BK BH 1995/19
BK BH 1995/19
1995.01.01.
Az utólagos összbüntetési eljárás keretében az összbüntetés tartamának a különleges eljárás során történő utólagos meghatározására csak akkor kerülhet sor, ha az összbüntetési ítéletben a tartam megállapítása a Btk. 93. §-ának (2) vagy (4) bekezdésében foglalt anyagi jogi rendelkezések kifejezett és a törvény elvi sérelmét eredményező megsértésével történt [Be. 378/A. §, Btk. 93. (2) és (4) bek., BK 151. sz.].
Az F.-i Bíróság az 1994. február 26. napján kelt és április 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terhelt ügyében hozott - 1. és 2. alatt jelzett - ítéleteket foglalta összbüntetésbe.
1. Az F.-i Bíróság 1991. július 25. napján jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletében 4 évi börtönbüntetést állapított meg. Az összbüntetés meghozatala a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésén alapult, és a bíróság megállapította, hogy a különös visszaeső terhelt esetében az összbüntetés mértéke az 1990. évi XXXIX. tv. 8. §-ának (3) bekezdése folytán az egynyolcadával csökken, így a szabadságvesztés mértéke 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre mérséklődött. Ebből a büntetésből a terheltet 1991. december 1. napján feltételes szabadságra bocsátották, mely 1992. november 30. napján járt le, a büntetés teljes kitöltése 1992. október 15. napján történt volna. Ekként a terhelt a büntetéséből - részben a végrehajtási kegyelem, részben a feltételes szabadság folytán - ténylegesen 1 év 4 hó 14 napot nem töltött ki.
2. A kerületi bíróság 1994. január 13. napján jogerőre emelkedett ítéletében a terheltre - mint többszörös visszaesőre - 1 év 2 hó börtönbüntetést, szabott ki, mellyel kapcsolatban megállapította, hogy a terhelt az ennek alapjául szolgáló bűncselekményt a végrehajtási kegyelem várakozási ideje és az 1. alatt jelzett elítéléssel kapcsolatos feltételes szabadság tartama alatt követte el, ezért a Btk. 48. §-ának (4) bekezdése alapján a feltételes szabadságot megszüntette, megállapította, hogy az 1. alatt jelzett ügyben a végrehajtási kegyelem hatályát veszti (1990. évi XXXIX. tv. 9. §), továbbá, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható [Btk. 47. § (3) bek. a) pont].
A F.-i Bíróság az 1. és 2. alatt jelzett szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalva az újabb összbüntetés tartamát a többszörös visszaeső terhelt esetében 5 évi börtönbüntetésben állapította meg - alkalmazva a Btk. 94. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést - azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A főügyész az utólagos összbüntetésbe foglalás iránt terjesztett elő indítványt. Az ügyészi álláspont szerint az újabb összbüntetési ítéletben megállapított büntetési tartam eltúlzott, mivel az F.-i Bíróság a rövidebb tartamú büntetésnek csak az egyheted részét engedte el, amely nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság BK 105. számú kollégiumi állásfoglalásában foglaltaknak, és ellentétes a kialakult ítélkezési gyakorlattal is.
Az F.-i Bíróság az 1994. július 1. napján kelt végzésével az utólagos összbüntetésbe foglalásra irányuló főügyészi indítványt elutasította.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta, az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és az F.-i Bíróságnak az utólagos összbüntetési eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
Az ügyészi fellebbezés nem alapos.
Az adott esetben az F.-i Bíróság a korábbi összbüntetési ítéletében az összbüntetés tartamát a Btk. 93. §-a (2) bekezdésének a figyelembevételével határozta meg. A törvényi rendelkezés értelmében az összbüntetés tartamát az összbüntetésbe foglalandó büntetések alapulvételével úgy kell megállapítani, hogy az haladja meg a legsúlyosabb büntetést, de ne érje el a büntetések együttes tartamát.
Az F.-i Bíróság összbüntetési ítéletében megállapított 5 évi börtönbüntetés tartama ennek a törvényi rendelkezésnek megfelel. Az összbüntetési ítélet indokolása tartalmazza annak a kifejtését is, hogy a rövidebb időtartamú szabadságvesztés tartamából nagyobb mérvű elengedést - a Legfelsőbb Bíróság akkor hatályos BK 105. számú kollégiumi állásfoglalásának I/A/3. alatt iránymutatásának a szem előtt tartása mellett - azért nem látott indokoltnak, mivel az elítélt a 2. alatt jelzett alapítélettel elbírált bűncselekményt egyrészt az 1) alatt jelzett összbüntetési ítéletet érintő közkegyelmi rendelkezés folytán csökkentett, büntetés végrehajtása kapcsán, a végrehajtási kegyelem várakozási ideje alatt, másrészt pedig a közkegyelem folytán csökkentett büntetésből engedélyezett feltételes szabadság tartama alatt követte el; az összbüntetés tartamának a meghatározásánál tehát az F.-i Bíróság figyelemmel volt arra, hogy a végrehajtási kegyelem hatályvesztésének, továbbá a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt, a feltételes szabadság megszüntetése kapcsán hozott rendelkezéseknek hatályosulniuk kell. Igaz ugyan, hogy az elengedés mértéke mindezekre a szempontokra is figyelemmel nagyobb mérvű elengedést is lehetővé tett volna. A Legfelsőbb Bíróság a már említett kollégiumi állásfoglalása folytán, ilyen esetekben az összbüntetés mértékének ennél enyhébb megállapítása is lehetővé válna, ez azonban nem jelenti azt, hogy az F.-i Bíróság összbüntetési ítéletében megállapított büntetési tartam törvénysértő lenne.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma korábban a BK 105. számú, utóbb pedig a 151. számú állásfoglalásában iránymutatást adott az összbüntetés mértékének a megállapításánál követendő gyakorlat egységesebbé tétele érdekében. Az a körülmény azonban, hogy valamelyik bíróság az ott adott szempontoktól eltérően határozza meg az összbüntetés tartamát, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ítélet törvénysértő, illetőleg a bíróság a büntetés mértékéről nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
A Be.-nek az 1992. évi LXIX. tv. 9. §-ával kiegészített 378/A. §-ában foglalt rendelkezés szerint a bíróságnak az összbüntetésbe foglalásról, illetve az összbüntetés tartamáról akkor kell utólag határoznia, ha erről a jogerős összbüntetési ítélet nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Az a körülmény, hogy az említett törvény rendelkezése folytán a különleges eljárás körében lehetővé vált az utólagos határozat meghozatala, az összbüntetés tartamát érintő bármely - esetleg kifogásolható - döntés ezáltal utólag megváltoztatható lenne, mert ez a jogerő elvének olyan fellazításához vezetne, amely a jogbiztonság érdekeit is jelentős mértékben veszélyeztetné.
Az összbüntetés tartamának utólagos meghatározására ezért csak akkor kerülhet sor, ha az összbüntetési tartamnak az összbüntetési ítéletben történt megállapítása a Btk. 93. §-ának (2) vagy (4) bekezdésében foglalt anyagi jogi rendelkezések kifejezett, és a törvény elvi sérelmét eredményező megsértéséhez vezetett.
Az adott esetben az F.-i Bíróság ítéletében ilyen anyagi jogi rendelkezés megsértése nem állapítható meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság az F.-i Bíróságnak a különleges eljárás során hozott, az utólagos összbüntetésbe foglalásra irányuló ügyészi indítványt elutasító végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1837/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás