BK BH 1995/197
BK BH 1995/197
1995.04.01.
I. Az emberölés előre kitervelt elkövetése akkor is megállapítható, ha az ölés elhatározása és végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el, és a terhelt az ölési cselekmény valamennyi részletét nem tervezi meg előzetesen [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].
II. A rablást tettesként és nem társtettesként követi el, aki egy másik elkövetővel közösen viszi véghez a cselekményt, és az utóbbi ennek során a sértetteket megöli [Btk. 321. §, 166. §, 20. §].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki több emberen, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel
- részben előre kitervelten - elkövetett emberölés bűntettében és társtettesként elkövetett lopás vétségében. Ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.
A II. r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 4 évi börtönre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
Az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját 25 évben határozta meg. Kimondta, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A II. r. vádlottal szemben 1991-ben kiszabott szabadságvesztés büntetéssel kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntette.
A tényállás lényege a következő.
A vádlottak 1992 nyarán ismerkedtek meg egymással, akkor azonos munkahelyen dolgoztak. Közöttük szorosabb kapcsolat alakult ki, esetenként találkoztak, és közösen szórakoztak. Találkozásaik alkalmával szóba került, hogy mindketten anyagi nehézségekkel küzdenek, és az is felmerült, hogy nehézségeik megoldása érdekében pénzt kellene szerezniük. A beszélgetések eredményeként, részben közös elhatározás alapján, részben I. r. vádlott egyedül, az alábbi bűncselekményeket követték el.
I. A vádlottak 1992. november első napjaiban - pontosan meg nem állapítható napon - ismét találkoztak, és beszélgetésük során szóba került, hogy pénz szerzése érdekében bűncselekményt kellene elkövetni. A II. r. vádlott javaslata alapján 1992. november 11-én a késő esti órákban - korábbi elhatározásuknak megfelelően - behatoltak egy családi házba oly módon, hogy az I. r. vádlott a ház hátsó részén levő egyik bezáratlan bukóablakot, illetve annak akasztóját kiakasztotta, majd az így szabaddá vált ablakon a házba bement, a ház bejárati ajtaját belülről kinyitotta, és ezt követően a házba a II. r. vádlott is bement. A házban magukhoz vettek, és elvittek egy magyar gyártmányú, honvédségi karabélyra kapcsolható, rögzíthető közelharcszuronyt (bajonettet) 400 forint értékben, egy ugyanilyen szúrófegyvert 600 forint értékben és más tárgyakat, valamint készpénzt, összesen 116 200 forint értékben.
Az elvett tárgyakat a vádlottak egymás között elosztották, a külföldi fizetőeszközt beváltották, az értük kapott forintot pedig elköltötték.
2. A fenti bűncselekmény elkövetése, illetve az annak révén szerzett pénz a vádlottak anyagi helyzetén jelentősen nem javított. Az I. r. vádlott azt is kijelentette, hogy pénzszerzés érdekében embert is képes lenne megölni, sőt kifejezetten arról is beszélt, hogy akár egy taxist is megölne. A két vádlott 1992. november 25-én a késő esti órákban együtt szórakozott a vendéglőben. Az I. r. vádlott ekkor is kijelentette, hogy pénzszerzés érdekében akár emberölésre is képes lenne. A szórakozást a vádlottak 1992. november 26-án éjfél után fejezték be, és elváltak egymástól. Az I. r. vádlott magához vett egy feszítővasat és az előző bűncselekmény helyszínéről eltulajdonított egyik bajonettet. Szándéka az volt ugyanis, hogy azok felhasználásával bűncselekményt követ el, és pénzt szerez.
Az I. r. vádlott megállított egy szabadjelzéssel arra haladó taxi gépkocsit, amelyet egy 21 éves gépkocsivezető vezetett. A vádlott a taxi gépkocsi megállása után a gépkocsiba beszállt, a hátsó ülésen, a gépkocsivezető mögött foglalt helyet, és megjelölte az úti célt. A taxis a gépkocsival a megjelölt utcába hajtott, ott a vádlott kívánságának megfelelően az úttesten megállt. A megállást követően a gépkocsi motorját nem állította le, és a gépkocsi lámpái is égtek, a gépkocsivezető várta, hogy a fuvardíjat a vádlott kifizesse. A díjmutató szerkezet 140 forintot mutatott, a vádlottnak a fuvarért ennyit kellett volna fizetnie, a vádlott azonban a fuvardíjat nem fizette ki, hanem bal kezével hátulról megragadta a gépkocsivezető fejét, és azt a gépkocsi ülésének fejtámlájához szorította, majd a nála levő és időközben elővett 250 mm pengehosszúságú és 22 mm pengeszélességű bajonettel - azt a jobb kezében tartva - öt esetben nagy erővel a sértettet a mellkasán, illetve a gyomra környékén megszúrta. A szúrások következtében a sértett a vezetőülésen hátrahanyatlott, amikor pedig már életjelt nem adott, a vádlott a bal oldali hátsó ajtón a gépkocsiból kiszállt, kinyitotta a bal oldali első ajtót, és magához vette a sértett tulajdonában levő, időközben a gépkocsi padlózatára leesett fekete színű pénztárcáját, az abban talált 10 000 forint készpénzzel, majd gyalogosan a belváros irányába indult. A pénztárcában magával vitte a sértett nevére kiállított személyi igazolványt, az útlevelet és a gépkocsivezetői engedélyt is. A belváros felé haladva a pénztárcából a pénzt kivette, magának megtartotta, a pénztárcát pedig a benne volt iratokkal együtt egy autóbusz megállóban levő szeméttárolóba dobta.
A délutáni órákban a tárcát és a benne levő iratokat a szeméttároló ürítését végző személyek megtalálták, és azokat a rendőrségnek leadták.
Az I. r. vádlott cselekménye következtében a sértett a helyszínen életét vesztette. A vádlott által leadott, a mellkast ért szúrások egyike áthatolt a szívburkon, a jobb szívkamra üregén, és átvágta a szívburok hátsó oldalát is. A mellkast ért másik két szúrás is megnyitotta a mellüreget. A vádlott által leadott szúrások egyenként is halálosak voltak, a sértett életét az azonnali orvosi segítség, illetőleg műtét sem menthette volna meg.
3. A vádlottak a fenti cselekményeket követően is többször találkoztak, és közöttük ismételten szóba került a pénz hiánya, illetve az, hogy akár bűncselekmény elkövetése révén is pénzt kellene szerezni.
A vádlottak 1992. december 3-án a délutáni órákban ismét találkoztak. Az I. r. vádlott azzal a céllal indult el, hogy az este folyamán bűncselekményt fog elkövetni, ennek érdekében lakásán magához vett egy feszítővasat és a másik bajonettet, amelyet a korábbi lopás alkalmával tulajdonított el. A két vádlott találkozása után közösen elhatározta - a II. r. vádlott javaslatára -, hogy a Cs. testvérpár lakásába kísérlik meg a behatolást és ott pénz, értékek megszerzését.
A vádlottak 1992. december 3-án 21 óra 30 perc közötti időben érkeztek a Cs. testvérpár házához. Az épületet hátulról, a kertek felől közelítették meg. Az épület felé haladva az I. r. vádlott kijelentette, hogy a sértettek pénzét "bármi áron is meg kell szerezni". Ezt követően a vádlottak elváltak egymástól. A II. r. vádlott a kertben maradt, az I. r. vádlott pedig az épülethez ment.
Annak érdekében, hogy meggyőződjék arról a házban lakók otthon vannak-e, az épület külső falán levő villanyóra automata biztosítóját lekapcsolta. Emiatt a lakásban - amelyben egyébként sötét volt - áramkimaradás keletkezett, a feltehetően televíziót néző vagy más, árammal működő készüléket használó testvérpár a bejárati ajtót kinyitva a lakásból kilépett, majd az automatát felkapcsolva visszaindultak a lakásba. Ekkor a sötétben megbújva várakozó I. r. vádlott utánuk ment, és a kezében levő, mintegy 40- 50 cm hosszúságú, éllel is bíró feszítővassal a lakás előszobájában hátulról Cs. I. és Cs. K. fejére is több nagy erejű ütést mért. A vádlott az első ütések után térdre, majd az előszoba kövezetére zuhanó sértettek fejére további nagy erejű ütéseket mért, az ütések következtében Cs. I. és Cs. K. feje erősen vérzett, mindketten öntudatlan állapotba kerültek, és az előszoba kövezetén feküdtek.
Időközben a II. r. vádlott az udvaron, az épülettől távolabb várakozott, az I. r. vádlott cselekményeiről nem tudott. Miután az I. r. vádlott a sértettek bántalmazását befejezte, a kertben várakozó II. r. vádlottat is behívta az épületbe. A II. r. vádlott a házba bemenve látta az előszoba kövezetén fekvő személyeket, látta a vádlott-társa kezében levő feszítővasat, és észlelte azt is, hogy a kövezeten fekvő két személy életjelt nem ad magáról. Ilyen körülmények között a vádlottak bementek a lakásba, az ablakredőnyöket leengedték, majd a lakás minden helyiségét átkutatták. A lakásban különböző helyekről 300 000 forint készpénzt, 210 - 11 825 forint értékű - német márkát, valamint összesen 55 620 forint értékben egy pár arany fülbevalót, egy női arany karikagyűrűt, egy női aranygyűrűt, egy arany nyakláncot, egy arany nyakláncot a hozzá tartozó medállal és egy aranymedált vettek magukhoz, és a II. r. vádlott lakására távoztak, ahol a pénzt egymás között elosztották. Az I. r. vádlott bántalmazása következtében Cs. I. 74 éves sértett nyílt koponyatöréseket, koponyaalapi törést, agyzúzódást és egyéb sérüléseket szenvedett el, és a sérülései következtében a helyszínen meghalt. A sértett fejét legalább hét nagy erejű ütés érte.
Cs. K. 72 éves sértett ugyancsak az I. r. vádlott bántalmazása következtében halántékcsonttörést, koponyatörést, koponyaalapi törést s agyzúzódást szenvedett. A cselekmény felfedezése után - amelyre 1992. december 4-én a délutáni órákban került sor - Cs. K.-t súlyos fejsérülésekkel szállították kórházba, eszméletlen állapotban, eszméletét nem nyerte vissza, és a kórházban 1993. február 19-én meghalt. Cs. K. sértett fejét ötnél több nagy erejű ütés érte. Az I. r. vádlott bántalmazása, illetve a sértettek által a bántalmazás következtében elszenvedett sérülések és mindkét sértett halála között közvetlen okozati összefüggés áll fenn. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére az ölési cselekmény egészére vonatkozóan az előre kiterveltség megállapítása végett, a II. r. vádlott esetében a téves minősítés miatt, súlyosabb büntetés kiszabása érdekében, az I. r. vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.
Az I. r. vádlott védője a tárgyaláson a különös kegyetlenséggel és előre kitervelten elkövetés mellőzését, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának 20 évben való meghatározását kérte.
A fellebbezések a következők szerint alaposak.
Az elsőfokú bíróság széles körben, kellő alapossággal feltárt bizonyítékok elemző értékelésével lényegében megalapozott tényállást állapított meg. Azt az iratok tartalma alapján csupán az I. r. vádlott elmeállapotára vonatkozóan szükséges kiegészíteni, a következők szerint.
Az I. r. vádlott a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely beszámítási képességét korlátozta vagy kizárta volna. Személyiségzavar (pszichopátia) a beszámítási képességét nem befolyásolta. Az elsőfokú bíróság logikus érvekkel fogadta el az I. r. vádlott élet elleni bűncselekményt tagadó tárgyalási védekezésével szemben a nyomozás során tett beismerő vallomását. Az I. r. vádlott nyomozati vallomása élményszerű és meggyőző. Olyan részletek pontos feltárására is kiterjed, amelyekről kizárólag az elkövetőnek lehetett tudomása. Az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok tehát nem hagynak kétséget afelől, hogy mind a három sértett sérelmére elkövetett emberölés bűntettének a tettese az I. r. vádlott volt.
A II. r. vádlott közreműködésére és szerepére, valamint az I. r. és a II. r. vádlottak közös, vagyon elleni cselekményére vonatkozó tényállás is megalapozott.
Az I. r. vádlott felmentést célzó fellebbezése a bizonyítékok újraértékelésére irányul, amely a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett.
A felülbírálat során is irányadó tényállásból okszerűen következik a vádlottak bűnössége, és túlnyomó részben törvényes a cselekményeik jogi minősítése is.
Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a II. r. vádlottnak Cs. K. és Cs. I. sérelmére elkövetett cselekményét rablás bűntetteként. A II. r. vádlott az I. r. vádlott ölési szándékáról nem tudott, az erőszak kifejtésekor közvetlenül nem volt jelen, így a szándékegység bizonyítottsága hiányában az emberöléshez nyújtott bűnsegély egyik formájának (fizikai, pszichikai) megvalósulásáról sem lehet szó.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlott rablásként minősített cselekményét társtettesként elkövetettként jelölte meg. A társtettesség megállapításának törvényi előfeltétele, hogy a társtettes is tényállásszerű cselekményt valósítson meg. A társtettesként elkövetés csak az elkövetők azonos törvényi tényállás alá tanozó bűncselekményei tekintetében állapítható meg. Ezért a II. r. vádlott önálló tettese és nem társtettese a rablás bűntettének, annak ellenére, hogy az I. r. vádlott emberölés bűntettét megvalósító cselekménye a rablás törvényi tényállási elemeit is magában foglalja.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott rablásként értékelt cselekményénél a társtettesi elkövetés megjelölését mellőzte.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott élet elleni cselekményének a különös kegyetlenséggel elkövetettként való minősítésénél. E körben csupán a jogi indokolás pontosítása indokolt. Az emberölés különös kegyetlenséggel elkövetettnek akkor minősül, ha az elkövető a cselekményt a tárgyi oldalról nézve rendkívüli embertelenséggel, brutalitással vagy az alanyi oldalról nézve az általánost lényegesen meghaladó testi szenvedést, lelki gyötrelmet okozva valósítja meg. Kétségtelen, hogy az I. r. vádlott által véghezvitt durva, erőszakos, többrendbeli súlyos sérülést eredményező bántalmazás mindhárom sértettnek jelentős mérvű fájdalmat és szenvedést okozott, az adott esetben azonban elsődlegesen mégis a tárgyi oldalon jelentkező ismérveknek, annak az embertelenségnek, brutalitásnak, a védekezés, menekülés legkisebb esélyét is kizáró hidegvérűségnek van meghatározó szerepe, ahogyan a vádlott a taxi gépkocsivezetővel - a fejét hátulról megragadva, az üléshez szorítva, mellkasára és gyomor tájékára irányított egyenként is halálos, bajonettel leadott többszörös szúrással - végzett. Ugyanilyen gátlástalanság, elvetemültség jellemzi a 74 éves Cs. K. és a 72 éves Cs. I. sértettek sérelmére elkövetett cselekményt is. A vádlott ez esetben a késő esti órákban az idős sértetteket a lakásból kicsalva orvul támadta meg, és a feszítővassal mindkettőjük fejét ütlegelte álló és fekvő helyzetben mindaddig, míg életjelt mutattak.
Ilyen körülmények mellett nincs jelentősége annak, hogy a sértettek az első nagy erejű erőbehatásoktól esetleg eszméletüket vesztve szubjektíve fájdalmat nem éreztek, és annak sem, hogy lelki- és testi szenvedésük milyen mérvű volt. Ezért a különös kegyetlenséggel elkövetést támadó védői érvelés nem alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az előre kiterveltként való elkövetést Cs. K. és Cs. I. sértettek sérelmére nem találta megállapíthatónak. Előre kitervelten követi el az emberölést, aki a cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, az akadályozó és segítő tényezőket felméri, a lényeges előkészületi, elkövetési körülményeket számításba veszi. Az előre kiterveltséget céltudatos cselekvés és azt egyenes ölési szándék jellemzi. Nem feltétele azonban a felsorolt valamennyi tényező együttes megléte, nem szükséges az ölési cselekmény minden részletének előzetes kidolgozása, az elkövetés valamennyi lehetőségének pontos figyelembevétele. Nem zárja ki e minősítés megállapítását az alternatív terv, a vagylagos végrehajtási mód kialakítása, nem akadály az sem, ha a cselekmény végrehajtása feltételtől függ.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlottat hosszabb időn keresztül foglalkoztatta a pénzbeszerzés gondolata. A vádlott "mindenáron" pénzhez akart jutni, azt is többször hangoztatta, hogy ennek érdekében emberölésre is képes lenne, akár egy taxist is megölne. Rendszeresen bajonettet és feszítővasat hordott magával. Majd végrehajtotta taxi-gépkocsivezető sérelmére - az elsőfokú bíróság által is előre kiterveltként értékelt - ölési cselekményt.
Mivel az I. r. vádlott anyagi gondjait az így szerzett pénz sem oldatta meg, külföldre távozási szándéka is volt, erőszakos pénzszerzésre irányuló tervével továbbra sem hagyott fel, így merült fel a helyismerettel rendelkező II. r. vádlott ötlete alapján a jómódúnak ismert, egyedül élő idős sértettek neve. A vádlottak előzetesen elhatározták, hogy a Cs. testvérpár lakásába megkísérlik a bejutást és az értékek megszerzését. Megállapodtak az elkövetés napjában és idejében, kijelölték a helyszínre jutás útvonalát. A sértettek ártalmatlanná tételét az I. r. vádlott vállalta. Bajonettet - ilyen eszközzel ölte meg az első áldozatát is - és feszítővasat vitt magával. Az I. r. vádlott célja a sértettek pénzének "bármi áron" történő megszerzés volt. A kiszemelt helyszínre érve előzetes tervüknek megfelelően hajtották végre a cselekményt. A II. r. vádlott a kertben maradt, amíg az I. r. vádlott a ház áramtalanná tételével kicsalta a sértetteket, majd megbújva, orvul - az életbenmaradásnak legkisebb esélyt sem adva, az ártalmatlanná tétel más módját meg sem kísérelve - nyomban a feszítővasat használva, fejüket ütlegelve támadt rájuk. A sértettek bántalmazását mindaddig folytatta, amíg öntudatlan állapotban mindketten a kövezeten maradtak. Ezután hívta be társát, majd kutatták át együtt a lakást, és vették magukhoz a megtalált értékeket úgy, ahogy azt előzőleg megbeszélték.
E cselekmény célratörő, tervszerű, átgondolt kivitelezése az ölési szándék előzetes, korábbi kialakulását igazolja. Ezért az I. r. vádlott ez utóbbi ölési cselekménye is kimeríti az előre kitervelten elkövetés fogalmát, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el az ölés elhatározása és a végrehajtása között.
Téves az elsőfokú bíróságnak arra való hivatkozása, hogy a vádlottak nem számolhattak a sértettek lakásban tartózkodásával, így az I. r. vádlott előzetesen megölésüket sem határozhatta el. A körülményekből ugyanis ennek éppen az ellenkezőjére kell következtetni. A sértettek idős korára, a téli időben, a késő esti órákban történő elkövetésre figyelemmel éppen annak volt csekély valószínűsége, hogy a sértettek otthonuktól távol vannak. Az I. r. vádlott előzetesen kialakult ölési szándékát mutatja az is, hogy nem csupán dologi akadály leküzdésére szolgáló eszközt, hanem kifejezetten élet kioltására alkalmas bajonettet - amilyennel már embert ölt - vitt magával. Az azonban már közömbös, hogy a helyszínen mégsem ezt, hanem a feszítővasat használta a sértettek életének kioltásához.
A kifejtettekre figyelemmel a vádlott cselekménye több emberen, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel és előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének minősül.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében az irányadó tényezőket helyesen vette számba, és súlyuknak megfelelően értékelte. Az I. r. vádlott által elkövetett, három ember halálát eredményező, többszörösen minősülő élet elleni bűncselekmény rendkívüli tárgyi súlya, a vádlott eddigi életvitele - fiatal felnőtt kora ellenére - a legsúlyosabb büntetés, az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indokolja.
Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontjáról a Btk.-nak az 1993. évi XVII. törvény 6. §-ával kiegészített 47/A. §-ának (1) bekezdése szerint döntött, tévedett azonban, amikor a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a legmagasabb tartamban, 25 évben határozta meg. Az elsőfokú bíróság által helyesen kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját - az elbírált cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára, és az elkövető életvezetésére figyelemmel - 20 évben határozta meg.
Az elsőfokú bíróság a II. r. vádlottal szemben - tevékenységét, közreműködését helyesen értékelve - kellő nyomatékkal figyelembe véve feltáró jellegű beismerését, a cselekmény tárgyi súlyával és a bűnösség fokával arányban álló fő- és mellékbüntetést szabott ki. Annak súlyosítása, de az enyhítése sem indokolt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az említett változtatás mellett helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 813/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás