• Tartalom

BK BH 1995/203

BK BH 1995/203

1995.04.01.
Az azonos ügyben szereplő vádlottak tanúkénti kihallgatása csak az ügy végleges elkülönítése után történhet meg [Be. 66. §, 87. §, 32. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlottal szemben közokirattal visszaélés vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette.
Ügyészi fellebbezés folytán a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította az alábbi okokból.
Az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a bizonyítási eljárást a IV. r. vádlott kihallgatásával kezdte meg, majd az ügyek elkülönítése nélkül a vádlottként megidézett I. r. és III. r. vádlottakat tanúként hallgatta meg, figyelmeztetve a Be. 66. §-a (1) bekezdésének h) pontja szerint a vallomástétel megtagadásának jogára.
Azt helyesen rögzítette a kerületi bíróság a végzés indokolásában, hogy az I. r. és a III. r. vádlottak a IV. r. vádlott terhére rótt cselekmény tekintetében nem közös elkövetők, egymás cselekményeinek nem tettesei és nem részesei, így az I. r. és a III. r. vádlottak vonatkozásában állnak fenn a tanú vallomástételének a Be. 65. és 66. §-ában megfogalmazott akadályai. E ténybelileg helyes megállapításból azonban a konkrét eljárásban téves jogi következtetéssel állapította meg, hogy a vádlottakat a vádlotti helyzetükből eredő garanciális jogok - így pl. a vallomástétel indok nélküli megtagadásának joga, igazmondási kötelezettség alóli mentesség - csak a vád szerinti cselekmények tekintetében illetik meg. A terheltkénti és tanúkénti kihallgatás szabályai, a vallomástétel akadályára vonatkozó rendelkezések, valamint az ehhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek alapjaiban különbözőek. A két pozíció abszolút különbözősége nemcsak a vallomástétellel kapcsolatos igazmondási kötelezettség kényszerében, illetve az ilyen kényszerrel nem járó, csak más személy hamis vádolásától való tartózkodásban nyilvánul meg. Eltérőek az alkalmazható kényszerintézkedések, szankciók mulasztás, rendzavarás esetén, továbbá a vádlottól eltérően a tanút adott esetben költségtérítés és díjazás is megilleti.
A büntetőeljárás rendszeréből és normáiból következik, hogy azonos ügyben szereplő vádlottak egy eljárásban történő meghallgatása csak vádlotti helyzetben történhet, illetve a vádlott valamely vádlott-társára vonatkozó vádpontban sértett is lehet.
A Be. 5. §-a, valamint a 61. §-án alapuló szabad bizonyítás elve, illetve a bizonyítékok szabad értékelésének elve lehetővé tette volna, hogy a bíróság az I. r. és a III. r. vádlottakat a Be. 87. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra történő figyelmeztetés után vádlottként hallgassa ki a IV. r. vádlott terhére rótt cselekmény tekintetében arra a vádpontra is, amelynek az I. r. vádlott nem az elkövetője, hanem a sértettje volt. Ez esetben azonban az I. r. és a III. r. vádlott a vallomástételt minden indokolás nélkül megtagadhatta volna [Be. 87. § (2) bek.], míg tanúként ez a jog nem illette volna meg őket (Be. 65. és 66. §). Ezen túlmenően az igazmondás tekintetében lényegesen nagyobb követelményt támaszt a törvény a tanúval, mint a vádlottal szemben.
Az elsőfokú bíróság az ügyek elkülönítéséről csak a bizonyítási eljárás befejezése után rendelkezett, így a IV. r. vádlottat érintő tényállás megállapításánál az eljárási szabálysértés folytán a vádlott-társak tanúvallomása bizonyítékként nem értékelhető.
Az adott esetben - miután a IV. r. vádlott cselekménye nem áll szoros összefüggésben az I. r. és a III. r. vádlottak terhére rótt cselekményekkel - a IV. r. vádlott ügye a bizonyítási eljárás lefolytatása előtt elkülöníthető lett volna a Be. 32. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján. Így a IV. r. vádlott kihallgatását követően nem lett volna eljárási akadálya az I. r. és a III. r. vádlottak tanúkénti kihallgatásának, tisztázva a vallomástétel esetleges akadályait és figyelmeztetve a hamis tanúzás következményeire.
Az eljárási szabálysértés a IV. r. vádlottal szemben hozott végzésre lényeges kihatással volt, a tényállás teljes körű megalapozatlanságát és felülbírálatra alkalmatlanságát eredményezte. (Főv. Bír. 26. Bf. V. 5507/1994. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére