és ezt a megállapodást nincs szándékában felbontani. A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt Földművelésügyi Minisztérium I. r. alperes az 1992. január 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és a felperes részére bérbe adott vadászterület határait újból megállapította. A határozat szerint a felperes 24 200 ha-os területét 15 902 ha-ra csökkentette, és az újonnan kialakított vadászterületet 7002 ha-ban állapította meg. Az I. r. alperes az 1992. április 13-án kelt határozatával a korábbi határozatát úgy módosította, hogy a felperes vadászterületének kiterjedése 16 663 ha, az új vadászterület kiterjedése pedig 7557 ha. Határozatainak indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes nem használta ki a gazdálkodás lehetőségeit, és megsértette a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló többször módosított 30/1970. (XII. 24.) MÉM rendelet (a továbbiakban: MÉM r.) szabályait. A felperes keresetében a másodfokú közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes határozata jogszabálysértő, mivel nem vette figyelembe az általa bérelt vadászterületen létesített beruházásokat, továbbá a vadászterület hasznosítására kötött haszonbérleti szerződést egyoldalú intézkedéssel kívánta módosítani.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény, valamint a MÉM r. alapján az I. r. alperes államigazgatási jogkörben eljárva indokolási kötelezettség nélkül rendelkezhet az adott vadászterület hasznosítási módjáról. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az I. r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az I. r. alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kereset elbírálásakor az állam hatósági jogkörét el kell különíteni a polgári jogi jogviszonytól. A MÉM r. alapján az állam arra feljogosított szerve kialakítja, illetve módosítja a vadászterületet, és meghatározza a hasznosítás módját. Ezt követően a kijelölt szerv haszonbérbe adja a vadászati jogot. A haszonbérleti szerződés azonban már polgári jogi szerződés, melyre a Ptk. általános szerződési szabályai és a haszonbérletet szabályozó speciális rendelkezések is vonatkoznak. A vadászterület a szerződés olyan lényeges tartalmi eleme, amely a szerződés fennállta alatt csak a felek közös megegyezésével módosítható. A határozat indokolása szerint: "Az I. r. alperes közigazgatási hatósági jogköre akkor támad fel ismét, ha a vadászterületnek nincs haszonbérlője, mely helyzet a haszonbérleti szerződés megszűnésével állhat elő". Mindezeken túlmenően a megyei bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes sértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) előírásait is, mivel egyebek mellett nem tett eleget a tényállás-feltárási kötelezettségének, határozatainak indokolása nem megalapozott, és ténybeli tévedéseket is tartalmaz. Az I. r. alperes az Áe.-be ütközően megsemmisítette az elsőfokú közigazgatási határozatot, valójában határozata az elsőfokú határozat megváltoztatásának minősül. A megyei bíróság jogerős ítéletének indokolásában rámutatott arra is, hogy a II. r. alperes perbe állítása szükségtelen volt, mivel a Pp. 327. §-ának (2) bekezdése értelmében közigazgatási per alperese kizárólag a keresettel támadott határozatot hozó államigazgatási szerv lehet. Ezért a II. r. alperessel szemben az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezését nem változtatta meg.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. Álláspontja szerint az I. r. alperes határozata megfelel a jogszabályoknak, mivel hatósági jogkörénél fogva megállapíthatta az újonnan kialakított vadászterületek határait, és ezt követően kellett volna az újonnan kialakított területeknek megfelelően a haszonbérleti szerződéseket megkötni. A jogszabályok az I. r. alperes hatósági jogkörét nem korlátozzák, így nem helytálló a jogerős ítélet indokolásában kifejtett jogi okfejtés, amely szerint az I. r. alperes közigazgatási hatósági jogköre a haszonbérleti szerződés megszűnésével támad fel ismét. Kérte ezért a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Az I. r. alperes ugyancsak a jogerős ítélet megváltoztatását, a felperes érdemi ellenkérelmében helyes indokainál fogva a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A MÉM r. 2. §-ának (4) bekezdése értelmében a vadászterületeket a megyei földművelésügyi hivatal. alakítja ki, illetve módosítja. A 3. § (1) bekezdése szerint a vadászterületen a vadászati jog hasznosítási módja tekintetében a MÉM határoz. A 3. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a vadászati jogot a vadásztársaságnak a MÉM által kijelölt szerv adja haszonbérbe. A MÉM r. ugyanakkor polgári jogi szabályokat is megállapít, amikor a 4. § (2) bekezdésében előírja, hogy a haszonbérbeadó a haszonbérleti szerződést milyen esetekben bonthatja fel azonnali hatállyal.
A MÉM r. szabályozási megoldása szerint tehát a vadászterületeket az elsőfokú hatóság közigazgatási hatósági jogkörben eljárva alakíthatja ki és módosíthatja. A közigazgatási eljárás során a megyei földművelésügyi hivatal az Áe. szabályainak megfelelően közigazgatási határozatot hoz, melyben a MÉM r. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően kell kijelölnie a vadászterület határait. A 2. § (2) bekezdése egyebek mellett előírja, hogy a vadászterület vadgazdálkodási egység, melynek határait úgy kell kijelölni, hogy az megfeleljen a vadgazdálkodás követelményeinek, tekintettel legyen a vad életfeltételeire, mozgási körére és védelmének a biztosítására, továbbá a vadászterületeket feltűnő természetes vagy mesterséges határvonalak válasszák el egymástól. Helyesen állapította meg a megyei bíróság jogerős ítéletének indokolásában, hogy a vadászterület hatósági jogkörben történő kijelölését követően a MÉM r. polgári jogi - haszonbérleti - szerződés megkötését írja elő, mely alapján a hatóság és a vadásztársaság között már polgári jogi jogviszony jön létre. Erre a jogviszonyra a polgári jog (Ptk.) szabályai vonatkoznak, melyet hatósági jogkörben eljárva az egyik fél egyoldalú intézkedéssel nem módosíthat, illetve szüntethet meg. Nem megalapozott ezért a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmének arra való hivatkozása, hogy a felperes a haszonbérleti szerződés módosítására kötelezhető, és amennyiben a szerződés módosítására nem hajlandó, úgy a bíróságnak kellett volna ítéletével a szerződést módosítania. A Ptk. 241. §-a értelmében ugyanis a bíróság módosíthatja a szerződést, de csak akkor, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Erre azonban közigazgatási perben nem kerülhet sor. A MÉM r. szabályai szerint a kijelölt hatóság akkor járt volna el helyesen, ha először a Ptk. 457. §-ában, illetve a MÉM r. 4. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően a haszonbérleti szerződés módosítását kezdeményezi, illetőleg azt megszünteti. Az I. r. alperes ezt követően hozhat határozatot az új vadászterületek határairól, és a kijelölt szerv ekkor kötheti meg az új haszonbérleti szerződéseket. Nem sértett tehát jogszabályt a megyei bíróság, amikor jogerős ítéletével az I. r. alperes határozatait hatályon kívül helyezte, és az I. r. alperest új eljárásra kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélet indokolásában az alperes határozatával és az elsőfokú bírósági eljárással kapcsolatban kifejtett jogi állásponttal is.
Megalapozott ugyanakkor a II. r. alperes arra való hivatkozása, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az I. r. alperes közigazgatási hatósági jogköre akkor támad fel ismét, ha a vadászterületnek nincs haszonbérlője. A MÉM r. a megyei földművelésügyi hivatalok vadgazdálkodással és vadászattal kapcsolatos hatósági jogköreit megállapította, és azt érvényesen gyakorolhatja. A vadászterület kialakításával, illetve módosításával kapcsolatos hatósági jogkörének gyakorlása azonban - az előzőekben részletesen kifejtettekből következően - nem vezethet érvényes polgári jogi szerződés egyoldalú módosítására. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolása 3. oldalának negyedik bekezdését mellőzi.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 25. 491/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás