BK BH 1995/196
BK BH 1995/196
1995.04.01.
A többszörös összbüntetésbe foglalásnak olyan esetében, amikor az újabb alapítélet alapjául szolgált elítélés a korábbi összbüntetésben érintett valamennyi elítélése quasi halmazati viszonyban van, de a korábbi összbüntetés alapítéletei – részben vagy egészben – nem állnak egymással quasi halmazati viszonyban:
az előző összbüntetés alapítéleteire nem lehet visszatérni, hanem az újabb összbüntetés tartamát a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésére kell alapítani, így az előző összbüntetési ítélet alapítéleteiben foglalt büntetései egymás közötti viszonyának az újabb összbüntetésbe foglalás szempontjából nincs jelentősége [Btk. 94. § (4) bek., BK 151. szám].
A bíróság összbüntetésbe foglalta a terhelttel szemben 1. a kerületi bíróság jogerős ítéletében összbüntetésbe foglalással megállapított 5 évi fegyházbüntetést és 2. a kerületi bíróság jogerős ítéletével kiszabott 6 hónapi börtönbüntetést.
Az összbüntetés tartamát 5 év 4 hónapi fegyházbüntetésben állapította meg.
Az elsőfokú bíróság összbüntetési ítéletének indokolása szerint a terhelt büntetőügyeiben a következő határozatokat hozták.
A) A terheltet a kerületi bíróság 1990. október 31. napján kelt jogerős ítéletével - az 1989. november 11. és 1990. október 25 napján elkövetett - 2 rb. lopás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
B) A terheltet a kerületi bíróság az 1992. február 13. napján kelt jogerős ítéletével - az 1989. december 6., 1990. április 2., október 10. napján elkövetett - többrendbeli lopás bűntette és vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
C) A terheltet a kerületi bíróság az 1992. október 29. napján jogerős ítéletével az 1990. november 14. napján, csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte az A. alatti ítéletben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását.
1. Az A)-B) és C) alatti ítéletben kiszabott büntetéseket a kerületi bíróság összbüntetésbe foglalta, melynek tartamát - a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával - 5 évi fegyházbüntetésben állapította meg, melyet jelenleg is tölt.
2. A terheltet a kerületi bíróság az 1992. július 22. napján kelt jogerős ítéletével - az 1990. március 3. napján elkövetett lopás bűntette miatt - 6 hónapi börtönbüntetés és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartama az egynyolcad részével csökken.
Az ítélettel szemben külön ítéletekkel jogerősen a fentiekben jelzett több, határozott tartamú szabadságvesztést állapítottak, illetve szabtak ki, mely büntetések végrehajtandók és az összbüntetésbe foglalás időpontjában az I. alatti büntetés végrehajtása folyamatban van, míg a 2. alatti büntetés végrehajtása még nem történt meg, ezért a Btk. 92. §-ában foglalt rendelkezések alapján e büntetések összbüntetésbe foglalásának van helye.
Helyesen állapította meg a bíróság az ítélet indokolásában azt is, hogy az 1. alatti ítélet alapítéletei közül a B) és a C) alatti ítélettel elbírált bűncselekmények, valamint az A) és a B) alatti ítélettel elbírált bűncselekmények egymással quasi halmazati viszonyban állnak, ugyanakkor azonban az A) és C) alatti ítélettel elbírált bűncselekmények között ilyen kapcsolat nincs; a 2. alatti ítélettel elbírált bűncselekmény azonban az l. alatti ítélettel érintett valamennyi alapítéletben elbírált bűncselekménnyel quasi halmazati viszonyban áll.
Ezért a bíróság a Be. 378. §-a szerinti eljárásban a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján az összbüntetés tartamát úgy állapította meg, hogy az ne érje el a korábbi összbüntetés és az újabb alapítéletben kiszabott büntetés együttes tartamát.
Az elengedés mértékét a Legfelsőbb Bíróság BK 105. számú állásfoglalása I/A/2. pontjában, illetve a I/C/1. pontban foglaltakra tekintettel állapította meg, szem előtt tartva, hogy az újabb alapítéletben kiszabott büntetés folytán az egymással quasi halmazati viszonyban álló bűncselekmények kapcsán az elítéltet utólag olyan helyzetbe kell hozni, mintha ezeket a bűncselekményeket egy eljárásban bírálták volna el.
A bíróság a 2. alatti ítéletben megállapított közkegyelemre nézve az 1990. évi XXXIX. tv. 9. §-a alapján rendelkezett, miután az elítéltet mind a B) mind a C) alatti ítélettel, 1990. július 18. napját követően elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. A bíróság az összbüntetés végrehajtási fokozatát - figyelemmel a Btk. 94. §-ának (1) bekezdésére - a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének h) pontja alapján határozta meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az összbüntetés tartamának csökkentése végett fellebbezett, s nyilván ezt célozta az elítéltnek az ok megjelölése nélkül előterjesztett fellebbezése is.
A fellebbezések alaposak.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az összbüntetést a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésére alapozta, tévedett az összbüntetés tartamának a megállapításakor is, és hiányosan hívta fel a BK 105. sz. állásfoglalás I/C/1. pontját, miután abban az összbüntetés három változata található. Idézte ugyan a szóban levő állásfoglalásnak a quasi és nem quasi halmazati büntetések találkozásánál alkalmazandó gyakorlati szabályt, ezt azonban nem tartotta meg, hanem a feleslegesen felhívott I/A/2. pontban foglaltak szerint állapította meg az összbüntetés tartamát.
A másodfokú bíróság az összbüntetés tartamát az alábbi szempontok szem előtt tartása mellet állapította meg:
A Legfelsőbb Bíróság az összbüntetés tartamának megállapításáról szóló BK 151. sz. állásfoglalás I/C/1/a)-c) pontjaiban - a többszörös összbüntetés kérdéseit elemezve - felsorolja, hogy mely esetekben nem lehet, és mely esetekben kell az előző összbüntetés alapítéleteire visszatérni.
Rögzíti azt is, hogy mely esetben kell az újabb összbüntetés tartamát a Btk. 93. §-ának (2), illetve (4) bekezdésére alapozni.
Az a) pont szerint nem lehet visszatérni az előző összbüntetés alapítéleteire, ha az újabb összbüntetésre okot adó (a továbbiakban: újabb) alapbüntetés az előző összbüntetés egyik alapbüntetésével sincs quasi halmazati viszonyban; a b) pont szerint ugyanez történik, azzal az eltéréssel, hogy az újabb alapbüntetés és az előző összbüntetés alapbüntetései között részben quasi halmazati kapcsolat áll fenn. Ennek a két pontnak az esetében az összbüntetés tartamát a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésére kell alapozni. A c) pont szerint azonban vissza kell térni az előző összbüntetés alapítéleteire, ha az újabb alapbüntetés quasi halmazati viszonyban áll az előző összbüntetés valamennyi alapítéletével és ezek is egymással; ebben az esetben az újabb összbüntetés tartamát a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésére kell alapozni. Ha ezt a három pontot alaposan megvizsgáljuk, kiderül, hogy azok nem ölelik fel a többszörös összbüntetés összes lehetséges esetét, nem szólnak ugyanis arról, hogy mit kell tenni olyankor, ha az újabb alapbüntetés az előző összbüntetés valamennyi alapbüntetésével quasi halmazati kapcsolatban van, az előző összbüntetés alapítéletei azonban - részben vagy egészben - nem állnak ilyen viszonyban egymással.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ebben az esetben - az összbüntetés általános szabályait szem előtt tartva - az előző összbüntetés alapítéleteire nem lehet visszatérni, az újabb összbüntetés tartamát azonban a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésére kell alapozni. Az elítélt ugyanis az újabb alapbüntetést maga után vonó bűncselekményt (bűncselekményeket) korábban követte el, mint ahogy az előző összbüntetés alapítéletei közül bármelyik jogerőre emelkedett. Ennek folytán - ilyen esetben - az előző összbüntetés alapbüntetései egymás közötti viszonyának az újabb összbüntetésbe foglalás szempontjából nincs jelentősége. A másodfokú bíróság a kifejtettekre tekintettel a rövidebb - 6 hónapi - szabadságvesztés háromnegyed részét engedte el, és így az összbüntetés tartamát enyhítve, azt 5 év 1 hó 15 napi fegyházbüntetésben határozta meg. (Főv. Bír. 25. Bf. VI-VII. 7432/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás